Még mindig felháborít…
Családi blog február 27th, 2009Még mindig megráz és felháborít a szegedi szülészet embertelensége… Kati huga szült a napokban, hasonló élményekkel “gazdagodott” , mint oly sokan ott császármetszés után. Gondolom nem csak itt ez a helyzet az országban:(. És a helyzet egyre rosszabb.
Reggel 6kor elfolyt a magzatvize. 8órakor már csepegett az oxitocin (miért??). 14órakor már a műtő felé tolták (miért??). Mert nem tágult elég gyorsan. Vicc. Minden tankönyv szerint az első szülés akár 12-14 óra is lehet. Tekintet nélkül a munkaidő lejártára…
2korspinálisérzéstelenítést kapott a hugi, nyilván az EDA-val kifutottak volna a munkaidőből. Igaz, h az kisebb beavatkozás, kevesebb kockázattal és mellékhatással, de kétségkívül sokkal lassabb.
Első szülése tehát császármetszéssel végződött, ami nem katasztrófa, ha szükséges. Ám ha nem szükséges, akkor az embernek eszébe jut, hogy milyen hátrányokkal is bír ez a NAGY HASI MŰTÉT:
későbbi összenövések (nekem durvák)
az első napokat komolyan megnehezíti, a felépülés késlelteti a babára hangolódást, az első napot semmiképp sem tölthetik együtt
a tej későbbi belövellése
testvérek számának korlátozottsága (na jó, ez legtöbb esetben nem probléma, akinek az, annak viszont komolyan az)
szülésélmény elmaradása.
A heget direkt nem írtam, mert az bagatel, és a fent írtak mindegyike bagatel, ha életmentésről van szó. Ám mindez más fajsúlyú probléma lesz, ha csak a szülészeten dolgozók kényelméért alakult így.
És ez még nem minden. Spinál után elvileg 24 órát kellene szinte mozdulatlan feküdni. Katihugit 10óra múlva kiugrasztották, elvonszolták zuhanyozni, majd vissza, szegény kicsilány azt sem tudta, hol van. (Mélyen emlékszem az első császárom utáni éjszakai zuhanyzásra, de nekem volt szerencsém egy csodálatos idős nővérkéhez, aki akkor minden kedvességével azon volt, h megkönnyítse a dolgom.)
Nem telt bele 24 óra, leküldték a gyerekágyra. A lány így fogalmazott, szó szerint: “Lehajtottak, mint egy barmot”. Amikor Kati ezt mesélte, könnybe lábadt a szemem, mert igen, megfogalmazta végre… Ugyanígy éreztem én is, az első császár utáni költözéskor jöttek, összehányták a cuccaimat egy kis kocsira (emlékszem, h az egyik bugyim lógott felül, undorító kupi volt az egész) no meg én ott laktam akkor már 2 hete, ergo, volt cuccom bőven. Szóval 1 perc alatt összehányták a cuccom, és a nővér tolta előttem a kocsit, és sürgetett… Én meg jó kisdobos módjára “téptem” utána. Kísérve a lágotatók pillantásaival, át a klinikán, szinteket áthágva, rémesen megalázó, kiszolgáltatott érzés volt.
Majd persze a gyerekágyon nincs kapacitása segíteni mellre tenni a császáros anyukának az újszülöttjét… Így szegényke présel egy csepp tejet, amit a baba édesen leszopogat, majd heves üvöltésbe kezd, de kezdő, ügyetlen, nehezen mozgó frissenszült nem tud odafordulni, mellre tenni egyedül.Elviszik az éhes babát az anyja mellől (akinek már van teje!!) és megetetik tápszerrel.
Tudom, h ezeknek mindnek van anyagi oka, személyi problémák, nincs elég ember, aki van, az irtó keveset keres, de sokszor csak a jóindulaton múlik, múlna… És megértem a fásultságot is, azt is, h senki nem akar ennyi pénzért túlórázni senki kedvéért.
