…de elfelejtettem mindet, pedig sokmindent készültem mesélni. Ám totál el vagyok veszve, amikor tehetem, a netet bújom.

Lakáskérdésünk immáron aktuális, van esély rá, hogy lépéseket tegyünk a közeljövőben.

Persze Béla nehezen hajlik, mint mindig, és főleg nehezen hisz. Vagy csak engem ellensúlyoz? Volna igazsága, hiszen szárnyalok, lebegek, beleképzelem magam a 2 év múlvai általam megidealizált helyzetbe-házba és ottan lebegek, vagy éppen ugrálok, mint egy gyerek:))). Nehéz ezzel azonosulni egy amúgy nem infantilis, felelős felnőtt gondolkodású embernek:)). No persze, többnyire én is az vagyok, nagyon is, a szervezés-tervezés nagy része úgy is rám marad, és ez szokott működni. Csak most félelmetesebb a nagyságrend. Bár, minden nagyságrend félelmetes volt, hiszen csak úgy tudtunk haladni mindig is, hogy nagyobbat vállaltunk, mint ami könnyen vállalható lett volna. Így ment előre a szekér… Húztuk.

Szerencsére mindketten tevékenyek vagyunk, és ha helyzet van, akkor megoldjuk, válságot hárítunk el, ha kell, és mindig partnerként vállt vállnak vetve megyünk. Szóval ugyan félek, de tudom, hogy minden tervünk sikerülni fog…

Hetek óta azt mantrázom Bélának, hogy értse meg, ha innen lépni akarunk (márpedig szívünk szakad meg, de kinőttük ezt a pici lakást!) , akkor muszáj lesz kompromisszumot kötni!! Vagy abban, hogy kimegyünk a városból, de ezt testünk lelkünk nem kívánja, vagy olyat kell vennünk, amit nem tudunk készre-teljesre-minden vágyunkat kielégítőre felújítani. Ám bárhogy is döntünk, ez már megállapodás legyen (muhhaha) , itt már minimum neveljük fel a gyerekeket, ha meg nem is öregszünk benne:)).

Tehát muszáj kompromisszumot kötni, mert hiába szeretnénk mi Alsóvároson élni, nem tudjuk a büdös életben megfizetni. Vagy vehetünk egy lepusztult romhalmazt sok-sok pénzért, de ennek csak azért, h Alsóvároson lakjunk, nem sok értelmét látom. Kimenni. Nos, ez Budapest viszonylatban vicces távolság ám, de mi akkor is fázunk tőle… Algyő 5km, 3perc 90km/h-el , 4 sávos út, Domaszék 12 km, stb… Szóval ezek igazán nem távolságok, de 2 autós helyek. És szervezős helyek. Azaz indulunk reggel együtt, majd haza együtt, vki vár, valaki rohan, vki szív a helyközi buszon,grrr. És hát a , ha nagyok lesznek, mindenképp szívnak a helyközi buszon. Hiszen az életünk továbbra is Szegeden folyna.

No, azért Algyőn szétnéztünk, hátha osztanak telket, de nem, és házak is horribilis áron vannak, nem is értem, miért kapták fel ennyire a helyet, talán a klassz fürdő miatt, de ez magában nem ok sztem. Mondjuk tény, h kulturált kis község, rendben van, kellemes, szeretnivaló, van minden, ami kell, ám az árak elkeserítettek minket…

Szegeden viszont nincs telek:(. Vagy hát, megfizethetetlen számunkra… 12mó, 15, 8, de szörnyű helyen, szörnyű feltételekkel, gázcső a telek alatt, hangos gyár a szomszédban, isten háta mögött, ezek vannak 10 alatt:((.

Majd írok még erről, kezdjük látni ugyanis a fényt az alagút végén, emiatt igen lelkes vagyok, a szokásos, ugrálok, meg minden, ember “már megint kezdi, de azért aranyos” pillantása, én persze napok óta durván bújom a netet, és ébren álmodok:))

Cimkék: