A fejemben is:). Jólesett kipanaszkodni magam, sokat gondolkodtam és arra jutottam, hogy a probléma gyökere nem feltétlen a helyzetből, sokkal inkább belőlem fakad. Rosszul szervezem/tervezem a napjaimat, illetve nem rosszul, csak túlzsúfolom, ami hosszútávon oda, illetve idevezet, hogy kiakadok. És ugye ha én borulok, borul a is…

Arra jutottam tehát, hogy meg kell állapítsam, a hétvége és a délutánok nem szolgálják az én pihenésemet, ezért ezt akkor kell megoldanom, amikor a csajok oviban vannak.  Nem szabad sajnálnom az időt a saját aprócseprő dolgaimra, de még bele kell jönnöm, mert zavar, ha nincs körülöttem rend, és itt ugye olyan sosincs, h minden rendben lenne…

Krisztibarátnémnak örök hála ezekért a mondatokért:

“Egy a lényeg: add lejjebb és szabj ki magadnak elérhetőbb célokat.Csak annyit, hogy azokat teljesíteni tudd. Ha nem változtatsz, folyamatos kudarc lesz, ami még jobban gyilkolni fogja az önbizalmadat.Ne akarj mindenkinek megfelelni maximálisan, nem fog sikerülni.“

Mondjuk ami bennem a legnagyobb feszültséget szüli, az a fenekem mérete, de uccu, vettem magamnak egy gatyát:D, h vhogy kinézzek, aztán majd lefogyok, amikor eljön az ideje. Addig kajafronton a sokszor kevesebbet ám táplálót elvénél maradok.

Tartozom egy múlt heti szülinapi beszámolóval is, sok klassz kép készült az elmúlt napokban, majd pakolok fel néznivalót:)

Cimkék: ,