Tegnap volt Bélák napja. Jól kitaláltam,  hogy együtt választunk ajándékot neki a lányokkal. GOndoltam, jó lenne  neki is egy nyugágy (nem mintha az az 1 nem lenne elég, ritkán használjuk, de jó lenne együtt feküdni bennük) , bementünk az Obiba. Vettünk egy olyan tolós kisautót, abba 1 nagy beleült előre (ők cserélgettek), pedig a tolókaros ülőkébe. (Időnként őt is beengedték a kisautóba, persze ilyenkor 20méterenként egyezkedünk, hogy ki következik, ki hányszor volt, toporzékol, pedig ő ült benne legtöbbet, de nem ismeri el, én meg sosem tudom eldönteni, h menjek a kisebb ellenállás felé, mert nem toporzékol, bármibe beleegyezik, Bogi pedig nyer, de ezt nem hagyhatom (mindig) Persze célszerű a dolgokat rájuk hagyni, néha bele kell avatkozni, mert pl Bogi összes szép pólóját elkuncsizza, tojik a strasszokra, így oda is adja símán, lavírozok:) ).

Kiválasztottuk a nyugágyat, hónom alá “csaptam”, semmi fogás rajta persze, és azt bírom a csajokban, ha megkérem őket, h MOST szépen megkérem őket, tegyék, amit mondok, mert a nagy kocsival, hónom alatt a szajréval ki kell menni az autóig, akkor azért hajlanak a jó szóra, sikerrel vettük az akadályt.

Gyorsan hazaszaladtunk pisilni, és berejtettem az ajándékot is. Elmentünk Apáért, majd hazafelé Virág ezt mondta: “Nem áruljuk el a meglepetést, ami itt van hátul” és felnevetett nagyot, meg kell zabálni. Hazaértünk, felköszöntöttük, megették a palacsintatortát az utolsó morzsáig:)))

Elszáguldottam röplabdázni, isteni volt, mint mindig, nagyon kikapcsol és feldob.

Reggel elindultunk, Bogi hajráfját nem találtuk, így újratervezés, csak 1féle copfot enged kötni ( a lényeg,h minél hosszabbnak látszon a haja) , nem szokott ebből engedni, de most sikerült rábeszélnem egy újra, a tükör előtt állva fésültem, és mutattam neki, hogy milyen szép így, azt a hiú, magában gyönyörködő arcot:D, mondjuk tényleg gyönyörű a lány, ez kétségtelen. (most épp úgy érzem, hármuk közül ő a legszebb, de ez mindig változik, ahogy változnak)

Ma gyorsan kitakarítottam a nappalit, konyhát, még felmosok gyors, míg abigél alszik, elmentünk a Yiskbe ajándékot beszerezni, meg 1-2 apróságot itthonra, hazafelé játszóztunk, Bibi kicsit fáradt volt már, így a hintában ok nélkül sikított nekem, nem volt jó, ha löktem, nem volt jó, megállítottam, ha le akartam venni, belém akart harapni, annyira édes volt, le kellett volna videózni. Egyszer csask lenyugodott, majd megszólalt: “Titájok” és elment libikókázni. Aztán benyomott 3 tányér levest, csak pislogtam, hová fér bele ennyi ,őrület a kicsi.

egész héten, minden nap megbeszélt délután, tegnap kivételével, ma 2 megbeszélése is lesz, és látom,  hogy mennyire fáradt, olyan jó lenne neki segíteni vhogy…

Valami megmozdult fogyó ügyben, na a mérleg még nem mutatja, de kezdem érezni, nem kell nagy dolgokra gondolni, de a lendület és elszántság megtartására éppen elég:). Menni fog ez. Bár elkeserítő arra gondolni, hogy mi lesz 10 és 20 év múlva. A kívánt formához így is az kell (hosszútávon az kell!) , hogy szinte ne egyek Ch-ot. Anyuval a múltkor kostatáltuk, hogy “ezt beszívtam” -tőle örököltem ugyanis ezt a kellemes, hízékony, zsírjához nagyon ragaszkodó alkatot 😀

Cimkék: , , , , ,