Budapesti kiruccanás
Családi blog május 13th, 2008Egy nagyon szép hétvégét töltöttünk székes fővárosunkban, még a 15-ei hétvége péntek-szombat-vasárnapját. Csütörtökön még a szomszédokkal buliztunk egyet, szokásos szalonnasütés, grillezés, mulatás sokáig kicsiknek nagyoknak, mindig nagy buli:). Virág jó étvággyal tömi a szalonnát, amit türelmesen süt meg magának, nagyon élvezi a tűzrakást…
Már péntek reggel elindultunk és az aznapot Reményéknél töltöttük, no meg ott is aludtunk. Nagyon nagy élmény volt a gyerekeknek, a család semmit nem változott, mindenki ugyanolyan jó fej, mint volt:))). A srácok sokat változtak, mind nagyobb lett. Számolgattunk, hát, tulajdonképpen jóval több, mint 1 éve nem találkoztunk… De a gyerekek emlékeztek egymásra, és továbbra is szuper jól kijönnek:).
A kis ház még mindig szenzáció a lányoknak, az udvaron alig láttuk őket…
A legdurvább jelenet az volt, mikor Virág felállt, majd táncolva ezt kiabálta: “Nekem puncim van, nekem puncim van” 😀
Virág és Kristóf szerelme és összhangja töretlen:
Fürdés után közös meghitt mesenézés:
A 2 legkitartóbb be is fejezte:) : Virág és Kristóf:
Ehhez el kell mondanom, hogy a srácok irtó édesen bántak a kicsivel, körberajongták… És igazán szépen, kedvesen, finoman bántak vele.
No meg bármit kezdett Noémi mesélni a fiúkról, rögtön rávágtam, hogy Virág is, vagy Bogi is… de mindig ugyanazok a párok, Virág és Kristóf nagyon hasonló jellemek, borzasztó mozgékonyak, mégis borzasztóan érdeklődőek, és ha valami érdekli őket, akkor sokáig képesek elmolyolni. Bogi és Levente pedig faksznisak, akaratosak, érzékenyek, szeretnivalók, barátságosak…
Vasárnap délre már Erzsiékhez is értünk, Erzsi anyu legfiatalabb huga. A városligetnél laknak, ami nagyszerű, mert ott 2 nagy, klassz játszótér is van:
Ez a csörlős homokozó bigyó nagyon tetszett nekem!!! A gyerekeknek is:) És folyton Totit emlegettem, ő kész lett volna ettől…
Egy szinte alvó lovat simogatnak:))
Mivel itt már erősen szemerkélt az eső, gyorsan hazaindultunk. Zsófi hamar Bogi kegyeibe férkőzött, ugyanis leült vele kicsit játszani, na, onnantól Bogi csak Zsót kereste:))). Aki persze rendes kisfelnőttként ment dolgára, no meg készült az érettségire. Ő ugye nemzetközi érettségit tesz most le, ahol 7es a legjobb jegy. Így ha ötösökkel elevickél is tök jól hangzik:D. Mondjuk amennyi egyetemre felvették, már asszem tök mind1, hogy sikerül az érettségi. Erzsi megmutatta a lányegyetem bemutató filmjét, hááát, nagyon megnyerő, nagyon klassz. Egy csodálatos nagy területen fekszik, vízparton, fullos ellátás, mintha csak egy szállodában lakna a lány 4 évig. Közben 1 évet elmehet másik egyetemre bárhová. Csodálatos és gazdag az a hely, reméljük nagyon jó lesz ott a lánynak:). Nem messze van tőle a Harward, állítólag az ottani fiúkkal szoktak ismerkedni az itteni lányok:) Próbáltam megtalálni az ideológiát abban, hogy nincsenek fiúk, és nem volt nehéz megtalálni. Az egyetem szlogenje is valami ilyesmi: Mi nők, megváltoztatjuk a világot. Hát persze, az iskolákban általában a fiúk a zsenik, rájuk vhogy jobban odafigyelnek. A lányok figyelmét gyakran elvonják a fiúk, illetve feszélyezhetik egymást a közös munkában. Így nincs zavaró tényező.
Bogyóka eléggé elfáradt:D, tv-zés közben elaludt ülve.. gyönyörűm…
Este jött Oszi (Béla volt kollégája) és elindultak a gyerekek a Sensation white-ra:) még a hajuk is fehér volt:DDD
Az éjjel egészen eseménytelen volt hálisten. Még Noémiéknél Virág éjjel fulladni kezdett, és a béna anyja nem vitt neki asztma gyógyszert:(((, de tesómék épp mentek fel kiállításra, így hoztak egy ventolint. Tulajdonképpen erre már nem is volt szükség:). Többször nem fulladt, aludt éjjel is szépen. Reggeli után elindultunk a Gellért hegyre, csúszdázni. Meglepő módon Apa is felébredt, pedig reggel 7kor feküdt le aludni. 10kor felkelt és jött velünk. Hm, erre nem számítottam, bevallom:D
A várva várt csúszdaparadicsom…
Még ebédeltünk egyet, majd hazaindultunk. Béla hazavezetett, ami nem kis teljesítmény tőle… Anyuék vártak minket egy sült kacsával:))), így alkalmunk nyílt kipróbálni Antalka új bringáját, ami az apjáé mögé van kötve nagyon praktikusan:
Reményéktől kaptak a lányok 1-1 bukósisakot bringához. NAgyon örülnek neki:)), Bogi így mondja: bukósi sisak. Virág rendre kijavítja, “Bogiii, nem bukósi sisak, hanem … bukósak. :DDDDDDDDDDDDDDDDDDDD
No, azóta volt még 1-1 anyák napi ünnepség, még 1 kellemes hosszú hétvége, majd ezekről is lesz talán beszámoló.
Még annyi, hogy Béla majdnem 2 hete itthon van, ami isteni… Kisimultunk, egymásra hangolódtunk, a munkás utolsó időszak már nagyon nehéz volt nekünk. Minden toleranciánkat, sokszor diplomáciánkat be kellett vetnünk, h működjünk normálisan, volt bőven összezördülés is, kissé besavanyodtunk. Most nagyon jó, van türelmünk egymásra is figyelni, ami nélkül nem működik egy kapcsolat sem. Van 1 cég, akikhez valószínűleg elmegy dolgozni, az itthoni melókat akkor valamennyire le fogja építeni. Mert most is el van látva bőven, nem unatkozik itthon hálisten. Hát ennyi, eldőlök:)
Jah, a 9hónapos Bibi épp olyan, amitől tartottam:
Pakol, rámol, odacsuka az ujját, bemássza a lakást, feláll, lassan bármit elér, amit nagyon akar, mindent megesz, amit talál, visít, ha valamit elveszünk tőle, amit nem szabad, a játékok totál hidegen hagyják, csak cipőt, szőnyeget, újságot és alufóliát jó kóstolni:). Szóval rendes gyerek lett belőle, vége a mintagyerek, bezzeggyerek korszaknak, amivel lehet dicsekedni:D
május 18th, 2008 at 09:16
csinájjá’ valamit, hogy a képek megtekintése után ne rugjon ki a blog, mert így 60* kell belépnem egy poszt elolvasásához. (ritkán szólok, de akkor kedves vagyok:D)
június 5th, 2008 at 10:38
Sziasztok! Élvezettel olvasom mindig a blogotokat,olyan helyes kis család vagytok 🙂 De olyan régen írtatok, hogy kezdek aggódni. Ugye azért jól vagytok? 🙂 Puszi:Cs