Kiss családunk blogja

Virág sajna bepöttyösödött, ami azért érdekes, mert szentül meg voltunk róla győződve, hogy 21 hónaposan volt egy enyhe lefolyású bárányhimlőnk. Nos, az nem az volt:). Doktornéni szerint előfordul, hogy egyes vírusok kísérőtünetei bárányhimlő-szerű pöttyök, valószínűleg egy ilyenünk lehetett… De most sem volt vészes, kb 40-50 pötty, 2 napig hőemelkedés, semmi vakarászás, semmi kínlódás:). Ismét mákunk volt.

Ám az anyák napi ünnepségről így sajnos csirgi lemaradt:(. Már épp a leszáradó fázisban volt, de a doktornénitől még nem kaptunk zöldet, hiszen a pöttyök első megjelenésétől épp 1 hét telt el, az meg nem elég… De Bogi nagyon jól szerepelt, elég volt ő is ahhoz, h jól meghatódjon mindkét mama:)). A kicsi nagyon megszeppenve lépdelt be a terembe a sor végén, mint a legkisebb:)))).

   

 Zsuzsinéni még a buli előtt mondta, ha gond lesz és sír, vagy az ölemben akar csak ülni, hagyjam és ne erőltessek semmit, még kicsi, Virág sincs ott, ne várjunk tőle sokat. Ezt tudomásul véve amikor megláttam a pofiját, azt hittem odaszalad és vége is a szereplésének:). De nem, végigcsinálta a begyakorolt játékokat, mondta a mondókákat, énekelte a dalokat:). Anyukakímélő anyáknapja volt, szerencsére nem volt olyan “sírós” a műsor, na persze egy anyának az is elég, ha látja, hogy a gyereke jó helyen van, beilleszkedett és jól érzi magát. Én ettől a gondolattól is bármikor elbőgöm magam:D. Szóval a kicsikém végig követte az utasításokat, tette a dolgát:)

     

Aztán minden gyerkőc beleült az anyukája ölébe és mondtak nekünk igazi anyák napi mondókát. Illetve kaptunk ajándékot, rózsát:)

   

Béla nem is tudja, de az én anyák napi ajándékom tőle egy nagyon szép gesztus volt. Nem is szokatlan tőle az efféle figyelmesség, de most kitett magáért, persze nem az anyák napja miatt. Szombaton anyunak segítettem a boltban, mondjuk én voltam az ülő biztonsági ember:D. No meg persze szórakoztattam, ha épp nem volt vevő:D. Felhívtam BÉlát, h vigyek e ebédet, vagy megcsináljuk, amit megbeszéltünk, sült krumplit és rántott karfiolt készültünk készíteni, lányoknak még volt a nagy kedvencből (apa elől elzárva:D) karalábéfőzelék (egész család nagy kedvence ez most). Azt mondta, ne vegyek semmit, elkészítjük. Nos, mire hazaértem, letette a lányokat aludni, az ebéd teljesen_kész volt, megterített a teraszon és ott ebédeltünk:). A drága a fele karfiolt kicsit rendhagyóan készítette, ui először tojásba, majd lisztbe mártotta, gondolta így “párizsiasan” izgibb lesz, no de az fordítva van ugye:). Kért egy kis telefonos segítséget, a többi már perfekt volt:). Annyira jól esett…  

Délután vettünk 2 balkon ládát az ablakokba, illetve Mamáknak virágot másnapra. Még 1 fagyi is belefért, nem eredt el az eső, ahogy azt mindenki jósolta.

Az igazi vasárnapi anyák-napozásból már Csirgi sem maradt ki, hiszen felköszöntöttük a mamákat. Kissé átköltöttem egy klasszikus Mamáknak címzett anyák napi verset a következő módon: Édes kedves Nagymamám, anyák napja van ma, örülök, h anyukámnak/apukámnak is van édesanyja. Köszönöm, hogy olyan sokat fáradoztál értem, s hogy az én anyámat/apámat felnevelted nékem.

No, ezt mondtuk kórusban mind a négyen, Mamák persze meg voltak hatva:))). Anyu asszem igazán attól hatódott meg, mikor elmeséltem neki, hogy szombaton Virág konkrétan elsírta magát, miszerint: ” Mamához akarok menni, de nekem naaahhagyon hiányzik az Ééééén Mamáááhááám” 🙂

A héten kerek 2 napot mentek is oviba mindketten:). Ma reggel Virág öklendezett kicsit, anyai ösztönöm nem súgott semmi jót, már fel volt öltözve, cipő a lábán, de lefújtam a mai ovit. Jól tettem, 1órán belül háromszor hányt szegénykém:(((. Keveset ivott és evett délelőtt, de utána már kutya baja nem volt… Se láz, se fájó pocak, se rosszullét, semmi…

Mivel mára kaptunk Cirkuszbelépőt, nem akartuk kihagyni, tavaly is nagy élmény volt mindenkinek! (Nemzeti Nagy Cirkusz, csodálatos!) Úgy döntöttünk, hogy elmegyünk, Virág előtte evett is már rendesen, azt gondoltuk, hogy a reggeli hányás csak az esti epertől volt, elrontotta a gyomrát… No, épp, hogy leparkoltunk a cirkusz előtt, kidobta a vacsit:(. Amint befejezte a hányást, közölte, hogy “Jól vagyok, mehetünk a Cirkuszba, nem fáj a hasam” megelőzve a kérdéseinket.. Bementünk, félidőig maradtunk, nagyon-nagyon jó előadás volt most is, de Virágnak elkezdett felszökni a hője, így hazajöttünk. Itthon már 38,4 volt. Szóval valszeg bekaptuk a hányós vírust, éljen! :(. Bár nem vészes annyira, ha épp nem lázas, akkor jól van…

Tegnap sikerült összefutnom egy rég látott barátnőmmel, akivel együtt sírtunk és nevettünk anno nagyon-nagyon sokat. Az ő kislánya is a NIC vendége volt 3 hónapig. Lilla nem koraszülött volt, hanem egy komoly szívrendellenességgel született, műtötték, majd igyekeztek életben tartani. Érte nagyon sokat izgultunk… Lilla 4 éves ovis:). Dumál, beszél, cipzárként emlegeti a mellkasán lévő heget, amely csak a szüleit emlékezteti a 4évvel ezelőtt átélt borzalmakra. Jó volt most találkozni. Tőle is megkérdeztem, amit BÉlától a napokban, hogy vajon mikor jön el az idő, amikor nem jut eszembe_minden nap, mikor Virágra nézek, hogy hol kezdtük. Hogy ne adjak hálát minden nap, hogy ő itt van velünk és ilyen jól van. Azt mondták, ez soha nem fog elmúlni. Pedig az esküvőjén biztos nem venné jó néven, ha a szülei belefonnák a beszédjükbe, hogy ő hogyan is született:)). Azt hiszem, ez megmarad csak nekünk, őt felesleges ezzel terhelni.

Holnap anyu vigyáz Virágra, megyek tanácsadásra és UH-ra végre, kérek sok drukkot, hogy lássuk végre, mi van a 2 folyton rugdalózó lábacska között:))