Nyílt vagy titkos.
Családi blog április 14th, 2009Ismét egy barátom kérésének eleget téve kérlek benneteket, hogy egy kommenttel segítsetek egy ügyben, amelyet mind átérzünk, ebben nem kételkedek.A barátomat és a férjét, sok-sok év küzdelmes gyermekvárás után mindössze 1-2 hét választ el attól, hogy gyermekük megérkezzen. Nyílt örökbefogadással lesz egy kisbabájuk, akit az anyukája a Gólyahír egyesület jóvoltából, békében, nyugalomban, lakóhelyétől elszigetelten hordhat ki és hozhat a világra, néhány napon belül:).
Ma Magyarországon 2 módon lehet örökbefogadni, vagy nyíltan, vagy titkosan. Nyílt örökbefogadás esetén az életet adó szülő(k) és az örökbefogadók ismerik egymást, az életet adó választhat a listán lévő várakozók közül, majd személyes találkozás után dönthet, hogy kinek adja gyermekét. Szüléskor még meggondolhatja magát. Szülés után, ha kitart döntése mellett, alá kell írnia egy lemondó nyilatkozatot, amellyel hozzájárul, hogy gyermekét más családban anyakönyvezzék, nincs több teendője a kisbabával kapcsolatban, hazatérhet a családjához, nincs több levél, hivatali ügy a megszületett babával kapcsolatban. Az örökbefogadók hazavihetik a babát, teljes bizonyossággal arról, hogy ő már az Övék, senki sem veheti el tőlük. Nincs szorosabb felügyelet, mintha vér szerinti babájuk született volna, szokásos protokoll van csak. Innentől ők is édes szülők, míg élnek. Ezen már nem változtathat senki.
Titkos örökbefogadás esetén más a helyzet. Ilyenkor az életet adó nem választ. Születése után a baba gyermekotthonba kerül, 6 hétig az életet adó megváltoztathatja döntését, hazaviheti, vagy akár maradhat a csecsemőotthonba a baba, várva, hogy egyszer olyan körülményeket alakítsanak az életet adók, amibe hazatérhet, de lássuk be, ez ritkán következik be. Közben nevelőszülőkhöz szoktak kerülni, egy gyermek akár több helyre is, évente máshová, majd ismét egy kis gyermekotthon, más ez, mint a biztonságos családi közeg…
Jelenleg Magyarországon ez a a2 lehetőség van újszülött örökbefogadása esetén. Ezen szeretnének változtatni, jogharmonizálás okán. Európa több országában másképp működik, ehhez idomulna az új törvény, ami törvényjavaslat formájában be van nyújtva, jó eséllyel elfogadja a parlament.
A következőről van szó: A 2 örökbefogadási formát “vegyítenék”. Nyílt örökbefogadás esetén a lemondó nyilatkozat aláírása után hat hétig teljesen bizonytalan lenne a baba sorsa, talán csecsemőotthonba kerülne, szülei nem biztos, hogy hazavihetnék a születése után közvetlenül, hiába hozott az életet adó egy döntést, megadják neki a lehetőséget, hogy további 6hétig meggondolja magát. Kérdés, hogy ez lehetőség, vagy további teher inkább. (itt egy írás egy életet adó anyukától, aki nem lehetőségnek érzi, hanem komoly tehernek: http://orokbefogadok.blog.hu/govat/%C3%A9letet_ad%C3%B3
Az örökbefogadók további 6 hétig izgulhatnak, hogy meggondolja magát az életet adó, és nem indulhat úgy az élete, hogy szülei biztonságos közegében, szeretetteljes otthonban töltené első 6hetét, ami fejlődése szempontjából kulcsfontosságú időszak. Bürokratikusan is újabb gubanc, hiszen az életet adó további leveleket kap otthonába, ahol talán mélyen eltiktolta a terhességet.
