A téli depresszióm már rég a múltté, jól érzem magam a bőrömben, igazán, nyilván ebben nagy szerepe van több dolognak is. Például végre  tudok mozogni, és ugyan mindig esik, mikor futni akarok (vagy akkor akarok futni, mikor esik? :D) , de eljutok röplabdázni, Béla is eljut röplabdázni, időnként fallabdázunk egyet, beindult mindenhol a kert szezon, sütögetés hegyekre vagyunk hivatalosak, időnként meg mi sütögetünk, újjabban csak a  magunk kedvéért is, este, miután letettük a csajokat, plédbe csavarózva gyertyafénynél a nagy szélben, jó is ez:)

Ma pl sütöttünk csirkemellet, cukkiniszendvicset (cukkiniszeletek között a sajt-by Szalay) , soook hagymát, a zembernek újkrumplit, nyamm. Azon töprengek, hogy már késő van elmenni futni. 10 óra. Azt hiszem, már veszélyes is, igen, én félek a sötétben. Sahhajnos ma sem fogok futni. Azért még vívódom. A lellkiismeretfurdalás a késői vacsora miatt.. az az oka a vívódásnak.

1 dolog “hibádzik”, jó lenne mindezt a saját családi házunkban tenni, egyelőre nincs semmiféle előrelépés az ügyben.

A nyaralásunk még mindig nyitott kérdés, eléggé skótok vagyunk sok pénzt költeni 1-2hét héderelésért, főleg, hogy tudjuk, hol a pénzünk helye, nomádkodni, Balatonnál punnyadni, túrázgatni meg nincs nagy kedvünk. Ha vkinek eszébe jut valami, ossza meg velem hamar!

A hetet igyekeztem lazára venni, lévén, ez az utolsó, bár logisztikailag leegyszerűsödik az életünk, nem kell reggel erőltetett menetben lelépni és nem kell délután menni a csajokért:).

Jah, úszótanfolyamot keresek a lányoknak, elvinném őket a nyáron úszni végre.

Cimkék: ,