Kedden “szokásos” őszi túránkat ejtettük meg anyuval és tesómmal, mellékesen árubemutatóra mentünk, főleg meg a zikeába:)). 7kor már úton voltunk, kényelmes, kellemes utunk volt, mindössze egyetlen legkisebb gyerkőcöt vittük magunkkal, Abigélt, aki csodásan példásan viselkedett az út során végig. Jól tűrte az autóból ki és be, alvás itt-ott, babakocsi szentháromságot.

Az Ikeában csak “végigrohantunk” , ez 3 órát vett igénybe:P. Mondtuk is az anyunak, h legközelebb kevesebb időt kap reprezentálni:D. Persze egész nap egymás szavába vágva beszélgettünk, megváltottuk szavakban a világot, terveztünk és emlékeztünk, isten őrizzen minden férfit egy ilyen naptól velünk:D. Kell ez nekünk, mint egy falat kenyér:)

Nos, annyira beszélgettünk hazafelé az autópályán, a 3 szőke, a legkisebb épp békésen aludt, hogy mondja az Anyu mintegy mellékesen, hogy “Hogy elfogytak az autók…” Én meg viccesen válaszoltam spontán: “Jah, mindjárt Röszkén vagyunk, hehe ” (azaz Szegeden túl) Irreális poénon túl, tovább csacsogtunk önfeledten. Mikor is… vmi furcsa útakadály vált egyre tisztábbá a szemünk előtt… Az bizony a röszkei határ:DDD “Béláim, túltoltuk” kiáltottam fel, és akkor annyira röhögtünk, h ilyen nincs, h 3 felnőtt emberből egy sem vett észre1szegedi lehajtót sem a 3ból:PPPP. Hát ilyenek vagyunk mi együtt:)