Kiss családunk blogja

Igazi tavaszi hétvégét tudhatunk magunk mögött. Szombaton esett az eső, mintha dézsából öntenék, ezért én délelőtt főztem sok finomságot, amíg a többiek vásároltak, hagyva engem kibontakozni:)

A hazaérkező csapat éhesen, megázva érkezett, el voltak alélva az asztalra kerülő finomságoktól:)

Készítettem borsólevest:

Zöldséges krumplit sajttal-sonkával töltött karajjal és párizsival.

Délután közös punnyadás, én sorozatot néztem, mert már nem erőlködök azon, h aludni próbáljak:)), Béla és a lányok durmoltak egy nagyot…

Sikerült is elkésnünk délutáni programunkról, régi restanciánk volt már, h meglátogassuk régi barátaink picibabáit, gyönyörű piciket láttunk:). És bizony fura, nagyon fura, h a komolytalan srácokból apa lett:). Hiába múltak el 30évesek… Pedig mindketten nagyon jól szerepelnek:))

A mai napot úgy terveztük, hogy nem főzök, hanem megesszük a havi szarkaja adagunkat, így a lányok nagy örömére, a csúszdás mekdonálcban ebédeltünk Rékáékkal, ugyanis apáknak fontos dolgokat kellett elcserélniük, laptoppal és pendrive-okkal felszerelkezve érkeztek:). A várgesztesi fotókat, ami sztem is fontos lett volna, nem sikerült átmásolni, de sebaj, kivárjuk:D. Virágnak sikerült ismét rekord idő alatt elpusztítania a hamburgerét, kb 3 perc elég is neki:D. Apának pedig sikerült bénázni egy sort, Bogi narancslevét el akarta húzni az asztal szélétől, nehogy kiboruljon, ám ezzel a nem annyira megfontolt mozdulattal kiborította a saját fél literes cukros löttyét, egyenesen szegény Virágra. Ők gyorsan L haza másik gatyóért, én pedig a nagy tüsténkedésben hamar kiborítottam még Virág narancslevét is, biztos ami tuti alapon:D

Természetesen ma sem sikerült felszerelkeznünk a fotógéppel, pedig csúcs képek készülhettek volna a 4 lányról a meki csúszdánál… Ezután mi úgy döntöttünk, h mivel ez a nap 1 órával rövidebb, ne aludjanak a csajok. Így biciklikkel felszerelkezve célba vettük a belvárost. Vmi mesés a sok szebbnél szebb virág, a tereken gyönyörű képek készülhettek volna, mert a lányok csak úgy szedték csokorba a vadvirágokat. Engedélyeztünk egy-egy fagyit is, mindketten rózsaszín fagyit választottak:)). Sajnos zöld nem volt, pedig Bogi azt szeretett volna. Mindketten utolsó falatig elpusztították. Ezután kimentünk Mamáékhoz, ott hintáztak egyet a lányok, és vittek Mamának is virágot:)

Bogi elaludt a kocsiban hazafelé, de csak a hintaágyik hozta be Béla, ott aludt a drágám, vagy fél órát még:). Aztán segítettek kertészkedni kicsit, eldugdostam egy csomó virághagymát. Beígértem egy játszóterezést is, de sajnos többször sem fogadtak szót, elmotorztak kenyába, stb…, így kénytelen voltam beváltani a fenyegetést, ami úgy szólt, ha rosszak lesznek, nem fogadnak szót, nem megyünk játszózni. Sajnos sokat-sokat kellett erről a síró Virággal beszélnem, h megértse.

6 órakor jöttünk be, gyakorlatilag egész nap kint voltunk:). Még kicsit festettek, majd irány a kád, néha olyan rosszanya dolgot követek el, hogy kádban vacsizhatnak:). Mint az éhes fiókák a fészek szélén tátogva, úgy néznek ki:). Nekik ez buli, én meg megspórolom az utánuk takarítást. Ilyen vagyok:D. Így vacsi után rögtön fogmosás, pizsi, szokásos mesék, majd sztem nagyon hamar el is aludtak. Nem volt kimászkálás:)))

De hogy AZT miért csinálják velünk, hogy amíg külön-külön viszonylag kezelhető gyerekek, megvan mindkettőhöz az “eszközrendszer” amivel elég jól kezelhetőek a hisztik, konfliktusok, addig együtt egyszerűen tojnak arra, amit mondunk… Ez annyira nagyon idegesítő:(. Hiába ordibálok utánuk az utcán, egymásra néznek, összeröhögnek és csinálják tovább, amit elkezdtek… És ez megy egész nap és néha úgy érzem, nem vagyok más, csak 1 két lábon járó darálógép, aki csak darál-darál, “Gyere le, gyere vissza, fejezd be, hagyd békén a testvéred, azonnal fejezzétek be” stb…

Íme egy félidős pocak és az új verda (vagyis csak a feneke:D):