Kiss családunk blogja

Túráztunk is kicsit. Van a Vértesben egy gyönyör 200éves kis falu, Vérteskozma. Az évek során_ 4szer telepítették újra, összesen 90ház van a faluban, de helyi látványosság, olyan rendben van, takaros, rendbentartott parasztházak sorban, 2utca az egész, leginkább visszatelepült svábok lakják.

Angyalok színeznek:

Együtt fürdés:

De persze volt sok őrültködés is:). A nappaliban asztalról való kanapára ugrálás sztenderd program volt, közben fejhangon ordítással:

Mi meg közben annak örültünk, h ebben legalább elfáradnak;)

A legkisebb a legjobban:

Egyik este néztünk a híradót, hírt adtak arról, hogy valahol “labdányi jég esett”, ezt ki is írták a képernyő aljára, miközben közvetítettek a helyszínről. Valaki kérdezi, “hol történt ez?” Mire én rávágtam: “Labdányban” SZŐŐŐKESZŐKESZŐŐŐKE 😀

Az élményfürdőben nem sok kép készült, fürdés közben nehéz fényképezni:P

Bogi mostanában azzal szórakozik (itthon is), hogy kiment valami klassz csavaros tetejűt a fürdőszobából, elrejtőzik vele vhol, majd lecsavarja és lehetőség szerint adott idő alatt a legtöbb helyre keni szét. Bár, a szemspirállal pl TÉNYLEG a szemét festette ki múltkor, szép volt:D Most a fogkrém esett áldozatul, de időben észrevettük:

2 boldog jégkrémtulajdonos:

Ezt ők választhatták, de aztán NANÁ, h a mi jégrémjeinket ették meg… meg aztán még ezt is…

Remek gyerekprogramok voltak (meg felnőtt is, csak azt mi nem tudtuk kihasználni) , pl rendszeresen van az un. Afrika táborban kézműveség, apa épp eközben lesifotóz minket:

A játszóházban pedig volt sok játék, illetve ott is lehetett kézműveskedni, ott gyöngyképet készítettünk. Virágot rövid ideig kötik még le ezek, de addig is nagyon élvezzük mindketten:)

Utolsó nap Bogi leesett a lépcsőn, gurult vagy 10lépcsőfokot:((((. Nagyon megijedtünk, de szerencsére semmi baja nem lett, Virág lelökte, de véletlenül, legalábbis Béla így látta, végülis ez mind1, a lényeg, h szegénykém most csupa kék-zöld-lila folt:((.

Hazafelé utunk kicsit kanyargósra sikerült, ugyanis régi kedves barátainkat meglátogattuk Vértesbogláron, még nem voltunk az új házukban. Érdekes volt őket ebben az új közegben látni, de nagyon jól állt nekik, régi lepusztult parasztházat vettek, kis vájogviskót, amiből nagyon klassz, ízléses, természetes kis lakhandit varázsoltak. A kertben megtermelik a zöldséget, minden bio, nem használnak nem lebomló dolgokat, húst nem esznek. Isteni kölesgolyót ettünk náluk! És a poén az egészben, hogy Petibarátunkról régebben sosem gondoltuk volna, hogy efféle ambíciói lesznek, aztán mégis, nagyot nőttek a szemünkben:)

Együtt mentünk el Visegrádra a Lovagi játékokra, nos, a magam részéről kihagyható program lett volna, de a fiúk nagyon élvezték. A lányok is egész jól bírták úgy 1óráig, utána hangos műsort nyújtottak a körülöttünk ülőknek, nagyon drágák voltak, egymást piszkálták, csikizték, röhögcséltek hangosan:)))

Bár az egészben asszem a kűrtőskalács-evés volt a legjobb:))

Hazafelé beájulás:

Annyira édes…

Végül éjfélre értünk haza. Az idén igen, már pihenni is tudtunk, sokat nőttek a lányok, csak nem vesszük észre, de sokkal könnyebb már velük! És szeptembertől ovi, Virág nagyon várja, nagyon büszke, h ovis lesz. Kíváncsi vagyok, Bogi hogy bírja majd itthon Virág nélkül:)