Kiss családunk blogja

Virág rajzol. Családot. Épp Bogit rajzolja, majd rajzol az arcára valamit, a következő kommentet fűzi hozzá: ettől lesz mérges vagy boldog. No,mi ez? A commentboxban elárulom a megfejtést:)))

Továbbá. Voltunk jobban, majd nagyon rosszul és most megint jól. Voltunk az ügyeleten is vasárnap, mert Bogi addigra 5.napja volt lázas (igaz, közben átmenetileg jobban volt, majd egy újabb betegség taglózta le) , de vasárnap sikerült 39,8 fokos lázat abszolválnia, majd éjjel Virágnak is, no, ekkor már megijedtünk:(. Ismét antibiotikum sajna…

Én vittem a nagyokat az ügyeletre, vittük a ragaszgatós albumot, ha várakozni kell, de nem kellett. És olyan büszkeség ez a két lány (főleg betegen:D) édesek voltak, együttműködőek, szófogadóak, hú, ezt most magam sem hiszem el, h a saját lányaimról írtam, de így volt:D Volt ugye láz, hasmenés, emellé a hurut még mindig, erős orrfolyás. Mostanra mindenki láztalan hálisten, mindenki köhög szépen, hurutosan, javulgatunk…

Apáékhoz nem jött meg az új nyomdagép, így szépen hazajött hétfőn 10kor és azóta is itthon van, annyira szuper, mint egy hosszú hétvége:). Majd kiderül, mikor kell mennie, de addig is pihenünk sokat. Holnap megyünk sétálni családilag, ritkán van ilyen is mostanában…

Én holnap mennék a fogorvoshoz és csak most jutott eszembe, ha még mindig tele az orrom, és köhécselek, így nem illik fogorvoshoz menni. Brrr. Reggel telefon.

No, ez nem volt túl izgi poszt, mondjuk helyzetjelentős, nézem tovább a Gilmore girls-t, gáz vagyok, nagyon:D

Tartozom még a farsangi képekkel, pótlom most: ez még itthon volt, próba a lehetőségek közül: Hangoltak a csajok a Maszkabállal:)))

Bogi csoportjában, itt még nem sír:) Bogi egyszarvú volt:)

és végigsírta a farsangot, egyszerűen nem bírják, ha ott vagyok az ovis rendezvényeken. Mindketten sírnak és haza akarnak menni. Virág csoportja (fánk előtti ima): Minden óvónéni be volt öltözve:)

Toti volt a Bob the bielder, Bob mester, gyönyörű fiunk irtó jól érezte magát:)

Virág a boszorkány, alias rútbanya:) AZ én édes kislányom végig Pókemberrel táncolt, amikor épp nem, akkor csak azt hallottuk, ahogy Barni kiabál, keresi Virágot, olyan édesek voltak:))

És a kicsi Malacka, természetesen a zajosabb terem egyik szegletében csendben szemlélte az eseményeket:)

No még néhány kép az elmúlt néhány hétből, szívünknek kedves hely, a Roosvelt tér mellett a Halászcsárda előtt gyakran lesétálunk a Tiszához a Rakpartra, amikor van babakocsis babánk, én fent maradok vele, Béla pedig lemegy a nagy(okkal) megnézni a hattyúkat.

Apa és a nagyok:)

Édeske koketál velem közben:)

Íme a dezsavü, avagy időutazás:)