Kiss családunk blogja

A második elődöntőre kedvesemmel érkeztünk a Classic Póker Klubba, akivel átbeszéltük a taktikát, mert mindketten annyira értünk hozzá! 🙂 A gyerkőcöket lepasszoltuk nagyszülőknek, és belementünk az éjszakába, amiben még bowlingot és John Bull vacsit is terveztünk a kártya után.

A szokásos füstfüggönyön és regisztráción túlesve sorsoltunk és külön asztalhoz kerültünk. Szerencsére a jó fej srácot kaptam osztónak, akivel már a múltkor is sikerült egy asztalhoz kerülni és jól osztott nekem. Persze ez csak amolyan babonaféle, elvileg mindegy lett volna, hogy ki oszt. Lassan fel is töltötték az asztalomat és indult a móka. Sajnos Mag Ryan nem az én asztalomhoz ült, így messziről kellett csodálnom ezt a fantasztikus nőt:

Megfogadtam, hogy most feszesen fogok játszani és elkaristolok valahogy 60 emberből az első 20-ig. Ezt sikerült is az első pár leosztásban hoznom, egész ügyesen dobtam kézbe párt ász full ellen! 🙂 Egy-két hand megnyerése után ráültem az eredményre és hagytam kibontakozni a cápákat, akikből volt 2-3 az asztalnál. Nem akartam semmi kockázatot vállalni.

Aztán mikor emelkedett a vak, a balomon ülő két srác chipje kezdett annyira elkopni, hogy kezdték kétségbeesetten várni a jó leosztást, mert vészesen közeledett hozzájuk a dealer button. Tudtam, hogy csak kreatív hand-el fognak játszani, ezért nem is mentem volna ellenük én sem csak magas párral vagy magas összefüggővel, erre kaptam kézbe JJ-t. Kínos volt a helyzet, ezért puhán betoltam flop előtt egy dupla vaknyi emelést, hogy kiderítsem van-e jobb kártya a kezükben. Mindketten tartották, ebből sejtettem, hogy magas lapjaik vannak. Megnéztük a floppot: QKA. Ezt el kellett csekkolnom első beszélőként, amire azonnal érkezett is a balomról az első all-in, majd ugyanilyen gyorsan a másik, mindenki más dobott, mert akkora volt így a pot, hogy azt nehéz lett volna tartani ilyen floppra. Hatalmas bajban voltam!!! Sorhúzóm, flush húzóm is volt a kézbe JJ mellé. Biztos voltam benne, hogy K vagy A van náluk, de még a magas drill is benne volt a levegőben és persze nekik is kijöhet a sor, bár akkor legalább split lett volna. Nagyon sokáig gondolkodtam, de nem bíztam a turn-ben és a riverben, pedig csak a fele chip-em kellett volna betolni a call-hoz. Életem legrosszabb dobása volt, bár végül a nálam profibbak is azt mondták, hogy ezen a floppon a JJ dobó hand.

Persze mivel 2 all-in maradt játékban show down-ra került sor. Mindketten AK-t mutattak. Ekkor persze kifújtam magam, hogy oké, a két legmagasabb pár ellen talán valóban nem tartott volna ki a JJ, de erre mi jött fel? Na mi? Turn: 9 River 10 ÖSSZEOMLOTTAM!!!

A balomon ülő 2 srác az este hátralevő részében nem győzött hálálkodni a dobásomért én pedig szó szerint megsemmisültem. 2 játékost ejthettem volna ki egy körben, nemhogy a saját asztalomon, de a versenyben is chip leader lettem volna ezzel a kasszával. ahogy azt bokszolóknál mondanák: olyan szintem maradt bennem az ütés, ahogy azt a verseny végéig nem tudtam kiheverni. Annyira elbizonytalanodtam, hogy sorozatosan eldobáltam a sorhúzókat és ezután még két leosztásban is kijött volna a riveren a sorom. Teljesen szétestem.

