Nem lehetünk elég hálásak anyuéknak, akik amikor tehetik segítenek, mostanában több alkalommal hosszabb időre is vállalták a lánysereget, és nem akárhogy elboldogultak velük, a legeslegjobb, mikor a röpis hétvége után lelkesen fogadtak minket, hogy mennyire jó volt nekik együtt, mennyire ügyesekokosakszépek ezek a gyerekek, Apu Abigéllel szimbiózisban “enyém Tatám” * , anyu sütit süt velük, játszanak, szórakoznak, szeretik egymást. Anyai és gyerek szívem ilyenkor együtt dobban:).

Tegnap délután Apával együtt mentünk röplabdázni, apu eljött korábban, hogy időben el tudjunk indulni, majd később érkezett anyu. Apu azzal érkezett, h elviszi őket fagyizni, nincs innen messze a fagyizó, de azért 3 kicsivel elindulni… Nem riadt meg:). Elindultak, integettünk nekik az autóból. Mikor hazaértünk 9kor, anyu gyúrta a fasírtot, Apu Bibivel birkózott a kanapén, Virág pedig (!) vetített Boginak és magának. Anyuék betekerték neki a Piroska és a farkast és ők kettesben nézték, Virág mesélte. Virág: ” Ezt én látom az agyammal, tudom ezt a mesét” :). És tényleg, meséli hibátlanul szinte…

Igazán idilli pillanatok voltak. Kevésbé idilli pillanatok hajnal 4kor: felriadtam! A fasírt! Jézus! Fél 11kor kinéztem rá, úgy ítéltem meg, még egy 20perc pirulás nem árt neki. Ebből lett 6óra pirulás, ami viszont -nem meglepő módon- soknak bizonyult. Nem piros lett a fasírt, hanem fekete. Verekedni elég jól lehetne vele, mivel kettő készült, akár kardozni is. Ez amúgy elég komolyan érintett, eléggé kiakadtam rajta:(((. Megvettük, anyu dolgozott vele, 8órán át ment a sütő, libalibaliba:(. Szőke liba:(

*Tulajdonviszonyok: mostanában Abigél szereti tisztázni a dolgokat. Mi/ki kinek a tulajdona. Én az Övé vagyok, ezt már írtam. Azaz, ha jön egy másik kisgyerek, odarohan hozzám, átkarolja a combom, közben szúrós tekintettel néz a másik babára és mérgesen közli vele, hogy “Enyém anyám!”

Ha Béla hazaér, megölelgeti őt, Bogit, Virágot is, majd hozzám fordul(na), Abigél odarohan, rám szúrja a szemét és közli velem, “Enyém Apám” :). Azaz, én ne puszilgassam. Rendkívül féltékeny mindkettőnkre.

Már a Tata is bekerült a sorba, “ÉN Tatám” mondta tegnap:))).

Kati tegnap ideült a gépemhez megnézni valamit. Abigél addig visított “Az az anyáámé, az az én anyáááééééééé” , hogy abba kellett hagynia:)). Ma Apával dettó, Apa ideült fényképeket buzerálni, abigél addig fetrengett a földön, belefúrva a fejét  a padlóba “Ez az ÉN ANYÁÁÁMÉÉÉÉÉÉÉ” , míg fel nem állt Apa:)

Nem egy elveszett 3.gyerek:). (most épp Bogit keresi az udvaron, rohangál körbe, és ezt kiabálja: “Bogcsikám, bogcsikám, hóóóóvaaaad, bogcsikám, hóóóóvaaaad? Dejeeeee! ” :)) )

Nyaralás: holnap reggel elpályázunk, jóó lesz, 1 óra alatt kb mindent összecsomagoltam, elmegyünk, szerzünk bőröndöt még, veszünk magunknak strandpapucsot, ami itthon marad, az így járt, nem érdekel, belföldön leszünk, bármit könnyedén beszerzünk, ha annyira kell… Mivel félpanzióval megyünk, kaját nem pakolunk,  csak fasírtot viszünk ebédre...

Apropó, ebéd: holnap Szekszárd felé megyünk, anno sokat-sokat dolgoztam ott (is), szép város, szerettem. Bár voltak olyan pontok télen, mikor sikerült kétségbeesnem a hegy tetején, hogy akkor innen most hogy jövök le…

Szóval ebéd. Volt ott egy étterem, rögtön, ahogy Szeged felől beérkezünk a városba, egy olasz tulajdonosa volt, aki egy személyben szakács, felszolgáló, beszerző, minden, időnként alkalmazott 1-1 segédet, de mindig kirugta őket, mert nem feleltek meg, volt családja, de azok is elhagyták, mert durván az éttermének él az ember. De nagyon jól csinálja. Vincenzo, ha jól emlékszem a nevére. Érdemes volt nála enni, az élénken él bennem, nem beszélve arról, h ő egy igazi figura, a maga olaszosságával, a fanatizmusával… 20 éve nem volt szabadságon. Jah, azóta talán 27 :). Ha megtaláltuk, ha ott van még, beszámolok utána, érdemes e arra menni még mindig.

Sikerült hát elég lazán kezelnem a készülődést, ami tőlem nem megszokott dolog. Máskor 3 napig fejt vesztve rohangálok lesfel, vasalok, meg mindenhol ruhakupacokat képzek, aminek a 2/3-át változatlan formában, már bőröndbe begyűrődve hozzuk haza, tanulva az előbbiekből, ma inkább kiszedettem a szemöldököm, pedikűröztettem a lábam, és nyugisan összeraktam mindent, míg a többiek moziba mentek. Abigélnek sikerült 1 órát aludni mindössze, de édesen nézte a tabikat, vele sem volt gond, haladtam.

Szép hetet mindenkinek! Lesz net, lehet, h bejelentkezem majd:)

ps.: halk megjegyzés itt is. Szépen mondogatom mindenkinek, hogy szeptembertől munkába szeretnék állni, gondoljatok rám, ha valami adminisztrációs munkakör felszabadul, szívesen vállalnék részmunkaidőt (4-6órát), de ha nem megy, akkor persze 8-at is. Nincsenek nagy igényeim/vágyaim ezzel kapcsolatban, eléggé nyitott vagyok.

Cimkék: