Még mindig betegen, amitől egyre jobban lemerülünk mindannyian:((. Tegnap sikerült jól megijednünk, produkált 1órával kúp után 39,5-ös lázat, miközben folyamatosan ment a priznic, no, akkor belőlem kitört a zokogás… Nem tudom elmagyarázni azt a tehetetlen dühöt, amit éreztem, hogy nem tudunk neki segíteni, szorongatja a túró rudiját (amit napok óta kívánt, végre megkapott) és bele sem tudott harapni, csak Béla simogatását tűrte és nézett előre:(((. Azt hiszem érte kicsit mindig jobban fogunk aggódni, akármi lesz. is produkálta ezt a magas hőt, de érte nem aggódtunk, tudtuk, h erős szervezet, ez most egy ilyen vírus, le fogja gyűrni. De Virág szíve… Végül felhívtam a doktornőt, (aki tegnap még szabadságon lett volna, de bement a helyettesének segíteni, a rendelés 4ig tartott volna, velünk végzett a doktornénink !fél 7kor úgy, hogy ketten nyomták a rendelést… -elég sokan betegek most) mondta, h menjünk be 6ra, lányok tüdeje hálisten tiszta, de Virág nem úszta meg a lázcsillapító szurit:(. Azóta is fáj a kis lába, húzza a drágám. Doktornéni nem győzött tőle bocsánatot kérni, olyan aranyos volt, ahogy tartott tőle, hogy Virág most megharagudott rá. Amúgy szokás szerint mind a ketten példásan tűrték a vizsgálatot, ezek a csajok bírják ezt az átlag macerát nagyon:)))

Korán elaludtak, majd többször belázasodtak éjjel újra:(. Béla reggel örömmel mesélte az anyukájának, h az éjjel eseménytelenül zajlott:D. Persze, neki. Én mászkáltam át vagy 10szer hozzájuk, Béla meg se rezzent. Nyilván genetikalilag kódolva vagyunk, én minden gyereknyikkra felébredek, így most több napnyi éjszakázás után, eléggé kezdek lepukkanni:(

Ma pedig már egyedül vagyunk, nagy bánatunkra apuc már dolgozik. Reggel kérdzeték a lányok, hol van , mikor mondtam, hogy dolgozik, elkezdtek sírni mindketten:(. Édes kis prücskök. Ebédre készítettem nekik tejberizst (mint gyors, egyszerű és talán meg is eszik) , Vrág nem felejtette el megjegyezni, hogy “Ezt szokta csinálni nekünk.. de most sok a munkája” :))). És végre ettek is! Tegnap anyukám küldött 2 adag paradicsomos káposztát, 1 töltött csirkecombot, 1 szelet rántott húst ebédre. Az egész 4fős családunk meg tudott enni 1 adag főzeléket, meg a fele rántott húst… Minket most nem nagy öröm etetni:).

A ma délelőtt a nyávogás jegyében telt, én magam szerintem fiús anyuka volnék alapvetően, ezért ezt igen nehezen viselem. Nem is értem, meg borzasztóan idegesít is a nyafogás. Amikor egybefüggően ezt hallom: folyik az orrom, folyik a Bijág olla, kérek bundáskenyeret, kérek túró rudit, megmelegíted a bundáskenyeret, kérem az ollómat, kiteszed az udvarra a bundáskenyeret, mert meleg, nem bíííírom kibontani a túró rudit az ollóval, NEEEEEM, NE SEGÍÍÍÍTS, ÉN TUDOM, ÉN EGYEDÜÜÜÜÜÜÜÜÜL, folyik az orrom, folyik a Bogi orra, nem folyik az ollom, NEM FOLYIK AZ OLLOM, behozod a bundáskenyeret???, NE TÖLÖLD AZ OLLLOOOOM, kélek dódcelt, nem azt, mászikat, nem jó a bundászkenyél, nem kélem. Közben kifutott 2szer a tök egyszerű, gyors ebédünk is… leehet ráégett tejet pucolni a tűzhelyről, éljen. Folyt: felvágod a huszimat, beleteszed a főzelékbe, NE TEDD BELEEEEEE, halapni akalom, ne vágd fel nekeeeeeeem, ÁOÁOÁO, folyik az ollom, folyik a BOgi orra, anyaaaaaaa.

És ami nem jutott most eszembe:))) Szóval ma nem voltam mintaanya, mikor ezt megelégeltem, elkezdtem ordítani, h innentől aki nyávogva beszél hozzám, az bemehet a szobájába, mert csak azzal állok szóba, aki beszél, én is fáradt és beteg és elegem van. Azt hittem, nem hatja meg őket, de fél perc csend után mindkettő rendesen beszélt:). Onnantól kezelhetőek voltak. Majd mondtam, h ne haragudjanak, nem akarok én üvöltözni, de viselkedjenek szépen. A tejberizsből is eszegettek, közben még bohóckodtak is, ettek, jobb kedvük lett:)

Cimkék: , , , ,