Cégünk weboldala! No meg a pótlás:D
Családi blog július 3rd, 2008Végre elkészült a suszter cipője, azaz Béla referenciabemutató oldala, ami az évek során számtalan formában (nem) látta meg a napvilágot, hiszen a megalkotó sosem volt eléggé elégedett művével:). Most kiizzadta, hogy mikor és hogyan, számomra rejtély, de talán ez már az a verzió, amit szabad publikálni és fent is hagyja 2 hétnél tovább is:)) Van a tarsolyban egy sokkal színesebb és lendületesebb oldal is, ami nekem szintén nagyon tetszik, de most e mellett döntöttünk. Íme hát, itt megtekinthető néhány eddigi munkája a Zembernek:
http://www.firstdesign.hu/
És íme a terasz, amit imádunk, és azt a nagyon kevés időt, amit együtt töltünk, azt itt töltjük. Igyekszünk kint is reggelizni, de a vacsi, az biztos, hogy itt zajlik. Délben elég meleg van itt elől Délen, ebédelni is kellemes, mert árnyékot ad, de meleg van.
A kardvirágok. Itt még csak bújnak, végig a kerítés tövében, mostanra több is szirmát bontotta…
Terasz, üzembe helyezés alatt (azóta van szép asztalunk székekkel is, a terasz anyagából és színében):
Nos, a képek minimum 1 hónapja készültek, eléggé el vagyok veszve online módon, meg amúgy is, pedig sokat ülök a gépnél, csak épp mindig akad szerencsére valami testhez álló feladat:). Nemrég étlapot vittem be excel táblába, nemrég papírról másoltam be szöveget, csupa komoly munka, plusz itt a receptes is… Szinte naponta főzök, időnként elpakolunk eztazt télire, anyuval, tesómmal, a minap 60 kg meggyet dobtunk üvegbe befőttnek és szörpnek, ezek mennek:). Közben folyton azon röhögünk, ha valaki nekünk 10 éve leképeli előre ezt, hogy tesómék háza udvarán, körülöttünk 7 gyerekkel meggyet teszünk el, akkor nagyon röhögtünk volna:). És lám!
A napjaink úgy telnek, hogy a gyerekekkel reggel felkelünk, apával reggeli, ő hn.8-fél 9 között elpályázik, majd 5körül ér haza legkorábban. Ide gyakran jönnek megbeszélések még az itthoni munkák miatt, akkor ez csúszik későbbre, vagy hazaszalad, de elmegy újra… Ha hazaér, dinnyézünk egyet, beszélünk kicsit, majd hamar beül dolgozni, ha épp nem nyír füvet, de ez ritkán van, hiszen alig ér rá. A vacsora és a fürdetés az közös mulatság, ha nagyon el van havazódva, akkor a fürdetést is elintézem, de többnyire ekkor segít, meg a gyerekekkel van. Letesszük őket, és munka kifulladásig. Rendszeresen éjfélig nyomja, néha sikerül elcsábítanom 11körül. Előfordul alkotói válság, mikor már végképp nem tud koncentrálni, ekkor is kicsit hamarabb abbahagyja. Időnként pókerezünk, vannak különböző pókeresek partnereink, nagyon pici pénzben játszunk,ezt is csak azért, mert pénz nélkül pókerezni nem sok értelme van… És ez roppant mód szórakoztat minket, tényleg szuper!! Időnként dobunk valamit a grillre, mikor szabad estét csinálunk, de ezt előre látni kell…
A háztartás már jó ideje teljes egészében az enyém, nyilván nem várom, h segítsen Béla… Kéthetente/hetente jön egy lány, aki segít feltakarítani, ezt szinten tartani már könnyű, ha ő nem jönne, nem tudom, mit csinálnék:)). NAGYON jó a lányokkal a nyár itthon, tartottam tőle, de élvezem irtóra:). Van rendszer a napunkban, általában megpróbálom őket altatni du, aztán vagy sikerül, vagy nem. Néha sikerül klasszul összehangolni Bibivel, akkor nekem nagyon jó:)). Sokat játszanak a szomszéd gyerekekkel, ugyan mindenki jár oviba, de valaki mindig akad itthon. Csupa nyaralás ez itt.
