Annyi, de annyi mesélnivalóm lenne…
Családi blog április 28th, 2009A fejemben folyamatosan posztok születnek, főleg az autóban, de még nem jutottam el oda, hogy jegyzeteljek, így sajnos elvésznek az éterben, pedig jó lenne minden gondolatot blogba vetni. Praktikák, amikkel élek pl, ilyeneket is le akartam írni, de most csak 1 jut eszembe, majd egyszer összeszedem őket és leírom. Vásárlással kapcsolatos dolgok pl.
A hétvégénket csak leírom röviden, mert a nagy rákészülésnek az a vége általában, h végül nem marad örökül, mert elmarad, h megírjam:).
Szombaton Apa azzal állt elő, h mit szólnék, ha mindkét nap délelőtt dolgozna és még vasárnap este. Ez nekem nagyon tetsző ötlet volt, én szeretem előre fixálni a dolgokat, mert azt nagyon nem szeretem, mikor csak úgy beül dolgozni, mikor belekezdek vmibe abban a hitben, h ő a gyerekekkel lesz, közben kapcsol egy mesét és leül dolgozni. Na persze nem az a baj, h dolgozik, hanem hogy nem szól, nem tudom előre, mert akkor esetleg mást tennék.
Szombat délelőtt tehát Apa dolgozott, én pedig pakolásztam, mostam, a nagyok a szomszédban voltak zsúrban, nagyon jól érezték magukat. Délutánra vendégeket vártunk, pizzát sütöttem, 1kg lisztből (30dkg t.k.liszt, 20dkg zabpehely, fél kg finomliszt) 6kerek csoda lett, nagyon ízlett a népeknek, amit örömmel konstatáltam, ezért megéri dolgozni, a dícséretekért:). A paradicsomot is főztem külön, került rájuk kolbász-hagyma-paprika-paradicsom-gomba, készült haway-i, sonka-gombás-paradicsomos, és gyrosos, naná:). Beáék és Gabiék voltak, a gyerekek istenit játszottak az udvaron, csupa mocsok volt mind. Ilyenkor főleg kár, h nincs egy csúszda-hintánk itt az udvaron…
Szombat este egy film felét néztük meg, aztán beájulás :))). Reggel Apa rögtön beült dolgozni, mi pedig kimentünk, csajok játszottak, én meg körbetörölgettem az ablakkereteket, lemostam a redőnyöket. Délre mentünk tesómékhoz, ahová a Nagymamám, Nagypapám is eljött ezúttal, csodás napot töltöttünk együtt. Apu főzött marhapörit, anyu húslevest, túróslepényt, az udvaron ettünk, a gyerekeknek egy paradicsom az a ház… A felnőtteknek is mondjuk:). Hangját nem lehet hallani a prücsköknek. Abigélt a NAgymamám altatta el az ölében a napsütésben, majd felvittem a házba aludni, igazi idilli pillanatok… Készültek képek, majd közzéteszem:)
Fiúk játszottak egy Catant a Mamával, Apu és a Nagypapám kártyáztak, mi pedig csücsültünk kicsit a nyugágyban a tesómmal és a Mamával:). Míg nem Mamát elszólította Toti és a könyvek, Dédimama mesélt a fűbe leterített plédeken a gyerekeknek. Tele volt a nap szebbnél szebb, egyszerűbbnél egyszerűbb, mégis élménydús pillanatokkal:). Majd még tengóztunk egyet a fiúkkal, okoztam néhány vicces percet, elég mókásan fejelek ui, állítólag, márpedig az az “erősségem”, rugni ui nem igen tudok:D. Még átszaladtunk Rózsamamaékhoz, Apát köszöntötték fel névnapja alkalmából, sütiztünk, majd jöttünk is haza. Gyerekek a kádba, nem kellett altatni őket:)
Hétfőn Boginak nem akaródzott oviba indulni, elég morcosan ébredt, nála ez kemény, mert mindenért meg kell vele küzdeni és mindenért sírni kezd. Mikor beértünk az oviba, Apa leült vele a kispadra, vmit dumáltak, míg bekísértem Virágot, egyszercsak felpattan a Bogyó, tele vigyor az arcán, elbúcsúzunk, ő is bemegy. MOndom Apának, mit mondtál neki?
Hát hogy milyen szép hosszú a haja, mennyit nőtt, mióta levágtátok. Ennyi elég is Boginak :D. Annyira nő, h az már félelmetes:))))
Virág pedig egész hétvégén visszabeszélt nekem:)). Ami jó, mert ő egy nagyon könnyen megegyező gyerek, hamar letesz a tervéről, ha pl az Bogiéval keresztezi egymást, én örülök, ha kiáll magáért. Na most felesel:). És annyira édesen nyomja, h se haragudni, se leszidni, nem lehet érte:))). Azért nem félek, h a fejemre nő:)
Abigélnél az volt szembeötlő a hétvégén, hogy egyre több mindent megért, egyre könnyebb vele kommunikálni, már válaszolgat nekem, apróbb jelenségeket megért, tudomásul veszi, h vmit KELL, és majd UTÁNA lesz vmi, amit szeretne, haladunk:)
Kati a minap szólt, h mennyi energiám van mostanában, és tényleg, észre sem vettem, ahogy elment a felhő a fejem fölül, azt hiszem, minimum jövő télig felettem kisütött a nap, a téli depresszióval nem tudok mit kezdeni, de tény, h a saját agyamra megyek… A lényeg, h visszatértem, jó a kedvem, haladok a dolgaimmal, most kicsit felgöngyöltem a hátramaradt dolgokat, amiket halogattam, pici pipa került a dolgaimra. Persze sosincs kész mindig minden:)
Megyek, lefestem a függő kaspókat, beültetem virágokkal, délben megyünk ma a lányokért, mert du anyáknapja, így jól rá tudnak készülni:). Van bennem félsz az ünnepséget illetően, mert hn 5kor kezdődik Virágék ünnepsége a tornateremben, 5kor pedig Bogiéké a termükben fent. Képtelenség lesz mindkettőt végignézni, pedig ez az élmény életre szóló, minden évben nagyon élvezem. És főleg attól félek, h mit szólnak a lányok, ha nem vagyok ott, és melyiknél legyek ott? GRRRRRRRRRRRR