A 7végét székes fővárosunkban töltöttük, ahol ugyan remekül éreztük magunkat, egyik program követte a másikat, és rengeteg barátunk él ott, de semmi pénzért nem hagynánk itt a szegedi életünket. Szeged nem épp kisváros, de Pest után hazaérvén mindig így érzem. Bérhová eljutunk 10 perc alatt. és mi azon gondolkozunk, h kiköltözzünk e a külvárosba, ami plusz 5perc autózás, most biztos minden fővárosi nevet ezen:)

A fantasztikus rég várt koratalira, ami 10 órára volt meghirdetve, 9 58 perckor értünk oda:). Tudunk közlekedni jól;) Nos, itt olyan rég ismert arcokkal találkozhattunk nagy végre, akik sokat jelentenek Nekem a mindennapokban. Nagyon sokat. Fontos ez a topic (http://forum.index.hu/Article/showArticle?t=9087008) azoknak, akik rátalálnak a bajban. Mindig megpróbálok visszaemlékezni a szülés utáni érzéseimre, a kétségbeesésre, hogy mennyire hisztérikusan kerestünk olyat, aki ezt előttünk már végigcsinálta, és törte volna Nekünk az utat… Nem is tudom, hogyan tévedtem rá erre a fórumra. Előtte életemben nem fórumoztam. Rengeteg segítséget kaptam itt. Anyukám nemrég azt mondta, hogy szerinte ha nem lett volna az internet, most nem lenne . És lehet ebben valami… Láttunk sok jó példát arra, h a szülői szeretet, hit mire képes. Anyatigrisek vannak köztünk, akiket nem tántorít el akárhány diagnózis sem attól, h hinni tudjanak a saját gyerekükben. Mindenkire felnézek ezért! Sokuk előtt emelem kalapom! És kaptam egy olyan “bókot”, amit míg élek nem felejtek el, Ágizoé-ék mondták Nekem, h az első időkben Én segítettem Nekik, h átvészeljék ezt az egészet. Ilyenkor érzem, h van értelme követni mindig az újakat, mert talán haszna is van, nemcsak az Én kötődésem ez az egész. Képeket nem illesztek be, mert a mieink sajnos nem jól sikerültek, ugye 2 gyerek mellett még fényképezni is…:)) De minden baba gyönyörűséges volt, Nekem nagyon szépek a korababák:)

Cimkék: ,