Kiss családunk blogja

Este 9 óra van éppen és fele királyságomat odaadnám egy szalámis kenyérért… Amit különösebben nem szoktam szeretni, kívánós sem szoktam lenni terhesen (szoptatósan annál inkább:D) , de most… normális, hogy komolyan elgondolkodtam, h autóba ülök és elmegyek a boltba? 😀 Az a ropogós héjú friss kenyér, rajta margarin és szalámi, persze paradicsommal. utána egy lájt kóla. Ez minden vágyam pillanatnyilag:))). Ha Béla nem vett volna este fagyit egy vagyonért, most rendelnék egy pizzát, amit évek óta nem tettünk meg, lévén, én sütöm ezt a finomságot ugye. Sajnos várnom kell reggelig, eszem addig dinnyét. Azért is érdekes ez, mert este már egyáltalán nem eszem egy ideje, csak gyümölcsöt, mert nem fér a gyomromba, eléggé fent csücsül a kisasszony és hálisten nem hagy hízni. Megálltam 9kg-nál, ez már nem lesz több, így a végén már Bogával sem híztam semmit, ezért jó mondjuk nyáron terhesnek lenni, sok a gyümölcs. Bár  a szoptatás alatt majd behozom, én akkor szokokok hízni sajna:(

Melegimádó vagyok, de ez a meleg most kicsit engem is lefáraszt, bár semmi gondom nem volna, ha tudnék rendesen aludni, de neeeem. Éjjel kettőig forgolódok, mire elalszom. Ezen kívül a bébi egyfolytában mocorog, hihetetlen édes, ahogy kidugja a sarkát, térdét, vmi eszméletlen, mennyire élénk és szemmel látható, sokszor úgy torzul a hasam, hogy akivel beszélgetek odakapja a fejét a mozgásra:)). Ám eköüzben nyomul le a fejével a medencémbe, amitől a csontjaim úgy fájnak, h lépni sem tudok. A bal oldalon van egy pont, ahol konkrétan meg van zúzódva a bőröm belül, az ott fáj. De imádom, ahogy ficereg. És a lányoknak is irtóra tetszik:).

Mindenki azt kérdezi tőlem, hogy szabadulnék e már. Nekem ez olyan furcsa. Persze, sokszor nehéz, de én úgy vagyok ezzel, hogy minden egyes bent töltött nap áldás, egy terhesség 40hét, még az utolsó néhány napunkat is sajnálom, amitől meg leszünk fosztva. Persze ha hamarabb beindul, az jó, de nekem az minden vágyam, hogy úgy alakuljon, akkor jöjjön el az idő, amikor Abigél szeretné, ám sajna ezt valszeg nem várhatjuk meg. Hacsak nem hamarabb dönt úgy:)

Le kell állítanom kicsit magam, most erre trenírozom magam, mert annyira fontos nekem, hogy minden rendben legyen, jól működjön, a lányok ne szenvedjenek hiányt semmibe és foglalkoztassam őket, stb… Mindig mindenféle programokat szervezek, lassan be kell látnom, hogy egyedül már nem feltétlen biztonságos mászkálnom velük, pl mikor fáj a medencecsontom, mozdulni sem tudok, olyankor nem lenne jó az utcán lenni velük hármasban…

Sokszor kiakaszt, hogy nem csinálják, amit kérek tőlük, pedig én annyira szeretném, ha minden flottul menne. Bár most olvastam, hogy csak  az a gyerek fogad szót maradéktalanul, aki fél , na, ilyen áron inkább legyenek engedetlenek. Mondjuk asszem nem lehet rájuk panaszom, csak az elalvás… Az mehetne gyorsabban. Miért kell másfél óráig szívatnunk egymást, azt nem értem:D. Ha egykék lennének, ezzel nem lenne gond, külön-külön mindketten megértik, amit kérek, csak épp 3 perc alatt minden érvényét veszíti, mivel cinkosok és elkezdi valamelyik hergelni a másikat, az símán felülírja a velem megbeszélteket. Így néha bizony, zeng a ház tőlem, amikor már vége a türelmemnek.

Hogy a szalámis kenyértől hogy jutottam el az ordibálásig, fogalmam sincs:D. Holnap lesz az utolsó összeröff a lányokkal a John bullban, egy darabig valszeg nem megyek:). Hacsak nem 2 szoptatás között:P 

A 7végénk remekül telt, rég voltunk már Bélával kettesben:). Mamáéknál aludtak a csajok 2éjszaka is, így mi fagyiztunk nagyot a városban sétálva 2szer is, sokat beszélgettünk és elrendeztük Abigél helyét a hálóban. A 6nm-es szobában sokkal jobban elfér, mint gondoltuk:D. Ki lehet nyitni az ajtót és az ágyra is fel lehet mászni, ezeket nem reméltük:D. A 2 csaj, mikor meglátta a kiságyat teljesen bezsongott, de az örömük nem tartott soká, ui csalódottak, hogy nem a szobájukban lesz a hugi. “Nem-nem baj, ha sírni fog éjjel, anyaaaaaaaaaaa!!! ” -ezt mondja Virág, Bogi meg utána kánonban:). Olyan édesen várják, nem tudom, mennyire tudják elképzelni, hogy valójában milyen lesz. Bár azt én sem tudom elképzelni, nyilván azért vagyok ilyen nyugodt:D:D.

Szombat este buliban voltunk, ami remekül sikerült, a kor előrehaladtával a bulik masszív piálásból masszív kajálásba csapnak át. Már nem akar senki berúgni, ám jót enni annál inkább. Andi nagyon fincsi rakott húsos palacsintát gyártott, kolbásszal töltött karajt, tzatzikit, krumplit készítettek, volt még barackos piskóta, szal nem éheztünk:).

A csajok egész jók voltak, a szombat délutánt tesóméknál töltötték a medencében leginkább, anyuék alig tudták összeszedni őket, majd elvitték Hannát is ottaludni, aki persze inkább csak segítség, mint még 1-gyel több gyerek… A mama még szülés előtt tervez velük “nyaralni”, azaz pár napra elviszi őket hozzájuk, és mennek majd mindenfelé, én pedig megpróbálok lélekben és testben felkészülni a korházra és a szülésre. Asszem ez mindenkinek jól fog esni:)

Egy mai kép az udvaron: