Kiss családunk blogja

Annyi minden történik velünk, félek a fele kimarad… Rendesen zajlik az élet és hát nem könnyű döntéseket hoztunk meg, de örüljünk, hogy van miről dönteni.

hír1. Apa munkahelyén változások álltak be. Hogy örülünk, vagy nem örülünk, azt nem tudom, azt sem, hogy most kinevezték, vagy sem, érdekes szituáció. TUlajdonképpen áthelyezték. A web ugyanis leszűkül a cégnél (vicces így a Presztizs-díj után, de üzleti döntés volt: ők egy nyomda-reklámstúdió, a web csak egy kiegészítő tevékenység, “egy reklámstúdióban kell lenni webnek is címszóval” alkalmazták Bélát, de mostoha gyerek volt, ezt Béla fájlalta is nagyon és igazán nem volt benne perspektíva, hiszen néhány nívós ügyfélen kívül nem igen volt kihívás benne. Béla folyton fontolgatta a váltást, a mikéntjére nem volt megoldásunk.

Most mondhatni az ölünkbe hulott, hiszen a cégnél egy teljesen új részleg nyílik meg, és Bélának kell beindítani, vezetni. Digitális nyomda. MErőben más, új dolog, mint amivel eddig foglalkozott, és férjem nagyon lelkes, ugyanis szeretett volna már mást is csinálni. Marad a web is természetesen, és semmiképp nem tervezzük leépíteni, hiszen remek szakember, mindenki szereti a munkáit. Ám kitanul egy új szakmát, épp ma kezdték a betanítását. Munka lesz bőven, az a kérdés, hogy menni fog e neki a szervező munka, nagyon jólesően nyugtázta, hogy rögtön az ő személye jutott a vezetőség eszébe, aki alkalmas lehet erre a pozícióra. Egyelőre marad a fizetés, de 3 hónap múlva újratárgyalják aszerint, hogy sikerült e jól végezni a munkát.

Ezzel azonban együtt jár az, hogy valószínűleg -főleg az első időkben- többet lesz bent a cégnél, a gyerekek hazahozása lehet, hogy rámmarad, soktényezős még a dolog, de biztosan borul valamelyest az életünk.

Többet nem igen tudok erriől írni, hiszen még számunkra is sok a kérdés…

hír 2. Mégsem lesz gardróbunk, mert igyekszünk kicsit tartalékolni a megváltozott munkaviszonyok miatt. De nem esünk kétségbe, már ki is találtuk az olcsó házi verziót, ami ugyan nem lesz szép, de praktikus…ész olcó 😀

Ám a játéktárolót megvettük, egy régi babakocsit sikerült eladni végre, annak az ára szerencsére bőven futi:). Majd lefényképezem, évek óta fájt rá a fogam, az ikeában trofast család néven lehet megtalálni, baromi praktikus tároló rendszer gyerekeknek. Így a gyerekszoba sokkal rendezettebb, szebb lett. (a barátnőm megvette, a sógorom hazahozta, az Angi összerakta, az icikepicikék mind szétszedik:DDD ) Köszönet a közreműködésért mindenkinek!!! 🙂

hír3. Bibi kóstolgat, 5 és fél hós most, “evett”2 napja kicsi krumpit anyatejjel, tálból a pici szájba kanállal, onnan az előkére, mivel ugyanakkora halom volt az előkén, mint előtte a tálkában, a projektet nem minősítettük sikeresnek:D. Ám az őszibarack tegnap jobban csúszott, mondjuk, h egy picit le is nyelt:D. Továbbra is angyalabb az angyalnál, gügyög, dumál, mindent tol a szájába, húzza fel magát hasizomból:D, forog összevissza. És gyönyörű! A nagyok körülrajongják egyfolytában, ő meg nagy kacagásokkal köszöni ezt meg. Jó ezt látni nagyon:)

Ma volt nyílt nap az oviban. Nagyon jó volt látni Virágot, drága volt. Nagy meglepetés volt Mama, tesóval együtt futottak be:). Persze közben Bibit is szoptattam, de a drága elaludt a nagy nyüzsi közepén 1 perc alatt. Készítettünk papírmadáretetőt, kellett hozzá ragasztani, színezni, ügyes volt a csaj. Láttam végre, hogyan zajlik 1 nap, mi mi után következik. Majd teszek fel erről is képeket egyszercsak… (ahhoz több idő kell, ha mindig összevárom a képeket, sosem posztolok:/)

Ám nem volt teljesen zökkenőmentes a dolog, Virág ugyanis sírni kezdett, mikor jöttem el. És ilyenkor beindul a kérdésözön a fejemben. Ha hazahozom, Bogi nem találja őt az udvaron… (mivel külön csoportba járnak, ott szoktak találkozni). Ha nem találja kint, kiakad szegény, ezt nem tesszük vele. Nem beszélve arról, h nem jó az sem, ha kéri, h hozzam haza, akkor hazaviszem, azt meg kell tanulniuk, h ez nem az ő döntésük. Szóval sok ölelkezés és puszi és magyarázás tőlem, miközben figyeltem, nehogy Bibinek vmelyik jószándékú kispajtás kinyomja a szemét:D. RIngatták, énekeltek neki, nagyon aranyosak voltak, de mégis gyerekek. SZóval a nagy nyüzsi közepén megoszlott a figyelmem, pedig ha tudok csak rá figyelni, akkor meg tudtuk volna mi ezt beszélni… Aztán naná, h összefutunk Bogcsival a folyósón, nagyon megörültünk egymásnak, ment is vissza 2 puszi és ölelés utána csoportjához kötelességtudóan, majd visszaszaladt sírni:). Virággal addigra elszakadtunk egymástól, de sírva hagytam ott:((. Bogit végül én öltöztettem és ő is kérte, h menjünk haza… Alig tudtam otthagyni, de 1 idő után már csak rosszabb lesz a helyzet a jelenlétemmel, viszont rá 3 percre már nem sírnak sosem.

Én tulajdonképpen csak azt éreztem ezen a ponton, hogy sajnálom nagyon, h nem tudok rájuk külön-külön koncentrálni, mindig meg kell osztanom a figyelmem. Aztán tesóm ráébresztett, hogy tulajdonképpen mégiscsak el kellett volna hoznom őket, azóta is kínoz a lelkiismeretfurdalás, bár már tudom azóta, hogy 3 perc alatt megnyugodtak mindketten. Összeölelkezve mentek ki az udvarra:). Óvónéni úgy fogalmazott, hogy én vagyok a vevő, ők az adók, ha megszűnik a vevő (hazamegyek), akkor az adó nincs kinek sugározzon és hamar rájön, h jobb ötlet játszani szépen a többiekkel. Azért persze alig várom, h menjek értük, aztán mamázni fogunk kicsit:). Ma kitaláljuk, ki mi legyen a farsangon, de már előre félek, h beállunk a sorba és hercegnők, királylányok, stb… akarnak lenni. (én szívesen kitalálnám és elkészíteném inkább a jelmezt, volna hozzá kedvem, de félek, h a Mamánál a boltban úgyis beleszeretnek vmi rózsaszín dzsönörűségbe:D)

hír4. Végre van szárítógépünk:))). Nagyon rég ácsingózom egy ilyenre, hiszen ha az ember szárítógéppel szárít, akkor nem kell (annyit) vasalni, no meg én sokat küzdök azzal, h bírkózom a fregolival, mert a nappali közepéről átteszem a keskeny folyósóra, majd a gyerekszobába, onnan kivágom a lakás elé, ahol meg a szomszédok esnek át rajta… Télen nem szárad kint a ruha, folyton útban van, nem beszélve a párolgásról, ami nem veszélytelen ilyen hideg télen, nagyon kell vigyázni, h ne kezdjük penészedni. De szárítógépnek sajna nincs helye a lakásban sehol (ahogy a fregolinak sincs…), ám most támadt egy jó 5letem, rábeszéltem a szomszédokat, hogy vegyünk közösen egy szárítógépet. Mindenki belement, a sráctól (akitől a mosogatógépeket is szoktuk venni – név és cím a szerkesztőségben:D) vettük 25 ezer kemény magyar forinttért. Siemens, szinte vadi új (NÉmetországból hozza be a szajrét, megjavítja -ennek pl a felnyomócsöve volt eldugulva, mert nem takarították rendesen a gépet- majd eladja 25-ért 1 év garanciával. Imádjuk!!! Minden szomszéd nagyon csípi:). Mivel a villanyóra mellett van, nagyon ecccerű, felírjuk a kezdő óraállást, majd amikor végzett a program,azt is. (általában 2-2,5 kw/h a fogyasztás 1 szárítással, ez kb 100-120 ft.