Ma sikeres vizsgát tettem hálisten, a képzés, amire készültem már napok óta ezerrel, éjszakába nyúlóan. Nagyon örülök ennek, végre megszerzem a jogosultságokat a cégnél, amik a munkámhoz kellenek.

Bent is jól érzem magam, körvonalazódik a feladatköröm, igazi “Micike-”, ami tökéletesen meg is felel nekem most.

A hétköznapok csak úgy repülnek, bent az irodában is repül az idő, észre sem veszem, h 4 óra, rohannom kell a gyerekekért.. Velük minden a legnagyobb rendben, hálisten, mindenki egészséges. Némi “álbetegség” volt az elmúlt 2 hétben, Virág köhögés miatt volt itthon 2 napot, hála a nagyszülők hathatós segítségének, nem kell itthon maradnom. Majd Abigélnek ment a hasa, ezzel küldték haza a bölcsiből. Persze itthon már aznap teljesen normális székletet produkált, de el kelleett menni a doktornőhöz egészséges igazolásért (a sok beteg gyerek közé a váróba. Érti ezt vki??)

Apukám volt vele, istenien elvannak ők ketten, ma és holnap is megy érte ebéd után, mert átalakítás van a bölcsikében, a kicsi boldog, mert Tata buszozik és sétál vele nagyokat… Apu igazán kitesz most magáért, meg is vagyok hatva tőle, Virággal is eltöltött 1 egész napot, mikor köhögött, játszótereztek, sétáltak, fociztak, jó ezt hallani.

Ezt a vizsgát vártam nagyon, és ez után remélhetőleg minden sínre kerül már…:)

Ennyi van velünk kivonatosan.

Cimkék: ,