Halál a halra! Vagy hogy is szólt a cég, amikor is sok tetemet dobott 3 különböző bográcsba, hogy megfőzzék a szegedi, a szőke és a mohácsi halleveket. Hááát, bárki engem kérdez, sztem mind khm, undorító, a hal max sütve jó, de a halhús főve, hozzá a hal íz, neadjisten a mocsár íz, gr… Szóval kb annyira vagyok halínyenc, mint sajtínyenc (kedvenc sajtom a trapista :D) .

Béla volt a felmentősereg a 4.bográccsal, megfőzte a szokásos gulyást, ami ismét nagyon nagyon finom lett, ezt ettük hát mi, mondjuk nem sok maradt a bogrács alján… Az a megáll benne a kanál tipusú, amit ő főz, nem volt rá panasz most sem. Azért este átvettük, megkérdezte, hogy is van sorba, hagyma, hús, stb… Nincs nagy főzőrutinja ugye, de jól csinálja:)

Voltunk sárkányhajózni, ami vicces volt, mert ott ugye lényeges a dobolás, hogy ütemre tudjunk evezni annyian. A főnök fia dobolt, hát, inkább zongorázzon, dobolni nem érdemes iratni:))). Édes volt nagyon a kissrác, ütötte rendületlen, bár asszem már unta is:))

A lányokat még reggel elvittük anyuékhoz, és kezdtünk főzni, pucolás, darabolás volt a program… Hamar megkérkezett Gyöngyvér a szüleivel, aki ugye nálunk az ovi értékmérője, csoporttársa ugyanis a kislány, és attól függ, hogy milyen volt az ovi, hogy aznap Gyöngyvér volt e barátja, vagy épp nem volt:))). Nagy játékos a mini művésznő, és a szülei meghívott vendégek voltak, így tudtuk jó előre, hogy össze kell hozni a csajokat, örülni fognak.

El is szaladtam a csajokért, kibumliztam a partról, majd vissza. Hozatott a cég homokot is a partra, hogy a kölykök tudjanak homokozni, ez irtó jófejség volt, jól elvoltak a homokozással. Mikor volt , akkor színpadnak használták, a lényeg, hogy végig marha jól elvoltak a nagyok. A kicsivel sem volt gond, hol erre, hol arra támojgott, a kanyarokat még érdekesen veszi be:D.

2 körül jöttek értük anyuék, még 1 gyors dodgemezés, és el is mentek. Akkor mi L sárkányhajózni, majd ettem, és onnantól rámtört az a hihetetlen megható, megdöbbentő magány, hogy nincsenek velem a . Egyik sem. És nincs teendőm sem, nem azért nincsenek velem, mert dolgom van, hanem_hogy kikapcsolódjak. Sokáig nem is találtam a helyem.

Itt kell megjegyeznem, hogy Béla új munkahelye minden tekintetben etalon lehet. Nagyon klassz, fiatal jó fej csapat, amibe kezd jól beilleszkedni a zember. Ezentúl figyelmesek, rugalmasak, nyitottak.

Kaptunk céges pólót is a rendezvényre, a gyerekek is, erről készültek képek, majd felteszem őket, ha kcisit több időm lesz.

Legnagyobb megdöbbenésemre délután egyszercsak ismerős arcot láttam az éppen ebédelő emberkék között, de velem ez gyakran megesik, h vkit látni vélek, majd kiderül, h persze, tévedtem, de ezennel minden stimmelt, pocak is a helyén volt:)). Iricc http://magzatviz.blogspot.com/ volt az a férjével az SZMK-ról, hát mennyire vicces vele így összefutni. Jókat beszélgettünk:)

Innen L a gyerekekhez, anyuék megfürdettek, vacsi, stb…, nekem csak az esti szopi lett volna a dolgom, amit ugyan abszolváltunk, de nem igen rajongott érte a kisasszony, fáradtan elájult. Az elmúlt hét legfőbb projektje volt, a legkisebbet megtanítani cumisüvegből tápszert enni. NEm volt rá hajlandó, pedig a hajnali szopit anyuéknál vmivel kellett helyettesíteni. Apjának utsó nap sikerült beletöltenie hajnalban valamennyit, így megoldódott, mehetett Mamához. Ám a kis szaros OTT reggel 7ig aludt, és megint csak köpködött a cumisüvegre:))). Így esett, h 24 órán keresztül nem szopott, lassacskán a végét járjuk, itt az ideje, nem is bánom már, búcsúzom a témától meghatódva:)

No, mivel csajok lerendezve, gyors haza, hogy a bulira elkészüljünk. Mire elkészültünk, 9óra, nekem elkezdett fájni a fejem, nyilván a Rosétól, ami nem is esett annyira jól… Ugyan nagyon készültünk, de ésszerűbb volt otthonmaradnom, mivel másnapi programunk kipihent embert kívánt. Béla elment, de hamar jött haza ő is, így egész korán sikerült elaludnunk. Ezt azóta is sajnálom, mert jó lett volna ropni egyet, de ez már nem fért bele…

Vasárnap reggel azonnal L kedvenc elhagyatott, világ végi kis sporttelepünkre, ahol kedvenc szenvedélyünknek élhettünk egész nap. Egy 7 csapatos versenyen indultunk, ahol volt tollas pingpong kosárradobás

Székács Gabiékkal alkottunk egy 4 fős csapatot. Bár főleg mi Bélával nyomultunk minden számban, ezek nekünk mind nagyon mennek:)). Szerénytelenség on. Sikerült a 7 csapatból második helyen végeznünk, bár a döntőt is döntetlenre játszottunk, ott a pontarány az ellenfélnek kedvezett. Elhízott sportemberek vagyunk a zemberrel, ez a nagy igazság:DDD

Csajokat fél 1kor kivittem magunkhoz, remekül elvoltak a telepen, volt ott kutya, meg mindenféle érdekesség, gyerekek…

2 napig úgy mozogtunk Bélával, mint akit konkrétan agyonvertek, de megérte:D

És itt kell megjegyeznem, hogy remekül debütáltak anyuéknál a gráciák, innen is nagy hála nekik érte, nagyon jól esett nekünk és nekik is:). Apu szerelembe esett az ő legkisebb unokájával, ugyanis mondja, hogy Tata és folyton mutatja a kis ujjával és rohan felé nevetve, apu el van varázsolva tőle:)) Anyu mindent elintézett előre, főzött, rendet rakott, és csak gyerekezett. Apu vasárnap de elvitte őket játszóterezni, szóval klassz volt mindenkinek:)

Cimkék: , , , , ,