A kis besték:). Annyira imádom őket, még ha rendre ki is akasztanak. Még mindig játszik a sarokba fordulva nevetős leszidás, mert amilyen ártatlanul nézni tud ölébe öntött, vagy akkurátusan oda kanalazott ebéddel, azt nem lehet szigorú tekintettel konstatálni…

Ma délelőtti eset: Virág pár napja ki tudja nyitni a kilincsre csukott ajtókat. (már csak ez hiányzott) . Épp indultunk a játszótérre, amikor Őket az előszobába tettem felöltözve, cipő, kalap, miegymás, még visszaszaladtam 3szor ezért-azért szokás szerint. Mire visszamegyek az előszobába, az ajtó nyitva, nincsenek. Kirohanok a lakásból, hát a kanyaron is túlértek már, csak a hangos kacajt hallom, meg kezének, husi térdeinek csapódását a fólyóson, ahogy ROHAN Virág után, aki pedig hívja a huncut tekintetével és viszi a rosszba a kicsit:). Virág már elindult lefelé a lépcsőn, úgy 10méterre a lépcsőtől… Ajtó mostantól kulcsra zárva szigorúan!

DÉlutáni eset: ebben a kánikulában egy szál pelusban alszanak. Aludnának, ha Virág nem venné le magáról minden alkalommal. MEztelenül alszik. (nem pisil be! ) Mikor felkeltek, megkérdeztem, nem e kell pisilni, persze nem érti még, mit akarok tőle, fél perc múlva odapisilt a szekrény mellé. (persze a hatás kedvéért beletapicskolt) Majd szólt, h “Virág kakás”. Ami láthatóan nem volt igaz, hiszen nem volt rajta pelus. De gondoltam, hátha kakálni KELL, ha így van, ne késlekedjünk, pattanjon a WCre. Ráültettem, persze Bogi kicsattogott utánunk 2 szilvával a kezében. Virág kezében is volt 1 szilva. Majd kiszaladtam a konyhába kockázni a barackot, hallom, h nagy nevetgélés van odabent. Aztán Virág kiabál, h SIKE(r)ÜÜT, majd kacagnak, SIKERÜÜÜT, megint kacagnak… Bevágtázok, nem, nem sikerült a WCbe kakálni. Ellenben sikerült közös erővel az összes szilvát a WCbe dobni Virág lábai között:))))))) Hogy lehet ilyenkor leszidni őket, és komolynak maradni, h értsék, eztténylegnem_szabad legközelebb? 🙂

Cimkék: , , ,