Szerencsére jobban van… NAgyon ijesztő volt ez az egész. Hál’Isten ma már remek gyógyszerek vannak, amellyel egy ilyen helyzetben is otthon lehet maradni, és kezelni lehet. Sajnos csak tünetileg. Reméljük, hogy ez egy egyszeri alkalom volt, furcsa, hogy 2éves koráig váratott magára ez a dolog, mivel már erős a csajszi. Sajnos a családban van asztmás, a TEstvérem 6éves korában nőtte ki, Hanna a keresztlányom pedig még mindig az. Ő most 5éves. Hálásak lehetünk, hogy most élünk, mert 30éve a szüleim ezt egész másképp élték meg. Akkoriban nem voltak ilyen gyógyszerek, mindenképp korházba kellett menni. De a korházban ritkán volt látogatás, és akkor is gyakran maszk mögé bújtatták a szülőket, hogy a ne sírjanak a látogatás után a szülőkért. Embertelen… Belesajdul a szívem, ha ebbe belegondolok, inkább nem is teszem.

Most pedig már tényleg jól van:). Egyedül az orrszívás, és gyógyszerek beadása a problémás, de majdcsak túlleszünk ezen is.

Cimkék: , ,