Olyan klassz kis hétvégénk volt, pedig nem történt semmi különös, nem volt semmi programunk. Ohh, lehet, h nem ennek ellenére, hanem épp ezért? 🙂

Szombaton aludtunk vagy fél 9-ig családilag, majd kikászálódtunk, nekiindult a dolgának, egész délelőtt odavolt. 3 megbeszélés, közben még kicserélte a gardrób ajtaját, vmikor 1körül ért csak haza. Csajok eljátszottak szépen, 11körül türelme fogyni kezdett, így neki adni kellett ebédet idő előtt és ment aludni fél 1kor.

Főztem egy isteni zöldséglevest grízgaluskával, és lekváros gombócot. Nagggyon bejött a népeknek:)).

A csajoknak már nem kell aludni hétvégén, ilyenkor kiviszünk nekik a nappaliba apróbb játékokat, a barbie házat, könyveket, társasoznak, kirakóznak, amit a kicsitől nem lehet:). És elvileg csendben játszanak, gyakorlatilag 20percenként kell szólni,h ne ordibáljanak:)))

Apa összerakta a gardróbot, majd dobok róla képet, szép lett nagyon:). Közben mostam persze, haladtak a dolgok…Du jöttek anyuék, KVztunk, dumáltunk, majd kivitték a csajokat az udvarra kicsit, de irtó hideg volt, így csak addig maradtak a levegőn, míg mi bemutattuk a lakást egy erre sétáló érdeklődő párnak.

Este pókereztünk egyet, 1kor mentek el a többiek, jó volt nagyon, bár nem nyertünk:)

Reggel megint sikerült fél 9-ig húzni a lóbőrt, Apa mégtovább alhatott, kipihente magát végre, sokat dolgozik mostanság is:(. Laza reggeli beindulás után én főzni kezdtem, Béla pedig dolgozni, a lányok pedig, hát vmi csodásak, olyan jól elfoglalták magukat Abigéllel, h csuda:))). Hagytak főzni, haladtam is szépen.

Párizsi csirkemell volt, krumplipüré, meggyszósz, nekem saláta.

Du punnyadás hegyek:). 4kor kikászálódtunk, Apa dolgozni kezdtett, én pedig sütöttem tökös-mákos rétest, túrós rétest. Mostam is, naná:)

Este maradék leves és rétes volt a vacsi, mindenki megelégedésére:)

Na, ez jó uncsi post lett, de szeretném, ha lenne nyoma ilyennek is, bár irtó ritka, h ilyen eseménytelen az életünk, de kell néha, mint egy falat kenyér. Bár is jó akkor lenne igazán, ha Apának nem kellene átdolgoznia a vasárnapot (és a feléhez sem  ért a dolgának..) sinte mindig, de valamit valamiért ugye. Majd eljön az ideje annak is.Jó lenne újra úgy élni, h teljes értékű szülők vagyunk mindketten. Kicsit eltolódtak az arányok, cél szentesíti az eszközt ugye.

No, a hét híre azonban egyértelműen az, hogy talán kijelenthető, hogy elmúlt másfél éves a prücsök, és vége a szopinak, hüpphüpp:). Már nem akar, már nem mondja, h cziiiicziiiii, én balga azért naponta megkérdezem, h cici? és akkor van, h igen, úgy tűnik, nagyon akarja, de mikor a szájához ér, úgy csinál, mint aki azt sem tudja, hogyan kell és elmegy dolgára:))))). Hát ilyen ez. Itt a vége, nem érzek megkönnyebbülést, inkább kcisit sajnálom. De azzal vigasztalom magam, h ez is egy lépcsőfok azon az úton, ami oda vezet, h hamarost lesz 3 nagy, értelmes, viszonylag önellátó lányunk, végigalusszuk az éjszakát, hétvégén tudunk pihenni, senkit nem kell 3percenként leszedni az asztalról, kiszedni a fiókból (igen, Abigél oda is bemászik), visszapakolni a konyhaszekrénybe a gyerek után, stb…

🙂

Jah, rémesen fel vagyok háborodva!!! Nemrég hallottam, hogy csak akkor választhat a szegedi szülészeten vki szülésznőt magának, havanfogadott_orvosa! MIVAN? Tehát van 1 törvénytelenül működő intézmény, mellette 1 másik, és az egyik törvénytelen dolgot csak akkor veheted igénybe, ha a másikat is. MIVAN?

nyilván, nyilván cseszte a csőrét néhány orvosnak, hogy a nők okosabbja rájött a tutira, az orvos személyénél sokkal fontosabb a szülésznő személye. Ha ő koordinálja, kezében tartja az eseményeket, akkor gond esetén az ügyeletes orvos is tökéletesen megteszi, és legalább remélhetőleg békén hagyja a nőt, ha minden rendben zajlik. Nem indít, nem gyorsít, mert neki mittom, színházjegye van.

Rémesen fel vagyok háborodva ezen! 🙁

Meg kellene szellőztetni vhol…

Hihi, átmentem betakarni a gyerekeket, ezúttal lent alszik a 2 nagy összebújva, arra nincsenek szavak, milyen szívmelengető dolog ez, hogy ők hárman ilyen csodás testvérek:)

Cimkék: , , , ,