Időnként kiakadok, és akkor kell valami, ami feltölt, felnőtt program, kikapcs, még meg kellene tanulnom igazán pihenni, mert még mindig nem tudok:). Mikor múlik el a zizegés? Érzem, hogy a kor előrehaladtával lassulok talán, de még mindig tök zizi vagyok:)). Néha a saját agyamra megyek, az már ciki:D
GYES: Felmerült most a köztudatban, hogy szűkítenék a gyerekenkénti itthon töltött időt, 2 évre talán? A juttatást nem vennék el (egyelőre gondolom, hehe). Én ezzel elvben nagyon egyet értek. 2-3 éve még nagyon felháborított volna, de én már 5 éve vagyok itthon, és veszélyes üzemnek érzem. Én remekül viselem, és SZERETEK ITTHON LENNI, de nem sok önbizalmam van már azzal kapcsolatban, hogy mit és mikor fogok majd dolgozni… Lesz e még lehetőségem domborítani valamit, vagy örüljek, ha megtűrnek valahol és kapok is érte valami alamizsnát. Túl sok a kérdés, ahogy telik az idő, egyre több, és egyre kisebb a realitása a “domborításnak”…
Gyakorlatban pedig bekaphatják a hátam:). Hová tegyük a gyerekeket? Bőlcsödéket nem nyitnak, hanem bezárnak, holott nagy szükség lenne rá… Munkahely? Hová menjenek az anyukák dolgozni? Ki tud kisgyerek(ek) mellett 8-5ig dolgozni? Azaz kellene ELŐSZÖR bőlcsöde, munkahely, majd elsők között fogom támogatni az indítványt! A munkahelyteremtés úgy általában is komoly probléma, a számukat is kellene növelni, de már a meglévőkre is lehetne vmi támogatási rendszert kitalálni a munkáltatók számára, mint pl. a hosszú munkanélküliség után alkalmazott munkavállalók után járó 1 év járulékmentesség, és hasonlók. Azaz, aki GYESből visszatért anyukát vesz fel, részmunkaidőben, távmunkával, 2 nőt 1 posztra ( 1 munkát 2 kisgyerekes anya vállal el, maguk között osztva az időt/munkát aszerint, hogy kinek beteg a gyereke, hogyan végez az iskolában, oviban, stb..) , az valamilyen támogatásban részesül. Nagyobb cégeknél ki lehetne kötni, ahogyan kötelesek csökkent munkaképességűeket (fogyatékkal élőket) foglalkoztatni, úgy legyen kötelező kisgyerekest, GYESből visszatérőt is. Nincs új a nap alatt:)
És miért érzem veszélyesnek a hosszú GYES-t? Az hagyján, hogy a szakmai önbizalma az embernek a nullához tendál. Én folyamatosan kerestem és találtam a társaságot, a felnőtt életet is, amióta itthon vagyok, mert mindig elemi szükségem volt rá. Ám a környezetemben igen kevés anyuka él így, többen be vannak zárkózva és fásulva, és borzasztóan sajnálják magukat a fullosan felszerelt háztartásban, rendelt ebéddel, 1 gyerekkel… Majd persze, hogy maximálisan kihasználja a GYES adta lehetőséget, épp 3 év korkülönbség lesz a gyerekek között. Azaz mire a kicsi megszületik, a nagy elmegy oviba. 6 év/2 gyerek. Túl sok. Szerintem. Tanulás, továbbképzés, mással foglalkozás nélkül… Én speciel eléggé elrontottam, több ponton is, de ez már így alakult, és tulképp nem bánom, mert szuper, h 3 egynemű gyerekünk van kis korkülönbséggel, és fogalmam sincs, hogy ebben a sűrűben mikor tudtam volna tanulni, de hogy mit fogok ezután csinálni, az még számomra is rejtély. Az leszögezhető, h egy cég sem várja, h Kissné Lutor Angéla felszabaduljon és végre munkába álljon:D. ÉS asszem pályázhatok világnak, legkésőbb az interjúkon kiderül, h 3 gyerekem van, és akkor a sokból nem engem fognak választani, bármily megnyerő, okos, szép lennék, hehe. Szóval még ki kell találnom, mi lesz.