Valamit érdemes tisztázni. Minden életet adót, aki képes volt meghozni egy ilyen komoly döntést, akár azért, mert kutyaszorítóba került, akár azért, mert volt annyira bölcs, h úgy döntött, ahogy, tiszteletet érdemel. Melyikünk volna képes hasonlóra? Lemondani egy gyermekről, akit a világra hozunk, az ő érdekében, önzetlen dolog. Önzetlen dolog születésekor lemondani róla, mint azzal hitegetni magunkat, hogy megoldjuk, idővel megteremtjük a körülményeket, hogy hazavihessük az addigra megnőtt kisgyereket, aki megjárt számtalan nevelőszülőt talán. Milyen lehet azzal szembesülni, hogy nekem nincs lehetőségem, módon felnevelni, a gyermekotthonban, nevelőszülőknél talán nem lesz jó helyen, lemondok róla, hogy családban nőhessen fel, hogy édesanyja és édesapja lehessen. Bár ezzel elveszítem a lehetőséget arra, hogy valaha viszontlássam.
Természetesen a gyermek dönthet. A mai örökbefogadott gyerekek előtt ritkán titkolják el, hogyan jöttek a világra. Bölcs dolog ez, hiszen nincs annál rosszabb, mikor egy kamasz megtudja, az édes szülei nem az életet adói. Ők dönthetnek majd, hogy akár felnőttként felkeresik életet adó szüleiket, ebben az édes szülők támogathatják, segíthetik.
A gyermek tehát nem veszít, csak nyer. Nyer egy boldog családot, kiegyensúlyozott, anyagi biztonságban lévő szülőket, akik sok éve várják, hogy gyermekük lehessen. Azt tudni kell, hogy igen komoly procedúra, mire egy örökbefogadó babát kap. Van elővizsgálat, tanfolyam, amelyet el kell végezni, nem mindenki felel meg! Amennyiben átmegy a rostán a házaspár, további évek, mire a listán olyan pozícióba kerülnek, hogy az életet adók választása rájuk eshet. Ez jelenleg Magyarországon 2-3év minimum.
Sok-sok ember dolgozik azért évek óta, hogy a rendszer olyan legyen, hogy az állapotos, bajba került kismama úgy érezze, van kiút, nem kell, hogy gyermekét születése után bántsa, más módon is eltitkolhatja a közege előtt, hogy gyermeket vár. Mi lesz ezután? Melyik kismama fogja vállalni, hogy kihordja a gyermeket másnak, ha további 6 hétig leveleket kap, akár nevére kell vennie a gyermeket, lehetőséget kap arra, hogy amit 9hónap alatt eldöntött, szilárdan elhatározott, azt megmásítsa. Ez biztosan lehetőség?
Félek, hogy ezzel csak több baba kerül bajba születése után, ugye 1 példát sem kell írnom a tragédiák közül, amik az elmúlt években napvilágra kerültek… Hogy hány kisbaba születhetett meg falvakban, eldugva a külvilágtól, akik nem kaptak esélyt az életre. További babáktól veszik el talán az esélyt, hogy megszülethessenek.
A bajba jutott kismamák helyébe nehéz beleképzelni magunkat, mert erkölcsi magaslatról könnyű ítélkezni ugye, de csak 1 percre álljunk meg, csak 1 percig képzeljük el, bármilyen helyzetben képesek lennénk e lemondani születése pillanatában gyermekünkről, az Ő _ érdekében? Részemről tisztelet mindüknek, hogy képesek voltak erre, bármilyen hibákat követtek el életük során, akár jóra fordul az életük ezután, akár minden úgy marad, ahogy. Dönthetnének másképp is, maradhatna a gyermek állami gondozott is.
A kérésem tehát, hogy aki egyet ért a tiltakozókkal, az csatlakozzon! Talán segít…
Ide kell egy kommentet írni, ennyi az egész:
http://orokbefogadok.blog.hu/2009/04/09/tamogato_hozzaszolasok
Előre is köszönöm mindenkinek! 🙂
április 14th, 2009 at 14:42
Angi, szerintem ez nem egy olyan kérdés, amiről egy pár bekezdéses poszt elolvasása után laikusoknak kéne véleményt alkotniuk.