De ez egy szülészet. Ahol kisbabák életük első perceit, napjait töltik, családok születnek, édesanyák születnek. NAGYON nem mind1, milyenek az első élmények…
február 27th, 2009 at 20:56
Jaj, nem is tudom, mit mondjak… Ez az egész annyira embertelen. Túlterhelt, fásult, megkeseredett orvosok/nővérek, akiknek arra már nem marad erejük, energiájuk, kedvük, idejük, hogy a pácienst emberként kezeljék. Épp most olvastam a rákos fórumon, hogy valakinek az anyukája megkérdezte az orvostól, hogy akkor most hova menjen, mire azt válaszolta neki, hogy “ahova akar”. Kész, elfogytak a szavaim, pedig az nálam nehezen jön össze :/
március 2nd, 2009 at 13:25
Angi, megértem, hoyg ez téged ennyire mélyen érint, de szerintem azért ez nem ennyire egyszerű. Én pl. a második szülésemnél kb. 30 perccel az után, hogy beértünk már kaptam az oxitocint, mert nem voltak elég erősek a fájásaim, szintén elfolyt a magzatvíz előtte. Kb. 1 óra múlva meg is született a fiam normál úton. A sógornőm Pesten szült egy híresen bababarát kórházba, neki is elfolyt a vize, 19 órán át nem csináltak semmit. Majd oxitocin, de a vége mégis császár lett. A többi részével én is egyetértek, a gyerekágas részleg nálunk is egy vicc, csak komoly traumák beszerzésére alkalmas.
március 2nd, 2009 at 13:56
Kicsinap! Nem értem, mi nem egyszerű. Te pl miért kaptál oxit? Nem tudom, lehet, h volt oka, de az okokkal általában nem törődnek a korházban… Hogy az oxitocin az esetek nagy részében mennyire szükségtelen, csak elképzeléseim vannak. Arról pedig, hogy milyen e nélkül és ezzel szülni, szintén. De szinte minden esetben a környezetemben évek óta fennál az a dolog, hogy ha kell, ha nem, gyorsítják a szülést. Aminek gyakran az a végeredménye, h császárra kerül sor. MIÉRT??? Erre sneki nem tud magyarázatot adni. Itt a munkaidő lejártától a fogadott orvos ügyeleti idejéig sokminden lehet ok, de a baba és az anyuka érdeke sajnos az utolsó szempont. És ezért még hálapénzt is fizetünk, nagyon rossz rendszer:((
A gyerekágy… ez a kisbaba, akiről írtam, szombaton hazamehetett. Minden kicsit is szakavatott szem szerint a baba sárga volt. 1 napig alig evett, aludt egész nap, ébreszthetetlen… Szülők kétségbeesve bevitték a gyerekkorházba, most ott van, mert persze atom sárga:(((. Úgy adták haza, hogy 1szer nem szopott az anyja melléből, akinek dőlt a teje, és tök sárgán. Borzasztó:(
március 2nd, 2009 at 13:58
Jah, Kicsinap, most olvasom, h nem voltak elég erősek a fájások. Hát ez vicces, ki szerint? Szted, vagy a doki szerint? Olvass el néhány otthon szülős történetet, nem vagyok én annak híve (ellenzője sem), csak ott el lehet olvasni, hogyan lehetne szülni OLCSÓBBAN háborítatlanul, nem utolsósorban születni. Olcsóbban: értsd, ügyeletes szülésznő, orvos, csak ha szükséges, felesleges gyógyszerek nélkül. Az esetek 90%-ban működhetne!!
március 2nd, 2009 at 13:59
SZipi! Ez borzasztó:((((.
március 2nd, 2009 at 22:29
Az nem annyira egyszerű, hogy a magzatvíz elfolyása után mennyit érdemes arra várni, hogy történjen valami. Én persze nem tudom megítélni, hogy nálam pontosan mi volt a helyzet, de magam is éreztem, hogy a fájásaim nem voltak közel sem annyira erősek, mint amikor az elsőt szültem. Én tudom, hogy milyen oxitocinnal vajúdni, és milyen nélküle. HÁt oxitocinnal iszonyat szar, az tény, de én azzal 1 óra alatt a 2 ujjnyi tágulástól eljutottam a szülésig. AZt nem tudom, hogy az ismerősöd mennyire tágult az oxival, de pl. a sógornőm nulláról indult, szinte teljesen zárt és éretlen volt a méhszája mikor elfolyt a víz, és az oxival 5 óra alatt teljesen kitágult. Én sosem szülnék otthon, ahhoz gyáva vagyok, és mondjuk nekem ott az első szülésem élménye, ahol számos komplikáció volt, a harmadiknál meg a méhlepény vált le nehezen. De az is tény, hogy már a hideg is kirázott, amikor láttam, hogy már megint a fakkos tömegszülő részen kell szülnöm, és néhány valóban kedves embert kivéve (pl. az utolsó szülésnél az ügyeletes), sok rossz élmény ért. Nálunk Ajna pl. kiderült, hogy három napig egy cseppet sem szopott, de nekem senki sem segített, csak amikor már kiderült, hogy messze a megengedett 10 százalékos alatt volt a súlyvesztése, de nekem a súlyát sem mondták meg sosem. Én most teljesen úgy éreztem, hogy fölöslegesen vagyok bent 3 napot is, úgy sem néz rám senki, ennyi erővel otthon is lehetnénk…
március 3rd, 2009 at 14:54
Kicsinap!