Családon belüli munkamegosztás: No, ez nem egy nagy téma, csak leírom, nálunk hogy alakult ez. Bár nem ment mindig símán, de a súrlódások viszik előre a kapcsolatokat, már ha születik utána megállapodás, kompromisszum. Béla sosem volt az a férfi, aki hazaérvén a munkából leült egy sörrel, mert megérdemli. Néha el kellett neki mondani, utalgatásokból rendes férfi módjára, nem ért:)). (Tehát ne tedd keresztbe az ajtó elé az összegyűjtött szemetet, mert 1. vagy átesik rajta és bosszankodik, miért tetted oda, 2. símán átlépi.) MONDANI kell, h vigye ki:D. Régebben szinte naponta ő pakolta be a gépbe a mosatlan edényt, előfordult, hogy megkértem, h teregessen ki, vagy az is nagy segítség nyilván, ha du elviszi a gyerekeket a játszóra és én addig tudok haladni, ilyesmi. Ám ahogy formálódott az életünk, ez épült le… Hiszen az ő munkája mellett már semmi ilyen nem fér bele, ezért ezt nekem kell megoldanom. És azt is tudom, ha ismét másképp alakulna, és esetleg én dolgoznék többet, megint nem derogálna neki vacsora után elpakolni. De nem ilyen egyszerű ez, mert ugye ezt mindig és alkalmanként is át kell beszélni… És persze már nyírtam füvet, és én töltöttem fel talicskával a terasz előtti területet, mert Béla egyszerűen nem ért rá. Hát túléltem:). szóval most eltolódott, inkább én segítek neki, amiben lehet.
július 4th, 2008 at 22:59
Angiiii, OLYAN FIATAL VAGY, hogy csuda!! Egy percig se rágódj azon, hogy “telik az idő, egyre több, és egyre kisebb az esélye a domborításnak”… Ezt gyorsan felejtd el, nincs így!!! Elég ha arra gondolsz, hogy egy-egy területen is mennyire gyorsan változnak az ismeretek, milyen gyorsan avul el az aktuális tudás, és általában mindenkinek folyton tanulnia kell. Az idősebbeknek, a fiatalabbaknak is. A nők meg valahogy periódusokban élnek, mindenfélét van módjuk megélni, felépíteni, a családi és a társadalmi sikereket is. Mindennek megvan a maga ideje, és az a legjobb, ha mindig épp annak adjuk át magunkat, aminek épp itt van az ideje. Neked nagyon nagy előnyöd – saját érdemed -, hogy huszonévesen már “készen van” a családod, így harmincas éveid végére “felszabadulsz” (nagy-nagy bocs ezért a szóért, elsősorban a gyerekektől!, de most ez illik ide). Azt tudod akkor tanulni, amit akarsz, amit egyből hasznosítasz, és 5-10 év alatt olyan karriert lehet építeni, amilyet csak akarsz, ha akarsz!! A zárójelesebb megjegyzésem meg, de hátha érdekes, hogy amiről írsz, a járulákmentesség GYES-ről visszatérőknek, az már megvalósult kb.egy éve, a START Plusz kártya jár sztem a GYES utáni évben munkába állóknak. És ha jól tudom, akkor az első évben 15%, a második évben 25% járulékot kell csak fizetnie a munkáltatónak utánad, és EHO-t se kell. Asszem ezt a kártyát akkor is megkapod, ha a GYES mellett vagy alatt dolgozol, a kicsi egyéves kora után…
Sok puszi Nektek!:)
július 4th, 2008 at 23:06
Na, még eszembejutott valami. Most olvasgattam Madeleine Albright önéletírását, és hát az van, hogy 39 éves korában kezdett dolgozni, akkor volt az első igazi állása…
július 9th, 2008 at 12:51
Erzsi! Igen, teljesen igazad van, erre te vagy a legjobb példa:). Köszönöm szavaid, hát ja, ebből is látszik, milyen beszűkült vagyok:D
Puszi Angi