Ugyan Lappantyúnál ez átmeneti állapot, hiszen rokonkisfiúval lett 3 fia néhány napra, de nagyon-nagyon megtetszett a blogjában ez a poszt, idézem:

“Háromgyerekes tapasztalat, hogy az ember kábé egész nap kenyeret vajaz, teát főz, mosogat, bevásárol, ebédet főz, mosogat, majd újfent kenyeret vajaz, teát főz, mosogat és negyedjére is kisöpri a konyhát és akkor nem szóltunk még az ágyazásról, a mosásról, adott elvetemült versenyzők esetén a vasalásról is, valamint nyilván a takarítás is; azonban mindenféle vitán felül áll az a tény, hogy ha összehasonlítjuk, hogy ez, vagy Sápi a kiskacsa című kiadvány egész napos mantrázása avagy azon való rágódás, hogy a barackot vagy a banánt vezessük be előbb és hogy az elválasztás okozta trauma heti vagy havi gyakorisággal fekteti majd felnőtt korban a pszicháter pamlagára kisdedünket, szóval ezredjére is inkább a rabszolgaság. 🙂

Sajnos hiába is töröm a fejem rajta, minden év augusztusában (ha itt van Dénes), nem fogom megtalálni a módját, hogy miképp lehetne egy legidősebbet szülni. 🙂 Pedig ha lehetne, simán lenne háromom. :)) “