Isteni ez a hely:).

Tegnap korán megérkeztünk, eseménytelen utazás után. Ugyan Szekszárdot szerettem volna  útba ejteni, sajnos a GPS egyik (vagy egyetlen) hátránya, hogy az ember nagyon rábízza magát. A végcélt ütöttük be, én tudtam, h átmegy Szekszárdon az út, gondoltam, majd ott megállunk kicsit, ám elkerülte a várost, akkor már nem fordultunk vissza.

Az utat végigbeszélgettünk, miben időnként eléggé megzavart minket az erős alapzaj:)))). Ekkor éreztük, milyen jól jönne nekünk egy amerikai taxi, amiben van egy átlátszó fal az utasok és a sofór között:P.

Hálisten a hivatalosan 2 órai becsekkolás ellenére 11kor elfoglalhattuk a szobánkat, végülis nyertünk így itt még 1 napot:)

Hát nem egy Kolping…Magasan a léc ugye. Jó ez a hely, nagyon, 2 dolog hiányzik nekünk nagyon: játszótér és gyerekpancsoló. Ám ezek nélkül is gondtalan 5napot töltünk itt, ez tulképp nem probléma, csak megjegyzés.Ha lenne, tökéletes lenne:)

Tündéri ez a 3 lány. És büszkeség.. Olyan jó mellettük feszíteni:). Csodásak, okosak, szépek, ügyesek. Béla ezzel nem teljesen ért velem egyet. A gond a kulturlénységgel van:))). Mármint h eléggé kellemetlen velük pl étteremben enni. Hát igen, ők 3 kisgyerek. Ma előre mentek a vacsorához, utánam szólt, h “közel a svédasztalhoz távol az emberektől” foglaljunk helyet :DDD. Ok, amit az asztal alatt és az asztalon hagyunk, az télleg nem guszta:D. És az sem gyenge, ahogy mi ketten pörgünk a svédasztal körül, h 3 nagyságát kiszolgáljuk, közben rohamtempóban toljuk magunkba az élveznivaló étkeket:))). Én élvezem, Apán látom, h milyen jól esne neki nyugton enni. Még 2 év, és menni fog:). Talán.

Ma reggeli után sétálni indultunk. A tó körül flangáltunk, (képeket otthonról beszúrogatok majd) , mikor is Bogi kivette a babakocsi aljából a 3 későbbre kicsórt szendvicsből (igen, magyar módra reggel szalvétába dugtam 3 májkrémes zsömlét a csajoknak későbbre) az egyiket, és megkérdezte, megeheti e. Hát Bélával csak nagyon röhögni tudtunk:DDD. Reggelinél volt 3féle gabonapehely, 3féle lekvár, szalonna, tojásrántotta, bundáskenyér, vagy 6féle felvágott, 3 féle sajt, kalács, kenyér, zsömle, 2féle barnazsömle, -kifli, dinnye, barack, tea, gyümölcslé, stb… És 5perc múlva bedúrja a szendvicset :D. (nem azért, mert az étteremben sokat evett, hanem mert ott nem evett sokat, pedig erre többször felszólítottuk (szintén magyar módra :D) )

Ma vacsoránál Virág megkérdezte, hogy a (nagyon nagydarab) felszolgáló bácsinak: “Anya, a nagy bácsinak milyen a formája? “”És ő meg fog halni? ” -mostanában napi téma a halál…

Minden este lemegyünk a sóbarlangba és ott olvasunk esti mesét. A lányok nem bírják a dolgot annyira, végülis csak egy kis lyuk, semmi különös, 3 perc alatt kimerítettük  az “itt minden sós” és miért tesz ez jót nekünk kérdést. Megy a könyörgés, h menjünk már, Benedek Elek ide, vagy oda. Mielőtt felindulunk, 5 mély levegőt kell venni mindenkinek. Virág ma méltatlanul megszólal a második után: “Én nem szeretek annyit levegőt venni….” 😀

Amúgy isteni itt, tényleg, a mai napunk a tegnaphozi nagyon hasonlóan telt:). Sokat fürdőztünk, ami főleg a benti kis welness részleget érinti, az úszómedence elég hideg gyerekekkel, és ugye mély is, bár abban is szeretnek nagyon. A benti nagyon kellemes, van mindenféle buborékozós cucc benne, amitől kicsibibi tegnap még félt, ma már imádta. Ez azért jó, mert ez megint olyan, hogy egyikőnk is el tud lenni a gyerekekkel ebben a medencében, a másikunk pedig addig tud úszni, szaunázni… Napi 2-3alkalommal nézzük meg a sok lovat, szamarat, birkát, kecskét, csirkét, libát, pávát, csirkét, tyúkot, kakast ésatöbbit. Na, ott sokkal több időt töltünk el, mint amit én szívesen:)), rengeteg légy van arra és kevés napozóágy;)

