Ma volt egy játszónap az iskolában, ismerkedés a tanítókkal, játékos formában. Jópofa volt nagyon, kézműves foglalkozások voltak, majd egy közös mesejáték, sok ismert dal éneklés, körtánc, elbűvölően aranyos volt:) hozta a formáját, kezdetben meg volt szeppenve, édesdrágám, készítettünk koronát, meg bábot, lovacskára már nem volt idő, a lényeg, hogy az elkészített kellékel szükségesek voltak a mesejátékhoz. A korona és a báb elkészítése után Virágnál elérkezett a határ, mondta, menjünk mostmár haza:). Mondtam várjunk még, lesz érdekes játék, várjuk meg, könnyen beleegyezett… Aztán az egyik tanítónéni elindult énekelve, “tekeredik a kígyó” és sorban összeszedte az ott lévőket, gyerek-felnőtt, énekelt és ment sorban, kézenfogva. élvezte, énekelte sorban a számára ismert dalokat, gyönyörűen (csodás hangja és hallása van, Boginak dettó, ez már tény, óvónénik is mondták – essetőlemörökölték:D Egyik kedves barátnőm szerint tilos lenne énekelni a gyerekeimnek, ne csesszem már el a klassz adottságukat 😀 ). Majd behívták az iskolába menőket egy középső, kisebb körbe, és ott játszottak ismét vmit, majd a tanítók is beöltöztek szerepük szerint és jól megjátszatták a gyerekeket a kellékek segítségével. Egész hosszú mesét játszottak el, fantasztikus volt:)

Én a távolból figyeltem, mert ekkor már Virág rám sem bagózott:))). Én küzdöttem a könnyeimmel, ami a szokásos lépcsőfokos meghatottság, hogy itt tartunk, Virág iskolába megy, mindenki szerint iskolaérett, odavaló, a nevelési tanácsadó diagnózisa szerint a gyerek IQ-ja 100 és mindenben a korosztályának megfelelő tudással rendelkezik:). nem kiemelkedő és nem is maradt el semmiben.

Ha ezt vki nekünk borítékolja anno, kezetlábatcsókolunk érte, bár az is igaz, hogy kételyeink sem voltak affelől, h Virágnak kutya baja. Ez vmi ösztönös túlélés lehetett. Nem tudom biztosan, kinek és hová kell hálálkodni ezért, de oda megy a hálám, ennek jeléül pedig tovább szeretjük a kis édeslányt, nagyonnagyon:)

Még előttünk a pedagógiai vizsgálat, ahol nemtompontosan mit vizsgálnak, de az is érdekes lesz biztosan.

A Nevtanban a gyógypedagógus kérésemre mindent részletesen elmagyarázott, megmutogatta Virág rajzait, mutatta, mire kell figyelni, hogy miben van a korhatára felső határán, miben az alján, a családrajza vmi fantasztikus:). Virág és Bogi a legnagyobbak, szorosan egymás mellett, fogják egymás kezét, mellettük pici Abigél, másik oldalon én, kissé mindenki fölött, mellettem Apa.

Aztán volt olyan, h ábrázolnia kellett a családot másként, hátazcsodaédes, Virág egy almafa:), én a nap, Bogi egy bokor, Abigél egy virág, Apa pedig bárányfelhő.

Alig hiszem, de tényleg megy a ziskolába szeptemberben, nagyon szeretnénk Gábor bácsihoz és Ágota nénihez kerülni, reménykedünk nagyonnagyon, hogy ez sikerülni is fog:). Ők olyan szellemiségben tanítanak és viszonyulnak a gyerekekhez, ami hozzánk elég közel áll, pl kifejezetten artikulálták, hogy semmilyen tagozat nincs alsóban. Mondtam, hála istennek:D. Bődületes marketingfogások kellenek manapság, hogy gyereket fogjanak a sulik, hallottam ilyet, h 2 párhuzamos osztályban:

  1. kajak-kenu – angol

  2. labdajáték – német

Alsóban. ehh. Mi ilyent nem kérünk, elég lesz az isibe megszokni, nem kell plusz.

Délután eljutottunk korcsolyázni is, a lányok egyre ügyesebbek, bár ugye 1  éve szinte nem volt kori a lábukon, csak göri, Boginak sokkal jobban megy, sokkal ügyesebb ebben, Virág az első fél órában esett-kelt, de aztán nagyon ügyesen összeszedte ő is. Mondjuk Bogi sokkal többet görkorizik, az is igaz.De az ő sportja, mindenképp, csúcs ügyes ebben..

Mostmár csak annyi a gond, hogy nemhogy íróasztalt, de még egy iskolatáskát sem tudok hová tenni ebben a lakásban:(. Ne mondjátok lécci,hogy mi is a konyhaasztalon tanultunk, mert nálunk ahhoz túlzottan zajlik az élet mindig. Lehetetlen. És azt se, h elvileg nem kell itthon tanulni, gyakorolni, remélhetőleg  a gyakorlatban is így lesz, jó sokáig.De akkor is kell egy hely, egy zug , ami az iskolásé, ha nem is egy teljes szoba…Majdcsak megoldjuk.

Cimkék: ,