A nyílt ÖF nem tökéletes, mert az életadó ismeri a fogadót és később megpróbálhatja felvenni vele a kapcsolatot, a zárt ÖF nem tökéletes, mert felmerülhetnek olyan dolgok, amik megnehezítik/lehetetlenné teszik az ÖF-t.
Nem jó, nagyon nem jó, hogy egy újszülött csecsemő életének első 6 hete bizonytalanságban teljen, de anyaként mindannyian tudjuk, hogy terhesen, sőt, a szülés pillanatában még nem azon a hőfokon égünk mint pár héttel a szülés után. Nyilván nem azokra az esetekre született ez a törvény, ahol lehetetlen a baba családban maradása, ilyenkor a 6 hetes haladék semmin nem változtat. Viszont ez a haladék esetleg elejét veheti későbbi pereskedéseknek, valóban csúnyán elfajult vitáknak, pszichológusi szakvéleménnyel alátámasztott “nem voltam döntésképes állapotban” kifogásoknak.
Szóval nem tudom. Azt hiszem, ebben csak akkor mernék állást foglalni, ha igazán érintett lennék.
április 14th, 2009 at 15:07
Panni, ha az érintettek: életet adók és örökbefogadók, valamint azok a civil szervezetek, akik ebben benne vannak, ennyire nem tartják jónak a tervezett módosítást, akkor miért ne lehetne nekik legalább egy kis erkölcsi támogatással segíteni? Nem kell saját név, nincs következménye, de azok, akik benne vannak, azoknak igenis számít minden egyes “Tiltakozom!” És pont, hogy ezzel a kommenttel állást foglaltál egy olyan dologban, amit egyértelműen egyáltalán nem ismersz.
április 14th, 2009 at 19:33
Gondolkodtam, és végül úgy döntöttem, színtvallok. 🙂 Én vagyok az a barát. De hogy nagyjából értse mindenki, hogy miről is szól ez az egész törvénymódosítás egy-két részletet még hozzáfűznék. A tervezet nem újkeletű, kb tavaly ilyenkor heteken át jártak a civil szervezetek egyeztetni a Parlamentbe, ahol többen, többször kifejtették, hogy melyek azok a rendelkezések, amelyek az örökbefogadás folyamatát megnehezítik, illetve melyek azok, amelyek jók és nem kéne hozzányúlni, módosítani. Ehhez képest, ami rossz volt benne maradt a Ptk-ban, példának okáért továbbra is elégséges kapcsolattartásnak minősül, ha valaki félévente egyszer, hangsúlyozom, 6 havonta egyetlen alkalommal meglátogatja a gyereket, az már rendszeres kapcsolattartásnak minősül, nem lehet kezdeményezni az örökbeadhatósági eljárás megindítását. Ami jó volt, hogy nyílt örökbefogadás esetén a lemondó nyilatkozat aláírásával azonnal elindulhat az örökbefogadási eljárás, ezt viszont módosítani akarják. Továbbá bekerült az is, hogy az örökbefogadó családokat utánkövessék. Ami egyenesen Alkotmány ellenes, mivel az örökbefogadás jogerőre emelkedésével a gyerek jogállása megegyezik a vérszerinti gyerek jogállásával. Ahogy a vérszerinti gyermekeiket normálisan nevelő családokat sem zaklatja senki évente, félévente, hogy megnézze mit csinálnak, hogyan élnek, úgy az örökbefogadó családok magánéletét sincs joga senkinek csak és kizárólag azon az alapon vizslatni, mert a gyerek történetesen nem a szülei genetikai állományát hordozza. Ha ezt bevezetik, akkor annak olyan kihatásai lehetnek, hogy pl egy örökbefogadó család, amikor költözik egyik városból a másikba, akkor azt bejelenteni köteles lenne az új város gyámhivatalában vagy gyermekjóléti szolgálatnál? Mert