Jól is esett, mikor ebből a mély depresszióból kimozdítottak és elültettek egy másik asztalra, ahová meglehetősen kevés chippel érkeztem. Nem sok időt hagytam az asztalnak, hogy feltérképezzenek, agresszívan toltam, de csak játszható lapokkal, közben folyamatosan lestem a számítógépen pörgő számokat. 7-8 ember ember kiesése kellett még a biztos továbbjutáshoz, ezért spórolnom kellett volna. Sajnos már annyira magas volt a vak, hogy nem lehettem minden leosztáson passzív, ezért az alkalomra vártam, hogy egy játszható floppot kapjak.

Ketten maradtunk egy leosztásnál, amikor 5,5,6 floppot kaptunk, a kezemben nagyvakból 10,3 volt, magyarul semmim nem volt. Úgy bevágtam az All-in-t, hogy még az osztó is meglepődött. A jobbomon ülő srác keményen gondolkodott, de mivel nem ismert még eléggé, dobott. az arca elé vágtam a lapjaimat és mikor meglátta a semmit, elismerően bólogatott. 🙂

Ez a chip már elég lehetett a végéig, ezért totálisan visszavonultam. sajnos visszanyalt a fagyi, mert mikor preflopp hívásra dobtam a kézbe 7,7 párt, naná, hogy feljött a harmadik 7 a floppon. ekkor már tudtam, hogy ez nem az én napom és jobb ha csak felúszom a farvízen, mert egyszerűen nem érzem jól, mikor kell játszanom.

Közben kedvesem nagy csatában alul maradt a másik asztalon és kiesett. Mellém ült és bíztatott, ami nagyon jól jött. Pattanásig feszült ugyanis a légkör, mikor bejelentették a szervezők, hogy 21 fő maradt, 1 ember kiesése kell a verseny befejezéséig, ezért szinkron osztás lesz a játékban lévő 3 asztalon. 2 vakra elegendő chipem maradt, halálra voltam ítélve. Lélekben feladtam és nem akartam már megvárni, amíg a blind elveszi a maradékot, inkább egy A,K-ra betoltam az all-in-t, melyet a szemben ülő magasan chip leader srác lazán megadott két alacsony lappal. Megértettem a szándékát, ment volna haza! 🙂

Felálltam, felvettem a zakómat, betoltam a székemet, indulásra készen vártam a végét. Hát nem kijött a turn-ön egy K és a riveren egy A! 🙂 Visszaültem és mivel dupláztam, sikerült kibekkelnem a vakot, de játszani megint nem tudtam semmivel. Egészen addig, amíg egy K,Q fel nem jött. Floppon érkezett mellé A,J,9 majd turn-ön 8 és valami megmagyarázhatatlan figyelmetlenségnek köszönhetően az agyam ezt összefűzte. Közben fél füllel hallottam, hogy a hátam mögött is All-in ment valaki. Olyan magabiztosan toltam be az összes zsetonom, hogy még a kedvesemnek is elállta a lélegzete, aki ugye látta a hand-emet. 😀 Show down-nál röhögve bemondom, hogy sorom van, erre csupa kérdő tekintetet kaptam vissza. Hideg zuhanyként ért a felismerés, hogy hiányzik a 10-es, amit az agyam kipótolt és a srác ezt a sorhúzót egy 8,8 párral adja meg, amivel elver!!!

Ha nem jelentik be, hogy a mögöttem ülő srác 10 másodperccel előttem esett ki, asszem ott kell fellocsolni. Az elbaltázott este legnagyobb mákja ez volt, így továbbjutottam, bent vagyok a döntőben! 😀

Az est hátralévő részében skippeltük a bowlingot és rögtön a John Bullba siettünk, hogy valami eszelősen nagy steak-et betoljunk az arcunkba. Szerencsénkre összefutottunk Gyuláékkal és nagyon jót dumáltunk a teraszon kifeszített ponyva alatt, amire szemelkélő esőpermet hullott. Nagyon kellemes vacsora volt, a konyhában megint nem kellett csalódnunk.