Elnézést a csendért, de egyszerűen nem jutok el addig, hogy írjak…

Amint láthatjátok, az oldal és a blog átalakulóban van, ahogy Béla kevés szabadideje engedi, rendezgeti, reméljük hamarosan kész lesz és minden a helyére kerül.

A hét híre, hogy a 2 lány együtt jár az oviba, ott is alszanak, nagyon büszke vagyok rájuk:). reggelente egy kicsit elszontyolodik, -amihez hamarost csatlakozik is rendszerint-,  de egyértelműen csak a cumiért megy a hajcihő, rájöttek, h ilyenkor hamar megesik a szívem és odaadom… Pedig ugye már rég csak alváskor cumiztak, de most ez a vigaszuk. Virággal ma megbeszéltük, h ezt befejeztük, semmiképp nem cumizhat, és ne sírni segítsen Boginak, hanem inkább vigasztalja meg. Nagyon lelkesen ismételgette, amiket mondtunk neki, de azért reggel még ő is bepróbálkozott, de nem nyert:). Bogi pedig amint meghallotta, hogy joghurt a reggeli, rohant be:))). Símán és gyorsan elalszanak, engem pedig repesve fogadnak kettőkor, ébredéskor:). Csak úgy szaladnak hozzám, ez a nap fénypontja:). Tegnap mondta Zsuzsinéni, hogy Bogi nagyon klasszul veszi az akadályt, viszont Virágot most megviseli ez a változás, ezelőtt már nagyon jól érezte magát, most viszont ha Boginak eszébe jutok, rögtön csatlakozik és végül őt nem lehet megvigasztalni… De úgy látom, ez még néhány nap, majd előre félek mi lesz, ha elkezdik otthon érezni magukat:D

Én pedig szabad óráimban leginkább takarítok, hihetetlen, h néhány órába mi minden belefér, ha nincs kisgyerek “segítségként” az ember mellett… Jövő héten talán ablakot is mosok, és lekerül végre a karácsonyi műhó, kicsit vicces a mellette álló nyúl:D. 11 ablakunk van, ebből 5 erkélyajtó, GRRR. És minden nap lefekszem 1 órát olvasni, vagy filmet nézni.

Szépen beállt ez a ritmus, én pedig remekül vagyok, Várgesztesen sikerült búcsút mondani egy rókakomával végleg a rosszullétnek, ismét félidőre múlt el, épp, mint a lányoknál:). Ödönke rendkívül sokat és erősen mozog, már kívülről is érzékelhető. Úgy tűnik, mégsem vagyok elszámolva, most vagyok kb félidős, tehát a célidő az talán augusztus 4, de ezt csak én számoltam ki.

Az a jó ebben az ovizásban, hogy délután csak az övék vagyok. Így sok jófejség is belefér tőlem, pl 2 napja saraznak a homokozóban, és ez nagyon nagy móka:). Első nap még rutintalanul nem öltöztettem át őket, így este komplett ruha, kabátmosás volt. Tegnap már gumicsizma játszott és játszósruha.  Sütünk együtt sütit, festünk, játszóterezünk, amit csak akarnak. Mesét most alig néznek, egyszerűen az nem fér bele, este fél 8kor kezdünk mesélni, majd 8-ra alvás van. Azért furcsa így a csendben egyedül, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy vágyom a zsivalyra, nagyon is jólesik ez most nekem:). Jó helyen tudva őket nyugodt vagyok és készülök sok olyan dolgot csinálni még szülésig, amire 4éve nincs időm. FÉnyképeket rendezni, átválogatni dobozokat, fiókokat, falat festeni, turkálni járni, és magammal foglalkozni.

A hosszú 7végét Várgesztesen töltöttük, nagyon jó volt, majd készül róla egy képes beszámoló.