egyébként egyetlen családra sincs ráírva, hogy örökbefogadták a gyereküket, sőt még a papírjaikon sincs nyoma, hiszen pl. a gyerek születési anyakönyvi kivonatában is az örökbefogadó anya neve szerepel az anyja neve rovatban. Szóval nem kell nagyon érteni és átlátni magát az örökbefogadás rendszerét, hogy jó érzésű ember erre azt mondja, hogy na nem, egy jogállamban ezt milyen alapon is vezetik be? Az, hogy mindenféle rémtörténetekkel riogatják a Tegyesz úgynevezett szakemberei a laikusokat és a leendő örökbefogadókat a nyílt örökbefogadás veszélyeiről, hogy majd a tettét megbánó életet adó idővel zaklatni fogja az örökbefogadó családot és hasonlók, ez meg nagyon jó forgatókönyv-alapanyag egy könnyes hollywoodi produkcióhoz, de ez egyszerűen nem jelent reális veszélyt. A nyílt örökbefogadás több mint 10 éves magyarországi gyakorlata is ezt igazolja. Plusz Angi által linkelt oldalon olvasható egy életet adó posztja is arról, hogy számára is mennyire riasztó ez a módosítás. Szerintem elégg jól érzékeltetik ezek a sorok:
“Tudom, hogy akár szülés után is megváltoztathatom véleményemet, és hazavihetem a babát. Erről mind az egyesület, mind a leendő örökbefogadóim biztosítottak. De mivel döntésem szilárd, jól átgondolt, erre sajnos vajmi kevés esély van. Tehát tudom, hogy alá fogom írni a lemondó nyilatkozatot. Utána próbálok ezzel a tudattal tovább élni, megtalálni a megbékélést magammal, tudván, hogy gyermekem jó helyre került. De nem szeretnék rettegni attól, hogy ha lenne rá lehetőségem, és még 6 hétig gondolkodhatnék, esetleg titkomra fény derül, hiszen határozatok jönnek-mennek. Nem szeretném, ha ez alatt a hat hét alatt az én kicsinyemet nem vihetnék haza a szülei. De főleg nem szeretnék még egyszer megjelenni a hivatalban, még egyszer átesni ezen a mindenki számára szívet tépő procedúrán. Eddig is a gyermek érdekeit tartottam szem előtt, szeretném, ha nyugodt légkörben, boldogan nevelnék őt, nem rettegve, hogy szerethetik-e?”
Ez a törvénymódosítás egyértelműen az államigondozás jelenlegi rendszerének és az abban dolgozóknak kedvez, mert így továbbra is szükség lesz csecsemőotthonokra, az utánkövetéshez munkatársakra, stb… Na jó hosszú lettem, de még így is csak a felszínt sikerült megvakargatni, mert több sebből vérzik ez a tervezet, de nem akarok az apró jogi nüanszokba belemászni. 🙂
április 15th, 2009 at 06:26
Orsi, szerintem az nem állásfoglalás, hogy leírtam a pro-t és a kontrát és azt, hogy nem merek állást foglalni, mert kívülállóként nem ismerem eléggé a jogi hátteret.
Nagyon sajnálom, hogy ennyire bele akarnak nyúlni a törvénybe és remélem, hogy végül olyan döntés születik, ami a lényegre koncentrál: a pici babára.
április 15th, 2009 at 10:29
Azért egy megjegyzés. A hormonális hullámvasútra alapozva, az alapján megkérdőjelezni felnőtt nők döntését (aminek a nehézségi fokozatára most nem térnék ki), enyhén szólva is felháborító. Az, hogy utána belekotornának családok életébe, az gusztustalan.
Az örökbefogadás egy olyan parabola, véleményem szerint, amit belátni és bejárni tényleg csak az tud, aki belekerül, mindenki más csak laikus lehet. Viszont az empátia attól még működhet, és működnie is kéne.