Nézegettem a gyerekeket régebbi képeken, és ugyan én nem annyira vagyok oda a kisbabákért (naná, mindig van itthon 1-2:D) , úgy értem, h imádom őket, de sosem akarok kitépni egy babát sem az anyja kezéből, h ungyulubungyuluhaddfogjammeg:)), de egész komoly nosztalgia tört rám a képek láttán, mert ugye már is copfos kislány, ugyan még pelenkában, de már elszalad előlem, ami nagyon jó, ez kétségkívül a legédesebb kor, mikor nyílik az értelme, érdeklődő, na ez az, h az embernek pillanatnyilag mindig nosztalgiája támad, vagy előre vágyik, mert amit éppen kap, azt nagy dózisban:)).

És azon agyaltam, h ugye már SOHA nem fog rám tőrni ez a kisbababigyó érzés, ez a babaszagvágy, merthogy már kibabáztam én magam, de ha rám is tör, van e olyan helyzet, h az ember csak kicsit babázik, és rájöttem, h VAN OLYAN, illetve lesz, van 3 lányom, csak lesz néhány unokám, akiket dajkálhatok, érezhetem a babaszagát, míg leküldöm a lányomat szellőzni, lenyugodni, ám majd szépen onnan hazamegyek, és nem engem kelt fel éjszaka, vagy csak néha, ha nálam alszik, és akkor direkt örülni fogok,  ha éjszaka felkelt, mert az jó lesz, addig is mellettem szuszog, de másnap már nem, és akkor kialszom magam jól:))).

Szóval igen, van olyan, h az ember épp annyit babázik, ami jól esik, de azt ki kell érdemelni, vagy mi, főleg pedig meg kell érni:). Kivárjuk:). Na nem mintha ott szeretnék tartani, most épp itt jó, ahol vagyunk, Abigél egyre értelmesebb, egyre jobban érti, már tökéletesen érti, amit mondok neki, nemsokára az jön, hogy érdekelni is fogja:D.

Más:

A mai délelőttünk csodásan telt: A tesóm meghívta az egész ovis csoportot hozzájuk, Tápéra. Így tízórai után a csoport buszra ült, majd kibuszoztak, mi  kimentünk eléjük, elsétáltunk a házig, a berohantak az udvarba, hintáztak, csúszdáztak, csodásan elvoltak:). Sütöttünk sütit nekik, volt kukac, bodzaszörp, pattogatott kukorica. Ettek-ittak:). Majd bementek a  házba, és azt is birtokba vették. VOlt nyüzsgés, de még arra is volt lehetőség, h KV-zunk az óvónénikkel, olyan szépen eljátszott mind a huszonakármennyi:). Remekül sikerült, persze Toti és már nem buszoztak vissza a többiekkel, maradtak és ott ebédeltünk.

Cimkék: , ,