A lányok nagyon szerettek volna lovagolni… Bele is egyeztünk, meg is beszéltük, h ok, mehetnek futószáron egy kicsit, de mikor én megláttam azokat a lovakat… fiatal lovak lehetnek, nagyon elevenek, folyton nyerítenek, és hatalmasak, tegnapelőtt állítólag ledobtak valakit, rövid úton lefújtuk a lovaglást. Nem csak mára, de egy életre, reményeim szerint. Nem bízom az állatokban, ebben eléggé egyet is értünk hálisten, így ha rajtunk múlik, a gyerekeink nem fognak lovagolni. Innen kapcsolom is rögtön a köv posztot, amit nem véletlenül írok külön.

Jah, ezek a napok erősen a szobatisztává válás jegyében telnek, Abigél sportot űz abból (inkább hülyét csinál belőlünk:D), hogy 10percenként elereszt egy “tatálni tell” , majd megyünk is vele, még menet közben hozzáteszi, h “dooooolszaaaaan, futáááász”, és akkor a WC-n időnként jön pisi, pukinál nagyokat nevet, néha pedig nem jön semmi, és akkor felhúzza a kis vállát, előre biggyeszti a kis tenyereit “mit sem tehetek róla módon”, és azt mondja: “hm, nincs tata, sze piszi, mehetünt pancsitába” , (nincs kaka se pisi, mehetünk pancsikába) anyámsegíts:))). Ezt legtöbbször a medencében mondja amúgy, onnan eléggé bonyolult kijönni ugye:)

Tegnap Apa kérdezi tőle,még az úton:

-Abigél, kell kakálni, vagy pisilni?

-Nem tell. Apa, neted tell tatálni?

-nem kell, Kicsim.

-Jaaaa. Bittosz?

Fitness: mivel itt van egy helyes kis konditerem, minden délután (mármint az elmúlt 2 délután :D) lemegyek gyalogolni, 20percet gyaloglok, 5percnél fel akarom adni, 10percnél elkezdek izzadni, 20 perc a cél, ennyit megyek. Majd még hasazok kicsit, majd innen megyek a jó hideg úszómedencébe, és úszok jó sokat még. Ezután jól megérdemelt napozás következik:).Abigél ilyenkor alszik, lányok meséznek, apa piheg:).

Jah, ma sikerült 2szer is könnyem csordultáig röhögni, az egyik ez miatt volt: http://subba.blog.hu/2009/05/22/asszonypilota

A másik: beszélgettünk arról, hogy holnap kirándulni kellene a környéken. Nem vagyunk mi azok a “magunkra kötjük a gyerekeket, csomagolunk szendvicset és rójjuk az erdőt, hogy megnézzünk a tetején egy kőhalmot” fajták. Vagy a gyerekeink nem azok a fajták:). Mindenesetre nem szeretünk velük túrázni, egyelőre nem. Nézzük a szálloda programajánlóját. Olvasom fel hangosan, mittom, 30km-re templom, Béla csak ennyit mond: SKIP. Olvasom a következőt, 50km-re 1300-as évek beli vár, amelyet 3szor felújítottak, stb—, Béla hozzáfűznivalója: SKIP, olvasnám a következőt, de már csak elkezdtünk röhögni:DDD. Mindenhol UGYANAZ:))))). A Balaton 80km-re van, oda azért lenne jó menni, mert a gyerekek emlegetik a Balatont. Na, még kitaláljuk, holnap kirándulunk, legalábbis ez a terv:)

Most tettem le Abigélt, a nagyok már elaludtak korábban, most kiabálja nekik a szokásos estit: “Jijjáááááád (Virág) deje az ágyamba!!! JIJJÁÁÁÁÁÁÁÁÁDDDDD, DEJE AZ ÁGYAMBAAAAA!!!! BODIIIIIIIIIIIIIII, DEJE AZ ÁGYAMBAAAAAAA!!!” a nagyok amúgy szót fogadnak neki:))). Bemásznak hozzá, megkeresik a cumiját, énekelnek neki, mikor mit kér kis nadsád:)). Édesek.

Cimkék: ,