Ahhoz képest…
Családi blog február 18th, 2009Ahhoz képest, milyen hidegen és lustán indult a nap, a nap kisütött, én pedig sok dolgot megcsináltam. Készítettem egy nagy tepsi rakott kelt, ennek fognak örülni a népek, ABigél 2 tálkával benyomott:). itt jegyzem meg, nem tudom, mi lesz, ha egyszer dolgozni fogok, mert alaposan elkényeztettem én a családot kajailag. Nagyon ritkán, mondjuk heti egyszer van hideg vacsora, de azt zokon szokták venni:). Főzabagép girnyógandi Virág pl van, hogy már az oviból hazafelé kérdezi, hogy “Mit főztél, Anya? ” Nekem főznöm kell, puntum:)
Továbbá kimostam 2 gépnyi ruhát, szokásos összepakolás, porszívózás, összekészítettem holnapra a jelmezeket.
Délelőtt Bibi annyira erőltette a bilizést, hogy szépen levettük a pelenkáját. Kapott kis bugyit, mennyire édes benne a kis fokhagymagerizd popója, meg kell harabdálni:). És nem pisilt be, egyszer pisilt a WC-be, de ennyi. Kíváncsi leszek, lesz e folytatása.
És mindeközben azon járt a fejem, hogy Abigél ugye már nem szopik, lassan pelenkátlan, kezd szépen beszélni, 1év és vége a babakorszaknak:). Miénk lesz a világ. Béla erre azt írta skype-on, hogy az utolsó cumit és pelenkát elássuk, tüzet rakunk és táncot járunk örömünkben:))). És szinte hallom, esküszöm hallom, ahogy majdan nosztalgiával emlékszünk vissza ezekre az eseménydús boldog évekre, amikor hol 1, hol 2 pelenkásunk volt.
Kimerítő, fárasztó, végeláthatatlan, de nagyon boldog időszak ez az életünkben:)
Lassan készülődök, megyünk a lányokért, utána anyuhoz felsőt próbálni a bálra (helyettem néznek nekem ruhát, kényelmes, nemde? 🙂 ) , majd 5től korcsolya, 6kor haza. Még ki kell vasalni a jelmezeket és sütök krumplispogácsát a holnapi bulira. Azt hiszem, jobb lesz, ha most iszom egy KV-t:)
Szombaton 6kor kezdődik a bál. Anyu és Apu bevállaltaazösszesgyereket. Mert ugye ide tesómékkal együtt megyünk. Erikáéknál lesz az összes, ott alszanak el együtt, minda_7 gyerek, utána mi is odamegyünk aludni. A gyerekeknek még nem árultam el, mert ha esetleg bármi közbejönne, nagyon csalódottak lennének. De hogy ezek mennyire boldogak lesznek mind, azt öröm lesz nézni:)
Mama előtt pedig le a kalappal. Baromi szerencsések vagyunk, hogy ő van nekünk, ez kétségtelen!
{Oksa, hogy jók az uncsi postok is, Lányok, de szóljatok, ha majd hagyjam abba:)))) }
február 18th, 2009 at 17:09
Ha dolgozni mész is fozni fogsz, az lesz 🙂 Én is csinálom, pedig nem lenne muszáj, de így szeretik 🙂
február 18th, 2009 at 18:01
Nem baj egyáltalán az ilyen bejegyzéseid, nekem nem unalmasak:). Inkább megemelem a kalapom, amit csinálsz háromgyerekes anyaként:). Csak talán az tűnhet fel neked, hogy ezekre nem tudunk kommentet írni:).