Kicsi Atita azt hiszem, a legédesebb korban van… Amikor kezd beszélni már igazán, rakja egymás után a szavakat, irtóra tud szeretni, odavan a tesóiért, ők meg viszont szeretik és törődnek, játszanak vele. Zabálnivaló:)

Ma délelőtt beugrottam a Leonardo-ba, mert hallottam, h elég olcsón nyomatják a csizmákat (és télleg!, bár elég bénák, sikerült lőnöm egyet 20ról 4500ft-ra leértékelve, ühüm, ráadásul 2pár cipőből az egyiket ingyen kapod, rögtön vettem Bélának egy félcipőt is), na, ott amit műveltünk:DDD. Kiccsaj rohangált le-fel, hozta nekem a cipőket, mire visszavittem az egyiket, hozta a másikat, grrrr.. :)))

De sikerült, megvan a cipő, a csizma, már csak skót voltam 90ft-ot adni egy szatyorért, így a 2 nagy cipősdobozt a hónom alatt vicces lehettem a félrecsúszott sapkás (lelenc kinézetű) gyerek után rohanva:DDDD. Haza is értünk szépen rendben ezek után:D

Na, míg megnéztem a leveleket és megírtam ezt a posztot, kiszedte a hagymás kosarat a szekrényből, atomjaira (gerezdjeire) szedte a fokhagymákat, félig meg is pucolgatta őket. de rendes gyerek, mert össze(szét)sepri épp, amit csinált:DDDD

Na, megyek, rendet teszek:)

Vannak félhíreim lakásügyben, de mindenki letorkoll, h nem szabad elkiabálni, jajmár, akkor nem kiabálom el, pedig én nem vagyok babonás:)))

Cimkék: ,