Kiss családunk blogja

A hhülye az én vagyok, mert nem vagyok normális, azért vagyok hülye. Az úgy volt, hogy jó gondolatnak tűnt Katival gyalogolni egy tempósat délután, a fitnessben már lejárt a bérletem, hogy a gépen gyalogoljak, vagy lépcsőzzek, na meg társaságban jobb mozogni. De Kati migrénezett inkább, kímélvén őt jött a remek ötlet, napozzuk a tetőn. Olyan kellemesen fúj a szél, picit süt a nap, időnként elbújik, épp alkalmas a napozásra.

Felmentem hát, Kati sehol, elálmodozgattam magamban a nyugágyon, mindenféle álomfilmek mentek a fejemben, tulajdonképpen remekül szórakoztam, pedig a könyvet a kezembe sem vettem. Kati sehol, inkább migrénezett tovább otthon, ő tudja, gondoltam:) (igazából nagyon sajnáltam persze, mert irtó szarul volt)

De még ha fürdőruhában mentem volna. A túrót. Úgy éreztem nagy dolgok ma nem történnek barnulásügyileg, meg én sosem napozok (eztán sem!) , egyrészről káros, másrészről nem tudok sokáig egy helyben maradni. Most bezzeg sikerült. Miniszoknya felhúz, póló felhúz, gondoltam, ha a hasamat és a lábamat éri a nap egy kicsit, már jó. Hát érte… Jah, kardinális pont a napszemüveg, ami végig a fejemen volt, naná, TŰZÖTT a nap, az erős széltől persze nem éreztem. Gondolkodtam, h árnyékba vonulok, de egyrészt lusta voltam felkelni, másrészt féltem, h ott (!) fáznék.

Angi 1kor felment, onnantól relax, nem aludtam azt hiszem, inkább csak álmodoztam, megmozdulni sem volt kedvem, olvasni sem, jó volt elmélyülni a madárcsicsergés alapzajában, amit a szél susogása zavart csak meg. 4órakor csodáltam, h még nem hívott a család, Abigél ébredése igen időszerű volt, gondoltam, lassan leslattyogok. Na, ekkor éreztem vmi furcsát, fájt a bőröm, ahogy keltem fel, a lábamon főleg. Kicsit beráncoltam a homlokomat, szszszs.

Lesétáltam még mindig gyanútlanul, a napszemüveget levettem, beléptem az ajtón, belenéztem a tükörbe és nem tudtam, h sírjak, vagy nevessek. Béla kijött a dolgozóból, hangos nevetésben tört ki (mert genyó).

Íme:

Az életben mégdurvább, abszolút kivehetőek a napszemüveg körvonalai… A hasam, a lábam, pecsenyére égett… Egész nap fújtam a first-tel, remélem oké lesz a dolog, és nem hámlik le. Időnként rázott a hideg is. Este volt még egy kis meglepi, fürdés előtt felemelt kézzel belenéztem a tükörbe, hát a felkarom, a póló mentén, épp az a puha, amúgy fehér bőr, amit nap sosem ér, pecsenyére…

Holnap lesz Röszkén Bogi csoportjával a buli, izgalmas lesz közröhej tárgyává válni:)))

Nem sikerült rászokni a napozásra:D