Annyira édesek, ahogy hozzákészülnek a vetítéshez este:). MEgbeszéljük, mi legyen a mese, lekapcsolja a villanyt, feloltja a kicsit a vetítő mellett, hogy lássak, pedig elkezdi lerángatni Virág ágyáról Virág nagy takaróját, egyrészt mert Virág ágya fölé vetítünk és a paplan útban van, illetve arra ülnek rá mindhárman, egymás mellé, közben időnként megfogják egymást, 1-1 simogatás, csakhogy megvan e még a másik, tudom, már sokszor leírtam, sokszor mondtam, de nincs annál nagyobb boldogság, minthogy hárman jó testvérek a lányok, az embernek egészen belemelegszik a szíve… A vetítést a nagyok csendben, figyelemmel végignézik, a kerékkötője a csendes programnak, időnként eszébe jut ezaz, de már ez is kezelhető, megoldható, olyan okos ez a nem is 2 éves kicsilány, egyre inkább hallgat ránk, megteszi, amit kérünk (nem mindig persze, de egyre gyakrabban)

Én pedig szeretem észrevenni, ha haladunk valamerre, így épp hétvégén mondtam a zembernek, h imitt kell megjegyeznem, h Abigéllel KÖNNYEBB már, nem kell a nyomában lenni, már nem csak érti, amit mondok, hanem esetenként figyelembe is veszi, lassan kezdi a szabályokat betartani, alakulunk szépen:)

Jó velük lenni, nagyon! Jövő héttől nyári szünet, jó lesz.

Cimkék: , , , ,