…egyiket sem én fogalmaztam meg, ennek ellenére:P szépek. A barátnőimmel beszélgettünk, mint általában és egyikük kifejtette, hogy neki a szüleihez hazamenni maga a feltöltődés, használta az akkumulátoros hasonlatot is. És hozzátette, h “otthon mindig én maradok a gyerek…“. Milyen igaz. Én bejárok anyuhoz a boltba jártomban-keltemben, mondvacsinált intéznivalókkal, holott csak iszunk egy KVt, dumálunk fél órát és csak most jöttem rá, h ő az én energiaforrásom egyrészt, a konektorom:). Minden hülyeségemet meghallgatja és finoman helyretesz, mikor kell.

Erről rögtön eszembe jutott, amikor anno a koraszülésem után fejtem, mint mindig akkor, és gorombáskodtam anyuval, mint akkor mindig, ő pedig nem szólt semmit, csak mint egy gyereknek az ölébe húzta a fejem, én pedig bőgtem, mint 1 5éves:). Minden feszültség felszabadult bennem és kicsit könnyebb lett. Vagy legalábbis rájöttem, h attól nem lesz jobb, hogy másokat bántok.

és h folytassam a sort, mint szülés után mindig, akkor is hízni kezdtem, sőőőt, erre hívta fel ma anyu a figyelmem. 4esével toltam a csokis mignont és legkevésbé a súlyom érdekelt, szóval napolni kellene a súlyparát, a fogyózásnak is eljön majd az ideje. Legalább elméletben helyreteszem magam:)

És Gabici oly szépen megfogalmazta, szeretném ezt majd később visszaolvasni, hogy “Egy igazi anyuka látod a szívedbe lát, nem csak a hangod hallja.“

Ilyen anyja szeretnék majd lenni a felnőtt lányaimnak!

Bogiszáj: Ma megkérdezte apjától, hogy: Apaaaaa, a te barátaid azok a felnőtt nagyfiúk, akiknek van fütyijük meg kukijuuuuk? És a fütyi meg a kuki az ugyanaaaaz?”

Kaptunk tegnap egy naaaagy halom csodálatos játékot, rengeteg gyönyörű kirakót és társast, többek között a Csupa csupasz tyúkeszű című memóriajátékot. Tegnap apánk nem volt, mi Mamáéknál voltunk egész nap, és ma felkelvén lenyugtattam magam és bizony nem kezdtem el a szokásos pörgést, mindenki pizsiben nyomult a földön fél 11ig, szanaszét pakoltuk a kirakókat és társasoztunk a csirkéssel, nagyon ügyes benne mindkét lány. Bibi addig békésen üldögélt a pihiszékében, néha szopizott egyet…

Ma sárgaborsókrémleves és palacsinta volt az ebéd. Nem tudom, utóbbinál van e olcsóbb étel, az alapanyag is filléres hozzá (én: 1kg liszt, 1 tojás, 1deci tej, többi víz) de még frankón be is fűti a lakást:)))

Virágszáj: haláli ez a nőszemély… Egyre okosabb, értelmesebb, egyre gyakrabban “visszabeszél”, kamaszos hangnemben, és hanglejtéssel.  Anyai féltéssel szereti Abigélt, ez annyira megható, h leírni sem tudom. Szeret vele beszélni, boldog ha a kicsi rámosolyog. No de hogy összerakta a dolgokat a nagylány. Ha rosszalkodnak éd felemelem a hangom, h letoljam őket, rögtön kis letolással a hangjában ezt mondja: “Anyaaaaaaaaaaa, felébreszted a kisbabánkat, ne kiabálj!” és a múltkor tényleg nyöszögni kezdett az angyalka. No, akkor kaptam egy megvető pillantást, majd közölte: ” Na látod… “

Cimkék: , , , ,