Kiss családunk blogja

Az Ákos rajongásom egészen a kilencvenes évek elejére nyúlik vissza, mikor a Depeche Mode korszakom már lecsendesedett és átvette helyét a Bonanza Banzai őrület. Kalandos volt a szakközepes osztálytársammal a BS-ben tombolni, százakkal együtt ordítani a dalokat, melyet a copfos Ákos dúdolt a mikrofonba. Majd a Banzai búcsúkoncertet követően újra ott csápoltunk és újra Ákos ajkain csüngtünk mindahányan, csak ekkor már más felállásban, de a tőle megszokott stílusban énekelt nekünk “Ede”. 🙂

Akkori barátnőmmel, mostani feleségemmel és gyermekeim anyjával, már ez időben dúdoltuk halkan az édes szavakat s húzódtunk még közelebb a szerelmes estéken. Nemcsak a dallamok, de az énekes költő sorai is belopták magukat a szívünkbe. Így hát 30 éves fejjel is olyan gyermeki örömmel vártam a délutánt, mint anno fekete pólóban, izzadtan, ragyogó szemmel a hajdani arénában.

Tudtam, hogy lemezbemutató koncert lesz, ezért aznap a melóban egész délután az új album szólt munkaeszközömből, a számítógépből. Kollégáim kezdtek komolyan neheztelni rám, talán túl tömény dózis volt ez nekik, de hiába, ez a gépszabadság. 😉 Majd elérkezett a pillanat, mikor gyermekeinket Maminak lepasszolva rohantunk és lázasan kerestünk parkolóhelyet, ami igazán nem volt egyszerű aznap este. Már a bejárathoz közeledve dübörgött a basszus, reménykedtem benne, hogy még elérjük a pillanatot, mikor lehull a függöny… akarom mondani felhúzzák.

A lépcsőn felsietve elkapott a ritmus, jól megcibált és a testembe költözött. Be is nyomultam az őrjöngő tömegbe kedvesem kezét magam után húzva, majd arra eszméltem, hogy ez mégsem az a hely, ahol felhőtlenül tudunk majd szórakozni így visszavonulót fújtam és a karzatra menekültünk. Szerencsénkre az egyik lelátóról pont jól ráláthattunk a színpadra így hát ott le is cövekeltünk.

Éreztem, minden most kezdődik el! Átadtuk magunkat a zenének, a szívhez szóló szövegnek és Ákos megfoghatatlan, rabul ejtő aurájának. Azt hiszem akkor robbant fel bennem az adrenalin bomba, mikor a 101-es szobához értünk. A karzaton többedmagammal együtt tomboltunk, imbolyogtak a párok, egymást ölelgetve ringatóztak, ugráltak, csápoltak, akár a színpad előtti tinik. Fergeteges volt, kibújtunk a bőrünkből és kértük Ákost: Adj hitet!

A villódzó kivetítő vizuálisan is aláfestette az élményt, fantasztikus képsorok gördültek rajta. A vonósok és a férfi kórus hátára színes árnyakat festettek a megsárgult, hulló falevelek, a lángoló ajtó vagy éppen a népet gumibotozó rendőrök képsorai. Vegyes érzelmek kavarogtak bennem, sírni lett volna kedvem, mikor az 56-os képeket itta be szemem, aztán meg hangosan felröhögtem, mikor Sanyi izzadt tenyeréből kicsúszott a dobverő és a hegedülő lányok közt landolt. Csak ekkor vált világossá, hogy miért van mögötte plexi paraván és miért kért elnézést a szám végén a vihorászó violinlányoktól.

Elveszett az idő csak a tér maradt, majd kértük Istent adjon jó éjszakát és lehullott a függöny. Régi ismerős volt már ez a jelenet, dejavu szédített meg, majd kedvesembe kapaszkodva ballagtunk a V.I.P. szoba felé, ahol várt a behűtött pezsgő és a nagy találkozás.