“HÁt oxitocinnal iszonyat szar, az tény, de én azzal 1 óra alatt a 2 ujjnyi tágulástól eljutottam a szülésig.”
Ne viccelj már, ez nem verseny… Miért kellene 1-2 óra alatt megszül(et)ni?
Magzatvíz elfolyás után vhol 8órát engedélyeznek várni, vhol 12-t, vhol 24-et. DE SEMENNYIT NEM VÁRNI??? Ezt vajon mi indokolja?? Naná, h egyenes út a műtőbe…
De tudod, nekem már mind1, a lányaimnál meg résen leszek, nem tudom miért tud még mindig felháborítani, főleg úgy, h -meg ne bántódj! – a nők többsége hozzád hasonlóan megmagyarázza, lefedi ezt az általánosan rossz hozzáállást. Házhoz megyünk a ffff-ért.
március 3rd, 2009 at 19:46
Én is azok táborába tartozom, akik császárral szültek. Az elsőnél, nem volt választásom, életmentés volt (28 hetes koraszülés), így egy óra alatt el is vitték Katámat. A másodiknál már adta magát, hogy megint azzal szüljek, így már hetekkel előtte rá tudtam készülni lelkileg és ez nekem nagyon sokat segített. Hát ezerszer jobb élmény volt, mint az első, még a műtőből is fülig érő szájjal hoztak ki. Én is mindkettőnél spineált kaptam (szerintem itt Szegeden ez a bevállt módszer). Bár az elsőnél én is még 24 órát feküdtem mozdulatlanul, de most hogy ezt hivatalosan lecsökkentették 12-re, engem is meglepett. Bár én ennek örültem, mert így a babát már a szülés utáni 6 órás megfigyelési idő után hozzák is szopizni. Így segített beindítani a tejcsit is, meg együtt lehettünk. Engem is a következő napon leköltöztetttek, s onnantól velem lehetett Kriszta baba is. Elmagyarázták, hogyan kell lemérni szopi előtt, szopi után, s a maradék tejcsi lefejésére pedig bevittem a saját mellszívómat, s fejtem a tejcsit, mert így ha volt a hűtőben a baba nevére tej, az éjszakai etetésnél azt adták neki és nem tápszert. Szóval összességében nekem jó tapasztalataim voltak, de ez lehet hogy attól is függ, hogy ki kinek a betege (legalábbis szerintem), meg hogy milyen nővérkéket fog ki: sajnos amióta összevonták a szegedi szülészetet a női klinikára, sok emberke került át a kettes kórházból, amit nem igazán szeretnek. Ez még a rendszer hibája. Én kimaradtam a természetes szülés élményéből, de lehet hogy nem is bánom, mert “félek” a fájdalomtól. Szerintem annál még a császár is jobb megoldás, mint hogy a mamát hagyják vajjúdni 15-20 órán át, mert a végére úgy kifárad és összetörődik. Nekem a sósornőm járt így (sajnos): szegényt hagyták hagy szenvedjen meg egyedül, oxitocinnal, s majd 30 órás vajjúdás után burokrepesztéssel lett meg a baba. Egyikőjüknek sem tett jót, mert úgy össze voltak törve, mint akin átment egy vonat. Szóval vannak jó és rossz oldalai is a császárnak, én úgy érzem, hogy a jobb oldalát tapasztalhattam meg. De azzal én sem értek egyet, hogy indokolatlanul (mert lejár a munkaidő) megcsászározzák a mamát. Remélem azért az ismerősödnek nem ment el a kedve a következő szüléstől. Kívánok neki mielőbbi felgyógyulást és sok boldogságot a kicsihez!
