És főleg az is kérdés még, hogy mekkorát lépjünk, vagy leginkább, hogy milyet.

Van Szegeden egy új osztás, Öthalom lakópark a neve (www.telekkft.hu -Szeged), most kezdték el az értékesítést, telkeket adnak el, amire házakat lehet építeni. Lesznek játszóterek, szép házak, fiatalok, amit mi alapvetően bírunk Bélával, mi kifejezetten szeretjük a lakópark fílinget, az ezzel járó sok-sok kényelmet, a folyamatosan kialakuló infrastruktúrát, stb… A múlt héten megalkudtam egyre, készültünk ezen a héten foglalózni. A hétvége örömmámorban telt, folyamatosan tervezek, rajzolok, kivitelezőkkel beszélek, valszeg Kész házat építenénk : www.kampa.hu (pl ilyet), de a nagy hurrá lefutásan után tegnap elindult vmi hátulról, elkezdett motoszkálni, vmi rossz megérzés, nem szokott velem ilyen lenni. Elnyomtam. Majd Béla azzal jött haza, hogy beszélt L-lel, aki az eddig lakóhelyeink főértékesítője, és ő bizony nem ajánlja nekünk a területet. Nagyon belvizes, szte értéktelen városrész. Béla kiábrándult. Engem még ez így pusztán nem hangolt le, de összekapcsolódott a motoszkálással, szóval házkérdés update, újra nézelődünk. Mármint persze főállásban, túlórázva én nézegetek, majd a fennhatóság ítél (Béla) :).

HOgy mennyire értéktelen városrész Béketelep, érdekes kérdés. Annyira bonyolult, összetett kérdés ez a házkérdés már, hogy valójában kezdek becsavarodni. SZeretem, ha a döntéseink megalapozottak, nem tudom, áldás, vagy átok e az internet, mert nem tudok elszakadni az ingatlanajánlók, cikkek, fórumok bűvköréből.

És ha a városon kívül megyünk? Akkor mi van? Bevállalunk plusz 10km-t, és mindenki hűzik. Én is hűzök, mert soha nem gondoltam, h ezt a kompromisszumot meg tudnánk hozni, de lassan meg tudnánk, látva az ottani lehetőségeket a szegediekhez képest…

Annyi szempont van, melyik a legfontosabb? Itt már nincs visszatáncolás, mint a lakásnál, vagy ráunás, vagy kinövés, mert nem úgy van, h meghirdetem és pár hónapon belül eladom árában, ha akarom… Évekig lehet árulni egy házat. Főleg egy könnyűszerkezetest. Főleg városon kívül. Főleg értéktelen városrészen. Főleg nagy házat. Főleg a kicsit. stb…

Mi van, ha rosszul döntünk és megbánjuk? Ott sírunk és megpróbáljuk előlről kezdeni?

A háznézés meg brutál, mert a lányok csak meghallják, hogy “megyünk házakat nézni” rosszul vannak. Marhára unják szegények:))). Mi meg azt unjuk, h bármit nézünk meg, úgysem tetszik, úgysem a miénk, mert azt meg kellene építeni…

De annyira könnyű megcsúszni, ezért olyan félelmetes ekkora dologba vágni 3 gyerekkel. Olyan szoros a költségvetésünk… A kész ház nem lényegesen olcsóbb, mint a tégla, csak számolhatóbb, kalkulálhatóbb, no meg 3 hónap max.

Végül pedig kérek egy új természetet magamnak, hogy ne legyek ennyire lelkes, optimista, ne képzeljem bele magam egy házba 2 napig, ne higyjem el, és képzeljem el, hogy ott milyen lenne, mert már a sokadik ilyenen vagyok túl:))). Persze álmodni ébren, isteni dolog és mégcsak csalódott sem vagyok, ha nem sikerül, mert majd sikerül másik, másképp, csak a saját agyamra megyek, mert 2 hete nem tudok másról beszélni, gondolkodni, csúszok a dolgaimmal, sokáig fennt vagyok, szóval mint egy gyerek:))))