Korábban szüleim jóvoltából már egyszer találkoztam Ákossal egy Midi konferencián, de ott csak futólag csíptem el, a belépőjegyem dedikálására. Emlékszem siheder koromban megkülönböztetett helyen tartottam a dedikált belépőt s büszkén mutogattam a haveroknak. Szégyellem de ma már fogalmam sincs hol lehet. Ilyen gondolatok kavarogtak bennem, mikor a külön terem elegáns vendégei közt meghúzódtunk a sarokban. Közben ismerősökkel is összefutottunk, akik hozzánk csapódtak. A hostes kisasszonynak segítettem pezsgőt bontani, volt aki már a második pohárral szürcsölte a buborékokat, mire megérkezett az est fénypontja.

* Balról jobbra: A tapsikoló mosolygós, szemüveges úr Szetey András, a Délmagyarország főszerkesztője, a bal válla felett kivillanó mosolygós, jóllakott óvodás fejhez tartozó farmer és csíkos sportcipő az enyém, mellettem a szőke szemüveges feleségem, akit zavaromban át sem öleltem, ő mellett pedig piros felsőben Gabi (A virág szakértő) és végül de nem utolsó sorban Ákos.

*No itt mégkevesebb látszik belőlem, én vagyok az a fej ott a bal felső sarokban. Viszont Ákosnak igazán meggyőző a mosolya és a virágcsokor is prímán látszik.

Ahogy belépett Ákos elcsitult a tömeg és néztük, amint Szetey András a közönség nevében is megköszönte a koncertet, egy hatalmas csokorral. Mivel egy karnyújtásra álltunk Ákostól jól láthattunk és érthettünk mindent, ráadásul a csokor átvétele után odafordult hozzánk és megkérdezte: “Milyen virág lehet ez?” Én szimplán azt feleltem neki: “Valami gaz, nem értek hozzá!” Feleségem mellett álló ismerősünk Gabi viszont ismerte a virágot és rögtön rávágta a nevét. Persze ma sem tudom mi volt, ennyit rólam meg a virágokról.

*Megmutatkoztam vala! azt hiszem ennél több nem is kell. Csini divatpólómban, pezsgőt markolászva bámulom Ákos tarkóját. Sokan irígykedhetnek most! 😀

*Még egy kicsit megforgatom a tőrt a rajongók szívében: Ezen a képen ott állok az ajtóban, teljes valómban. A helységben egyébként pezsgőt bontani voltam s talán pont azt a pezsit szürcsöli barátunk, aminek dugóját kezemmel fékeztem meg röviddel az öntés előtt. 😀

Ezt a kis színjátékot követve Ákos egy hűs pohár, pezsgő nedűre cserélte a csokrot és szerencsénkre hozzánk fordult először. Talán második lehettem, aki koccintott az énekessel, majd a feleségem következett és utána Gabi a “virág szakértő” aki ismét egy kis közjáték főszereplője lett, ugyanis kiürült poharát nyújtotta Ákosnak, aki természetesen azonnal töltetett mondván: “Üres pohárral mégsem koccinthatok egy ilyen szép hölggyel!”

Jót elnevetgéltünk, aztán továbbállt művészkénk és a nagykutyák táborában el is merült a sztorizgatásban. Sokan kimaradtak a koccintásból és innentől mi is csak a sztár hátát nézhettük. Szetey Úr előre figyelmeztetett mindenkit, hogy Ákos nem csípi az ilyen kötelező mosoly party-kat, így hát mi sem akartuk jelenlétünkkel tovább rabolni drága idejét, angolosan távoztunk. Az előcsarnokban még láttuk, ahogy a férfi kórus tagjai bohóckodnak, aztán elsuhantunk piros csodabogarunkkal…

Otthon összegeztük, hogy mennyire szép volt és jó volt. Megvitattuk a sztárallűröket és az új album líráit majd ágyba bújtunk. Igazán szép nap volt.