Ma minden legborzasztóbb rémálmát éltem át(((. Ovi után bevillamosoztunk a mamákhoz a városba, lányok édesen viselkedtek, nem volt velük semmi gond. Fogták a kezem szépen, ültek rendesen. Végig aranyosan viselkedtek, mama boltjában is. Mikor jött értünk Béla, elkezdtük őket öltöztetni, már kész volt, mikor kabátjáért elléptem (Virágtól 2méterre). Majd valszeg valaki kijött, bejött, fogalmam sincs, de mire visszaértem, sehol. Körberohantam a boltot, gyerek sehol, kirohantam, üvöltöttem végig a Passage-on a nevét, de sehol semmi:((. A hajléktalan mondta, h arra szaladt a kislány.. Rohantam abba az irányba, majd le a parkoló felé, csak a kanyar után láttam meg az akkor már visszafelé szaladó Virágot, de akár autó is elüthette volna… Magamon kívül vagyok azóta is, HOGY lehet az, h a majdnem 4 évesnek TÉNYLEG annyi esze van, hogy elrohan egy irányba céltalanul??????? Olyan villám gyorsan slisszant ki a boltból, ha először nem bent keresem, akkor ha kilépek a boltból még látom. Nagyon kiakadtam, azóta is elbőgöm magam, ha csak eszembe jut, lefestem a legszörnyűbb verziókat is. Egyszerűen nem tudom magunkat felelősnek érezni, mert végig álltam mellette. TÉnyleg csak elléptem mellőle, de úgy tűnik, várta az alkalmat és élt is vele. De erről már jó ideje leszokott, h elszökdössön, persze e téren sosem bízom bennük, most is figyeltem…

1 pillanat alatt megtörténik BÁRMI:((((. Azt gondolom, mindenben elővigyázatos vagyok, figyelem, féltem őket, sosem hagynám őket egyedül, úttesten csak kézenfogva,stb… és mégis van veszélyforrás. És 3 gyerekre végképp nem tudom, hogy fogok vigyázni…

Cimkék: , ,