március 4th, 2009 at 13:41
Szülés ügyben nem tudok nyilatkozni a 3 császárommal. De nekem csak először kellett kb. 20 órát feküdnöm, másodszor 8at, harmadszor 6ot. És minél korábban kelhettem fel, annál könnyebben ment minden. Nyilván a barátnőd rosszul érezte magát az egésztől, szerintem a segítség hiánya ilyenkor a legrosszabb. Ez talán kicsit annak is a következménye /és előre bocs, nincs időm hosszan kifejteni, remélem, nem leszek félreérthető/, hogy annyira minden a szülésről szól, annyira kiharcoltunk magunknak mindent, labdát, kádat, apás szülést, gátvédelmet /amik mind remek dolgok!!!/, hogy arra már nem gondolunk, és utána mi lesz? Kevés a személyzet, nincs idő semmire, és kicsit az is benne van a bánásmódban, hogy tessék, itt a rooming-in, ezt akartátok, oldjátok meg. Ami nem jó, főleg első gyerekesként nehéz. Kicsit az anyák /és senkit nem akarok megbántani/ lehetnének racionálisabbak, amikor a szülésük kerül szóba, sokszor azt érzem, hogy one-woman-show-ként akarják megélni, holott nem csak róluk szól az egész, hanem a gyerekről is, meg apáról is, meg sajna a kórházról is. Elég összevissza lett, csak azt akartam mondani, hogy nekünk is fel kell nőni a saját szüléseinkhez, kérdezni, ha nem tudom, kérni, követelni, ha kell, segítséget kérni – mert sokszor a nővér nem is tudja, hogy bajom van, mert roomin-inban fekszem, tehát rám sem néz annyiszor magától, de ha megyek, segít.
A cél az lenne, hogy mindenki OTT és ÚGY szülhessen, ahogy akar. Remélem, senkit nem bántottam meg, valszeg azért gondolom így, mert a saját 3 császárom abszolút pozitív élmény volt, minden nehézséget felülírt, hogy gyerekem lett, és utólag nem gondolkodom azon /amiben nyilván önvédelem is van, naná…/, milyen kár, amiért ez történt.
március 4th, 2009 at 14:04
Nekem ez magas, hogy miért kellene egy kisgyereknek két óra alatt megszületnie? Az első gyerekemet 11 és fél óra alatt szültem, elfolyt magzatvízzel, hét óra után is egy ujjnyira voltam kinyílva, megkérdeztem, kaphatnék-e edát, mondták, hogy persze, de akkor jön hozzá az oxitocin. Mondtam, hogy részemről a szerencse:) Ehhez képest még négy és fél óra volt, de pont ennyi kellett ahhoz, hogy egy 4300 grammos gyerek a világra tudjon jönni, a legvégén rapid sebességgel. Betöltött negyvenedik héten történt mindez, és mint jó lombikosnál, az elszámolás esélye a mi esetünkben lehetetlen.
Most már egy hete hordom túl a másodikat, és senki az égegyadta világon nem sürget, hogy na most már aztán legyek szíves, nem riogatnak indítással, se semmivel. Ok, macerás minden nap bemenni, miközben úgy mozogsz, mint aki állandóan hídba akar lemenni, a három évest oviba vinni, vetkőztetni, öltöztetni, de kibírható. (végülis, csak nem tart örökké ez a testi állapot:) )
Számomra az a döbbenet, hogy olyan természetességgel avatkoznak be, hogy azt a szülő nő meg sem bírja/meri kérdőjelezni. Nyilván nem kell hagyni 48 órát vajúdni valakit, de azért a szülés mégiscsak valalemelyest csapatmunka vagy mi (mégha a szarabb részét a kedves anya végzi is el, legyen szó bármilyen szülésről, ugye.) És abnormálisnak tartom, hogy a magzatvízelfolyás után azonnal fájáserősítőt adnak, nehogy valami esély legyen arra, hogy utána talán hamarabb össze tudd magad szedni.
Angi, a frissen szült lánynak meg fel a fejjel, mondd meg neki, hogy a “projekt” legrövidebb részén van túl, mostantól lesz trükkös 🙂
március 4th, 2009 at 14:05
Heady, Marchy! Nekem csak harmadikra volt jó élményem, ezennel azért, mert fel voltam vérteződve, tudtam, h szívás a klinika, ezzel muszáj együtt élni, de már tudtam mi történik, mi mi után, stb…
Heady! Ez az ismerősöm nem harcolt sem labdáért, sem rooming-inért, 25éves, fiatal, sosem operálták még, sosem szült még, nem hiszem, h az van rendjén, h fel KELL készülni a sok szarságra:(. Persze, kérdezni kell, kérni kell, és mindennek megvan az oka, az egészségügy egy rakás kaki (ma kaptam időpontot kardiológiára Virágnak júliusra! , fülorrgégészetre megyünk magánba, mostanában annyit szívtunk szakorvosi várókban, h elég volt. ) ÉS NEM IS VAGYUNK BETEGEK!
