Kiss családunk blogja

A karolinában a Mikulás ünnepség zárt, nem lehet bemenni, és nincs karácsonyfás ünnepség sem, hanem minden decemberben egy “adventi készülődés” című rendezvény keretében ünnepel az ovi a családokkal együtt. Gondolnak szerencsére a több gyerekesekre, és a műsorokat negyed órás közönként kezdték, ám sajnos így sem tudtunk mindenhol ott lenni. A szívem erősen belesajdul ebbe most is, ugyanis Virág már szinte sírva vár minket a saját csoportjába, de mi akkor még Boginál voltunk. És ilyenkor mindig elképzelem, hogy szegény esetleg azt hitte, hogy az ő anyukája-apukája nem lesz ott… Aztán keresztmami odaért és mondta neki, h Bogi csoportjában vagyunk. (már tudom, h előtte Virágot ki kellett volna hozni a csoportjából és Bogit együtt végignézni, de nem akartam kavarni. Pedig néha kell kavarni:) )

Mikor odaértem és Bogacs meglátott, majdnem elsírta magát, majd mikor nekem a terembe kellett volna mennem, neki pedig a pajtikkal maradni, akkor el is sírta magát a kincsem. Annyira tudtam, h az én két lányom megilletődve fogja végigcsinálni ezt a délutánt, mert minden új helyzetet meg kell tanulni megélni, és ők még kicsik ehhez. No meg nagyon szűkösek a termek ennyi emberhez…

Először Bogi csoportjában voltunk, ez a műsor 4kor kezdődött, így oda úgy esett be Apa, én hamarabb odamentem. Kicsi minicsoportosok nagyon édik voltak, elmondtak körbe állva 3 dalocskát is, szép volt.

A kis gyönyörűnk végig megilletődve pislogott felénk, de édesen mondta a dalokat:). Annyira édes pillantásokat kaptunk ettől a legtöbbször nagyon magabiztosnak látszó kis hölgytől:))

(Az Ég a gyertya ég című klasszikusnak több versszaka is van ám, csak nem ismerjük, én legalábbis nem ismertem eddig, pedig mind aranyos. A további versszakok így hangzanak: Ég a gyertya ég, fusson a sötét, szívünkből a rosszaság is kiiramodjék. Ég a gyertya ég, el ne aludjék, a szívünkből a szeretet ki ne aludjék. )

Majd kapott mindenki egy karton karácsonyfát, amire ragaszgattunk csillagokat, csillámokat és a végén egy szalvétatartó lett belőle. Anyukák és gyerekek együtt készítették.

Azt gondolom, hogy Boginak kicsit “sok” az ovi. Sok időt tölt bent, így majd ezen valahogy fogunk változtatni. Újabban mondja, h nem akar menni, aztán megy és tele élménnyel jön haza, de valami érzem, hogy nem kerek. Van rá tippem, hogy mi a gond. Van egy kis barátnője év eleje óta és eléggé össze vannak nőve. De nincs a kislány jó hatással Bogacsra, nagyon erős egyéniség lehet a kislány, mintha Bogi tűzönvízen át követné, miközben rendszeresen megharapja, megüti a kislány Bogit. És azt hiszem, hogy nem “engedi” mással barátkozni Bogit, de ez egyelőre csak anyai megérzés, fogok erről kérdezni az óvónéniktől.

Aztán átmentünk Virágék csoportjába, ahol Virág megszeppenve várt már minket a tömeg közepén. Menekült volna szíve szerint, azt láttam. Nem nagyon bírja a sok embert…

Aztán szépen tette a dolgát, beállt a többiek közé, a kicsik széken ültek, a nagyok mögéjük álltak (Ő vegyes csoportba jár, 3-6 évesek vannak náluk, nagycsoportosok nincsenek) .

A Toti meglepően viselkedett, mert hangosan harsogott minden dalt, ő, aki ugye otthon soha:))). Azt hittük, h ő nem is tudja ezeket, dehogynem, nagyon is tudja, csak nem ér rá:)). Szóval szőke hercegünk magabiztosan feszített a kicsik között (ahonnan eléggé kilógott a férfi a nagyságával:D) , és magabiztosan viselkedett, eléggé otthon érezte magát:D.

Majd Virág kiállt szerepelni középre. A “főszereplő” kislány kultusz-személy nálunk, Ő Gyöngyvér. Gy. után megy Virág, ő is egy erős személyiség, egy cserfes aranyos kislány, Virág pedig imádja:)). Általában róla mesél, no meg a felső képen mellette álló nagyfiúkról, akikkel néha focizni szokott:))

A műsor nagyon megindító volt. Én úgy igazán meghatódtam, mert valóban szívhez szóló volt. Az első részben karácsonyi dalokat énekeltek, és egy kis műsor is volt, a kicsik csengőt rázhattak éneklés közben, a nagyok pedig néhányan hangszert kaptak. Virág üthette a ritmust:

Zsoltibácsi, aki Ákoska apukája és régi szomszédunk, no meg az iskolában tanító, egyszemélyes zenekart alakítva gitározott és szintetizátorozott kíséretnek. Zsoltibácsi szerint Virágnak nagyon jó a ritmusérzéke, tény, h nagyon muzikális.

Mi pedig néztük meghatódva őket, a kicsik csengettyűztek, nagyon kézi hangszerekkel ütötték a ritmust, Zsoltibácsi adta az alapot, majd lekapcsolták a villanyt és 3 dal úgy hangzott el, hogy csak gyertyafény volt a teremben. És gyermekénekhang. Csodás volt. Szem nem maradt szárazon:)

Én pedig úgy alaposan meghatódtam itten, mert egyrészt annyira hangulatos volt, másrészt ilyenkor óhatatlanul eszembe jut a kezdésünk, lepereg az utóbbi 5 év a szemem előtt, a kislány, akiről álmaink voltak, hogy majd oviba fog járni és egészséges lesz. És a beteljesült álmunk válik valóra, amikor ő ütheti a ritmust, mert ügyes, de csak ha a közösség tagjaként teszi a dolgát, beilleszkedett és szeretik és ő is szereti a társait, az már bőven elég a boldogságunkhoz. És én ezért sírtam ott, mérhetetlen boldogságot éreztem 2 kisebb lányom az ölemben, Virág pedig a csoportjával…Szép volt:). Az ilyen pillanatokért érdemes élni és gyerekeket szülni.

Ám tegnap vastagon éreztem a nagycsalád hátrányait, hogy nem tudtam egyik lányra sem igazán koncentrálni, hogy Bogi csoportját hamar ott kellett hagynunk, Virág mégis bántott volt, mert méghamarabbra várt, szóval bármennyire is jót szerettem volna kettőjüknek, sehogy sem tudott ez jól alakulni:(. És ilyen sokszor előfordul, például egyik lány sem tud elmélyülten játszani a játékokkal, mert nem tudnak belemélyülni egyetlen játékba sem, hiszen mindent együtt csinálnak. No amennyire ez hátrány, annál jobban előny persze:)), csak néha nehéz lavírozni. Szeretném mindhármuknak megadni, ami jár nekik, magamból leginkább, a többi nem is érdekes.