Úgy történt, hogy a Zoli betolt skype-ba egy linket a delmagyar.hu egyik oldalára, ahol freeroll versenyt hirdettek. Mivel az első 60 jelentkezőt juttatták be a selejtezőbe, ezért nem volt mit cicózni, regisztráltam. (A vicc, hogy később kiderült én voltam az 57. jelentkező ekkor.) Ez egy szerdai napon történt és a verseny szombaton 17:00-kor kezdődött. Jött az izgulás, amit egy csütörtök esti házi pókerrel enyhítettünk, ahol szépen tartottam magam, de sosem jutottam el a heads up-ig.

Szombat este beballagtunk a Classic Póker Klubba és a tömegen átvergődve kipipáltattuk a nevünket. Megbeszéltük, hogy ha egy asztalhoz kerülünk nem keménykedünk, ha a másik hív dobjuk a lapot. Nehogymár egymáson verjük el a port. 🙂 Körbesétáltunk a füstszagú szobákban, ahol gyönyörű pókerasztalok terpeszkedtek, körülöttük karfás székek, zöld posztójukon apró zseton tornyocskák voltak. A bőr borítású könyöklőket kénytelen voltam megsimítani, mert ilyet most láttam élőben először.

poker1_2Ahogy nőtt a tömeg, úgy nőtt a gombóc a gyomromban. Feltüntek ismerős arcok, volt kollégák, sport társak, régi barátok feszült tekintetek. Nagyjából mindenki be volt fosva, ezért mi sem lógtunk ki a sorból. Ahogy ismerkedtünk a közeggel, egyszer csak elindult a sorsolás. Mindenki húzott egy kártyát, amin az asztal és szék száma volt. Én az 1. asztal 4. székét húztam. sok sikert kívántam Zolinak és elbattyogtam a helyemre. Ott már az osztó srác várt és fogadta az érkezőket. Próbáltam méricskélni az asztaltársakat, érkeztek a furcsa arcok sorban. A sarokban zúgó PC egy függöny mögött elvezetett kábelen át tolta ki a plazma TV-kre a játékmester szoftver képét, ahol látható volt a játékosok száma, versenyben lévő és kiesettek aránya, vakemelkedések ideje, stb.

Idegességemet szokásos zsetonbaszogatással próbáltam leplezni, de úgy remegett a kezem, hogy szerencsétlenkedésbe fordult a dolog és inkább összekapartam a szétgurult korongokat, majd a szemembe húztam a megfélemlítés gyanánt hordott, PokerStars baseball sapkámat. annak ellenére, hogy korábban azt mondták, majd az osztó elmondja a szabályokat, nem sokat cicózott, ledarálta, hogy melyik zseton mennyit ér és osztott. Na nem mintha én nem tudtam volna a hold’em szabályokat, de azért voltak az asztalnál bociszemű játékosok, akik szinte félreugrottak a feléjük repülő lapok elöl.

Volt egy lány, akinek köze nem volt a játékhoz. Big blind volt szegényke és, amikor dealer helyről tartottam a vakot, a mellettem ülő small blind dobása után ő is becsúsztatta a kártyáit a vonal mögé. Mire az osztó tanácsolta neki, hogy legközelebb akár csekkolhatna is, a handet így vittem. 🙂 Na persze voltak az asztalnál halak és öreg rókák is, de kezdetben erőt mutattam és sikerült jól megjátszanom a gyengébb kezeket és ekkor még kiválóan tudtam dobni is. Mondjuk kevés játszható lapot kaptam, de amivel emeltem azzal vittem is a kasszát.

poker1_1

A bizonytalanságom kezdett elpárologni, ahogy nőttek előttem a zsetonhalmocskák. A 9. széken egy srác nagyon ügyesen hívogatott, míg végül chip leaderré erősödött. Mondjuk durva mákja is volt, mert egyszer KK-val minden lapon emelt jó nagyokat, amiket egy AA meg is adott, sőt a turn előtt All-in ment. A király párt lehetetlen eldobni, csak az igazán professzionális játékosok képesek rá. A srác bemondta a call-t turn-nél és kapott riverre egy harmadik K-t! 🙂 A lendületet a szünet törte meg, 300 – 600 vakoknál. Koccoltunk Zolival, kimentünk a csöpögő esőre és kifújtuk magunkat. 10 perc friss levegő után visszahuppantunk és elkezdődött a zuhanórepülésem.

Sajnos a kieső játékosok helyére más asztalokról pótoltak embereket és újra meg kellett ismerni a játékosokat. Ekkor viszont már nem a feszes játékot játszottam és nem tudtam ritmust váltani. Belementem néhány hülyeségbe, becsapdáztak és a vakok is elkoptattak. 26. helyen estem ki és az első 22 jutott tovább. Lekarmoltam az arcomat, de senkit nem okolhatok csak magamat.

Minden esetre jó tanulság volt és szerencsére a következő fordulókra is lehetett nevezni, így maradt még 2 lehetőségem a bejutásra.

Cimkék: ,