Én másképp gondolom amúgy… Amikor egy baba születik, az nagy sokk az anyukának. Mérhetetlen boldogság, félelmetes felelősség, fájdalmak, tejgondok (tudom e táplálni a kisbabám) és kihúzzák az ember lába alól a talajt a magyar szülészetek (tisztelet a kivételnek). Nem mondják el, mi történik, annak mi az oka, a választható lehetőségek közül nem az anyuka és a baba érdekeit nézik, stb…
Én őszintén remélem, h a lányaim már nem ebben a rendszerben fognak szülni. Azt is remélem, h majd fel tudom őket megfelelőképpen készíteni, és tudom őket megfelelően támogatni, segíteni. Ha a rendszer marad és otthon akarnak szülni, nem fogom őket lebeszélni, az ziher… (Isten tudja, mennyi komplikációt okoznak a felesleges beavatkozások, mennyi szükségtelen császármetszést!, aminek aránya a szegedi szülészeten több, mint 40% (!!!) )
március 4th, 2009 at 14:08
Kinga! Senki ismerős nem akar elgáncsolni, h húzzál be azonnal szülni, mit képzelsz, 41 hetesen szabadlábon, jajjmostmilesz? 🙂
március 4th, 2009 at 14:11
Egyedül a keresztanyám hívott fel Londonból, hogy ígérjem meg, ha hétvégéig nem történik semmi, akkor befekszem 😀 Remélem én hétvégén már kifelé jövök egy újszülöttel a karomon 😀
március 4th, 2009 at 21:56
Fenntartva, amit írtam, mégis teljesen egyetértek veled 🙂 Csak árnyaltam a képet. Sajnos nem pozitív dolgok ezek, és sajnos fel kell készülni a sz.rra, mert ez van, itt és most.
Nem tudom, mi lesz addigra, mire a lányaim szülnek, most bele se akarok gondolni… /De azért nem örülnék, ha otthon szülnének…/
március 5th, 2009 at 13:17
Angi! MIvel Áron koraszülött volt, azt mondták jobb nem várni annyira sokat. Persze nem tudom mi lett volna, ha várunk, de eleve nálam az is gond volt, hogy én végig szedtem ekkor még a gyógyszereket, amik lazítják a méhet, még a magzazvíz elfolyása előtt pár órával vettem be az előző adagomat, a napi maximális adagot szedtem, ilyenkor azt mondták nekem, hogy nem igazán szoktak várni, és adnak oxitocint. Amikor Gergő is esélyes volt egy korábbi születésre és a dokim meg nem volt itthon, akkor a szülésznőm direkt mondta, hogy mindenképpen szóljak, hogy szedem ezeket a gyógyszereket, mert különösen többedik szülésnél nagy bajt csinálhat. A mi kórházunkban elvileg 24 órát várnak, de az én (iszonyat kedves) szülésznőm azt mondta, hogy ha az elfolyás után pár órával nem indulnak be a fájások, akkor tul. fölösleges lenne tovább várni, mert 20 óra múlva sem nagyon valószínű, hoyg fognak, viszont a veszély nagy. Az biztos, hoyg érzékeny terület ez, és abban is igazad van, hoyg nagyon sok dolog nem a pénzen múlik. De Anitának is igaza van, hoyg mi is sok dologra nem vagyunk felkészülve. Nem véletlen, hogy az utolsó szülésemnél viseltem a legjobban a kórházi napokat. Nekem csak egy lányom van, de nagyon félnék, ha otthon akarna szülni. Én inkább azt támogatnám, hogy ha nincs gond se az anyával, se a babával, akkor mehessenek haza pár óra megfigyelés után. Az jó lenne. De ehhez egy teljesen más védőnpi és gyerekorvosi rendszer kellene.
március 5th, 2009 at 13:20
Ezt egy olyan csa, aki Hollandiában él, ott fog szülni (többedik baba)írta a blogjában, hogy az ottani otthonszülések fele (!) kórházban végződik.
március 5th, 2009 at 16:25
Kicsinap, hidd el, távol áll tőlem kardoskodni az otthon szülés mellett, vagy ellen, sokkal inkább kritizálom a korházakat. Mert persze, én is azt szeretném, h addigra legyenek olyan körülmények, amik közé jó szívvel engedem a lányaimat. Végülis, addig eltelik 20 év, ki tudja, mi lesz:)
Nekem is a harmadik volt a legjobb, vagy inkább csak az volt jó, és abszolút a rutinon múlott, azon, h tudtam, mi mi után következik, miért, már nem is számítottam rá, h segít vki, de már nem is volt rá szükségem.
Na és a VIP szoba, ami nagy “találmány”, NAGYban megkönnyítette a gyerekágyas időszakot, sőt, csodássá tette azt:)
No, nincsenek köztünk nagy nézeteltérések a témában, csak más oldalról közelítettünk:)
március 5th, 2009 at 21:34
🙂 Bocsi, az elgépelésekért, de Gergő velem volt.:-)