Írok vicceset is
Családi blog augusztus 3rd, 2009Péntek este, röpi után nagy banzáj várt, a szomszédok buliztak, józsolti szomszéd hallevet főzött, tárcsán sütött halat, maradtam is persze. Ettem sült halat, közben dumáltunk, Tamás akkor már jó állapotban volt, nem kellett 2szer mondani, hogy hozza le a bazseváját, jött is vissza gitárostól azonnal.
Sorba vettük a legcikibb tábortűz dalokat, Republic, Edda, Kispál, Beatrice 8óra munkát már leszavaztuk, mégiscsak mindennek van alja, de aztán kiderült, hogy nem, mert a Börtön ablakában megvolt, és azért az tényleg az alja, lássuk be:)))). Isteni volt. Olyannyira sikerült ellazulni mindenkinek, h önfeledten mulattunk. Kellett, nagyon. PErsze mellé iszogattunk, megittunk négyen egy üveg martinit, upszi. Béla az első dal után bemenekült, nem bííííírta :DDD. Nem csodálom:)
Másik vicces, még a nyaraláson filoztam azon, hogy mi a francért adnak a szállodák gyerekkedvezményt? 🙂 Én felárat szednék értük:D. Igaz-igaz, h kis helyet foglalnak, de csak abszolút értelemben, merúgyamúgy hatalmas helyet foglalnak el, koszolnak össze, amortizálnak le. Keveset esznek? De sokfélét választanak, sokat szórnak le belőle, és azzal is, NAGYON koszolnak:). Hangosak is.
Ezek fényében, én ziher, h inkább felárat szednék :DDD
Nem meséltem még el, mikor egy röpi után berohantam a tescoba fél 10kor dinnyéért. Mivel nem volt 100as a kocsiban, a pénztárcámat lusta voltam előkeresni, gondoltam egy gyorsat, maaaajd a kis kosárba beteszem, úgyis csak 1-2 dolog kell mellé. háhóógyne. Amint beértem, akciós cuccok tömkelege fogadott (mily meglepő), amikből kellett is venni, sokat. Volt multipack WC papír is, 16db-os, hónom alá kaptam… Mire a dinnyéhez értem, már tele volt a kosár, gondoltam, símáááán ráteszem a tetejére a dinnyét és elegyensúlyozgatok vele, nem probléma. Még vettem másfél kg paradicsomot (szép ész olcó) , “elbírja ez elbírja” (by Gyalog galopp) . Mire a felvágottakhoz értem, már nem bírta el:))). Még azért bepaszíroztam 1-2 csg sonkát, felemeltem a kosarat, és pff, megbillent, kigurult a dinnye, a paradicsomok, és a kosár tartalmának fele a földön landolt… Szőke összeszedi gyorsan, szétnéz, ki látta, senki, jóvan, senkinek nem lett jobb az estéje tőlem, szuper. Hogy kellene ezt megoldani? Még kenyeret kell venni. Jól otthagytam a kosarat, és elmentem a kenyérért, úgysincs ember az áruházban…
A pékrésznél keresem a fogyikenyerem, nincs meg, szólok egy pakolós lánynak, van e vmi teljes kiőrlésű dolog, ő kicsit túlértékelte a kérdést és kihívta a péket. Aki részletesen elmagyarázta, h ők nem sütnek ilyesmit, csak csomagoltan van, és elvitt oda, ahol volt, és yes, fogyikenyér is ott volt, minek is megörültem, h épp ezt kerestem (átpakolták), mire pékfiú elereszt egy gyors bókot, “Minek neked fogyikenyér? “
Visszaszaladtam a kosárhoz, még felkaptam 6 zsömlét, jobban már nem fogja bonyolítani a helyzetet:))). Pedig de, vagyis nemtom. No, próba: kosár teteje elrendezget, dinnye belefészkel, csomag zsömle a csuklómra kötve, multipack a hónom alá, kosár megemel. Kiborul…….. dinnye gurul, paradicsomok gurulnak, zsömlék is, mert leszakadt a csuklómról, ahogy a kosár borult…
Döntenem kellett, vagy multipack marad, vagy 2szer kell fordulni, mp.esett áldozatul ofkorz, dinnyét a csípőmre kaptam, kosarat a kezembe, és eldöcögtem a pénztárig. Közben a csípőszoknyám folyamatosan mászott le rólam, de nem szúrhatott ki velem annyira, h még le is csúszik. Megkegyelmezett. 🙂
augusztus 3rd, 2009 at 16:12
Hát Angi, elképzeltelek a tescoban és nagyon röhögtem 😀 (én is simán elő tudok adni ilyesmit :D)
február 10th, 2017 at 08:42
Cynthia,As always, I appreciate your wise words. As my week unfolded, each day brought with it some unexpected sad news. By weeks end I was feeling so weary and helpless to do anything but pray. While doing dishes I heard the refrain ‘Cast your burdens on Jesus.. He cares for you’ – what a good reminder for me whether it’s my own or an&;2ero#8h17ts burden.