Kiss családunk blogja

A hétvége fantasztikusan sikerült. Anyuék ismét kitettek magukért, amiért nem tudunk elég hálásak lenni. Péntek délután 4kor vittük a csajokat, majd vasárnap este 6után mentünk értünk:). 2 éjszakát voltak nélkülünk. Haladunk:). Hibátlanul viselkedtek, anyuék nagyon dícsérték őket, mondjuk nem aggódtunk egy percig sem, hogy gond lenne. Nem is volt.Szombat délután kijöttek meglátogatni minket, úsztak egyet Apával, Tatával a tóban, játszottak kicsit, majd haza is mentek. Jó volt látni őket…

Pénteken, mikor kiértünk, játszani kezdtünk, röpiztünk sötétedésig. Kezdtem fázni (ez már nem a július, ugye), éreztem, meleg zuhanyra vágyom és meleg ruhára. Mesi kérdezi, elmegyek vele a dupla kajakkal evezni egyet? ááámondomolyannyűgösfázós vagyok, de ha nem borulunk fel, akkor elmegyek… aszondja, majd igyekszünk nem felborulni:). OK. BEleültem, még mielőtt elindultunk volna, felborultunk :DDD. Jellemző:))). De jó meleg volt a tó vize, csak kiszállni volt fázós:)). Gyors zuhany.

Hajnal 2ig mulattunk:). Béla radler-ezett, én ugye nem iszom novemberig:). Jó kis buli volt, beszélgettünk, röhögcséltünk, meséltünk…

A sátrunk ugyan állt, mégis hazajöttünk aludni, győzött a kényelem ugye:)). Béla nem vitt elég meleg ruhát magának, hiába a hálózsák, ez így még fázós… Mikor indultunk, visszaszóltam a többieknek, 9kor legkésőbb 10kor itt vagyunk:). Mindenki nevetett:D.Másnap fél 12kor értünk talán ki… Nem túl bölcs módon játszani kezdtünk a déli napban, nem ment túl jól:). Senkinek. A délután további részében ismét sütögettek húst a fiúk, készült saláta hozzá, vacsiztunk, pihegtünk, dumáltunk, ekkor jöttek a gyerekek is.

Apa külön száma:)

Sötétedésig játszottunk (az a jó, h ebben a csapatban mindenki fanatik, ami a játékot illeti:) )

ismét, majd mindenki letusolt, leültünk a teraszon, Béla szólott: “No kezdjünk el masszívan alkoholizálni” ÖÖ:). Idegen volt tőle ez a mondat, mondtam, hajrá:). Csocsózott egész este, láttam, h jól mulatnak, röhögtek egyfolytában… Megérkezett E. apukája, E.bácsi, diópálinkástul… Béla némi barackpálinka után dióra váltott, és E.bácsival megbeszélték az élet nagy dolgait, ahogy azt a részeg pasik szokták:) (élvezettel tudom ezeket a mélyen szántó beszélgetéseket hallgatni, most sajna lecsúsztam erről (is)). A kaput úgy tudom, Á. által szállított rosé tette be, amit már nem kellett volna talán :D. Egyszer látom, emberem leül egy padra, egyik kezében rosé, másikkal kapaszkodik az oszlopba, arcán bárgyú mosoly-jal próbálja leplezni, mennyire nem ura a testének:))). Odalépek, mondok, no, mi a helyzet, buli van? Csak a hüvelykujját mutatta nekem, közben mosolygott, de a szemei eléggé lent úsztak már, ismerem ez a tekintetet (=részeg). 😀

No, mondom, letesszük ezt a rosé-t, ugye. Hevesen egyet értett, persze nem igen beszélt, roppant megterhelő ilyenkor beszélni:))). Kérdem, mi legyen? Menjünk a sátorba aludni? Bólintott. Majd mikor indultunk volna, váltott, mégsem. Eközben minden bizonnyal még felemelte Zs-t Á-val, erről mindössze egy fotó tanuskodik, meramúgy erre egyikőnk sem emlékszik:)). Itt ugyanis már alig állt a lábán:D.

No, nem részletezem én itten, a lényeg, 1 óra múlva már valóban a sátorban pihegett, ha lehet pihegésnek nevezni azt a végtelen horkolást, amit az apró sátorban csapott:D. Remegett a sátor összes fala:))) Bedőlt, mi pedig, khm, hát igen, aljas módon lefotóztuk:).

A buli akkor indult, így Apa bánhatja, h kidőlt:))). TÁncolni kezdtünk, volt ott minden, a cigányzenétől kezdve zorbán át a Depeche Mode-ig, mindenki kívánsága teljesült kicsit.

NAgyon sokat nevettünk:). A. emelgette a népeket, a lányokat pörgette- forgatta, kész voltunk:). Én megmutattam neki, h le tudnám rugni a fejét (magas gyerek) , kitartva is, erre elkapta a lábam, fél lábon szökdeltem a tóig:D.

hajnal 4ig dorbézoltunk:). Majd lefeküdtem Béla mellé, aki már nem horkolt, hanem megébredt, és borzasztóan szenvedett… Kényelmetlen volt, meg rosszul is volt, 5ig símán elszórakoztatott a fészkelődésével. Majd akkr megkértem, vagy feküdjön le, vagy menjen át az autóba. Az autóban köttt ki:). Már világos volt, majd az eső is esni kezdett, sztem 6körül elaludtam, talán 1 órát összesen… Majd 9ig néztem az eget:). Ekkor jött egy ember, h nem kéne a tó másik felén kajakozni. MIVAN? Jó, nem fogunk. 🙂

Majd a pecásaink zörögni kezdtek, autóból bömbölt a zene, úgy tűnik, ők már nem álmosak:)). Ok, mi is felkeltünk. Béla mondja, ő ma semmireselennejó, ő hazamegy. Hámondom, ma mindenki rád akart szerválni és ütni, aszondja, neki ma nemhogy röplabda nem jön szóba, de ki se kel az ágyból:))). Hazajött, lefeküdt. 2kor szóltam neki, héjhahó, Forma 1, rajt, köszönte nagyon, végignézte, majd aludt még kicsit, fél 6kor jött értem:)

Mi M-vel elmosogattunk, összepakoltuk az este romjait, majd kifeküdtem a tó parjára a billenő nyugágyamba, hálózsák alattam, takaró fölöttem és akkor, akkor kezdtem kapisgálni. Amit kerestem. Egyedül voltam. Jó volt. Nem hiányzott senki. Többször leírtam én itten, h megkeresném már Angélát, aki időközben elhagytam, végre magammal voltam.

Majd Á.mellémköltözött, beszélgettünk, kellemes volt nagyon… majd szállíngóztak vissza a többiek, hűvös volt, rimánkodtunk, h süssön ki a nap, megkönyörült rajtunk az idő:). Kisütött a nap, csodás idő lett… Fél6ig még játszottunk. A hétvége 2 legjobb szettje a végére maradt, 2-2 ellen játszottunk, amit én a legjobban szeretek. Jó játék volt:)

Majd elmentünk kicsiny családunkért, az aprónépért, akiket nagyon jó volt végre megölelgetni:). A legjobb volt, hogy anyuék és a csajok jókedvűen fogadtak minket:). ISteni volt. Már pizsiben voltak, anyuék megfürdették őket, h itthon már ne kelljen:). A ruhákat kimosva-kivasalva kaptuk vissza. A Mamának nincs párja:)

Itthon még vetítettünk egyet, majd mindenki aludt, reggel 6ig:D