Kiss családunk blogja

A hosszú 7végét még egy kicsit megnyújtva, Várgesztesen töltöttük. Már szerda reggel útnak indultunk, így 5teljes napot, 4 éjszakát tölthettünk kedvenc helyünkön. A bocit jóóól megpakoltuk, még előtte bevásároltunk alaposan, hogy ott ne kelljen az időt ezzel tölteni, így azokat is mi vittük. A lányok Budapestig szinte szó nélkül utaztak:). Néha mondókáztunk és énekeltünk kicsit, nézegettek mesekönyvet, játszottak. A mentrend maradt a szokásos, azaz Campona-Tropicarium. Ezúttal jó magam egy új programra szavaztam volna, de Bélának abban igaza volt, hogy a gyerekeknek ebben a korban évente remek újra látni ezeket az állatokat, hiszen szinte el is felejtik egyik alkalomról a másikra. Ugyebár a csapat cserélődött, hiszen ezúttal nem Gabiékkal, hanem Erikáékkal (Virág ovis pajtijának anyukája) mentünk. Mi mentünk elől, hiszen ismerjük az utat, mint a tenyerünket;). Persze stíröltük az autókat, meg dumáltunk, símán elfelejtettünk lemenni a nullásra:D. Erikáék szerencsére kapcsoltak és nélkülünk is könnyen odataláltak. Mi pedig átvergődtünk a városon, Budán szintén beszélgettünk, dudorásztunk, szórakoztattuk egymást Bélával, minek következtében egyszer csak riadtan eszméltünk, h fogalmunk sincs, hol vagyunk:D. Még jó, h minden út a Camponába vezet:), odavitt az utunk.

Teknőcöt simogató lánycsapat:

Közös ebéd, majd irányba vettük Várgesztest. Terv szerint itt aludtak volna a lányok az úton, 50%-ban sikerült ezt teljesíteni, Virág nem aludt el:). De ő már nagylány, nem gond. Mi mentünk elől, hiszen ismerjük az utat:D.

Birtokba vettük vidám, megszokott szállásunkat. A lányok otthonosan közlekedtek, nem kellett aklimatizálódni, megszokni, ezeket át lehetett ugorni, ami szerintem ebben a korban sokkal fontosabb annál, mint hogy épp az ország, vagy Európa melyik táján vagyunk. Így én egyelőre kitartok az elvünk mellett, hogy így a legjobb mindannyiónknak, bár mi már kezdjük kicsit unni:). Ám ráérünk még körbejárni az országot, szívesen nomádkodunk is, ha nagyobbak lesznek, most a kényelem és biztonság fontosabb szerepet játszik.

Jó döntésnek bizonyult, hogy azonnal az élményfürdőt vettük irányba, hiszen a tumultus csak másnap indult, szerda délutáncsakmi voltunk a fürdőben:). Virág és Bogi -szintén az ismert közeg miatt- otthonosan mozgott az épületben, majd a vízben szerintem a kelleténél is bátrabban. Apának persze erről más a véleménye:). Réka is Nonó első nap még nem igazán élvezték a dolgot, de másnaptól indult a csapatos fürdőbuli:)

A fiúöltözőben:

Csodabogi várja, hogy végre mehessen a vízbe:)

“Menjűűüüűűűnk mááááááááál” -szólott Bogi:)

Kedvenc képem:)

A lányok jól elfáradtak, mind a négyen:). Kaptak vacsit, és mentek is szépen az ágyba. Lányaink szintén a szokott környezet miatt nyilván, elég hamar elaludtak szerencsére. A további napokban sem volt gond, igaz, csak akkor tettük le őket délután is, ha nagyon fáradtnak tűntek. Így este felnőtt programokat csináltunk, társasoztunk, beszélgettünk… Szegény Erika és Tamás jobban megküzdöttek, illetve Réka és Nonó is, nyugtalanul aludtak az első napokban. Mire belejöttek volna, jöttünk is haza. Ahogy az lenni szokott:). Gáborék és Petiék 7körül oda is értek, ők még aznap dolgoztak, így csak munka után tudtak indulni. Egész este beszélgettünk, illetve elrendeződött mindenki…

Csütörtök reggel:

Míg mi apával reggelizünk, Peti szórakoztatja a gyerekeket:)

Majd ebédet főztünk, míg a gyerekek játszótereztek apákkal, aztán apák mentek röplabdázni, igyekeztünk mindenki igényeit figyelembe venni:)

Dolgozunk a szakács keze alá:

Andi főzött nekünk első nap isteni ragulevest:

Majd apa sütötte a palacsintát:

Közös ebéd a napsütötte teraszon:

“Főnök kedvence” – ananásszal ás túróval töltött palacsinta:

És így esznek a prücskök:)

Délutáni fix program volt a fürdőzés, ezután nem kellett sokat aggódnunk, hogy alszanak e majd a gyerekek:). Sajnos az időjárás nem volt túl kegyes hozzánk… Vagy ne legyek telhetetlen. Jó idő volt, csak folyton fújt a szél, amit a csajok nálunk elég rosszul viselnek. Így hosszú kirándulás most egyáltalán nem fért bele, a várat megnéztük, de más erdei program most nem volt.

Pénteken volt már animáció, reggeli után célba vettük az élményfürdőt, ahol lufiparádé volt:). Telerakták a medencéket lufikkal, nagyon klassz volt. Ezután alvás következett, mi pedig a bébiőrt az ablakba rakva kiültünk a ház mellé a gyugágyakba és főztünk a csapatnak:). Apával kettesben. Bontottunk egy üveg bort, egy tábla csokit. Én krumplit pucoltam, galuskát kevertem, ő pedig rakta a tüzet, majd főzte a paprikáskrumplit, ami igen jól sikerült hálisten:). Este pedig gyerekdisco volt, este 7-8-ig, sokat rágódtunk, hogy vajon odavalók e a gyerekeink, de én rosszul éreztem volna magam, ha ott vagyunk és meg sem nézzük… Sajnos a fotógép a házban maradt, pedig fantasztikus muri volt, a lányok hatalmasat roptak:). Részt vettek a kezdeményezésekben, beálltak a kukacba, a vonatba, majd körben állva igyekeztek követni az instrukciókat:).

Miután a gyerekeket letettük, az egész csapat elment bowlingozni, csak mi anyukák maradtunk őrizni az alvó prücsköket:)

Béla gurít:

Az autónk sajnos csúnyát írt ki, amikor apa fáért ment délután, leállt az egyik henger. Mielőtt még idegesek lettünk volna, hívtuk az assistance-t, Béla mindent leegyeztetett, majd vasárnap indulás előtt elvitte egy tréler a bocit. Kaptunk helyette csereautót, egy Opel zafirát, ami nem igen nyerte el a tetszésünket, nagyon vártuk haza a scenicet, amit már csak Szegeden láttunk viszont. Nagyon hálás vagyok Bélának, hogy mindezt higgadtan szervezte végig, egy percig nem hagyta, hogy mindez megmérgezze a kirándulást… A scenic persze meggyógyult, tipushibája volt (gyújtótrafó), ami ezúttal elhárult, egy fillérünkbe sem került ez az akció, így továbbra is imádjuk a kis franciát…

Szombat délelőtt meglátogattuk a játszóházat. Erikáék egy élményfürdőzés után elindultak haza, így a cimbik, Réka és Nonó kiköltöztek a közös pecóból. A lányok egyre jobban megértik egymást, főleg ha rosszaságról van szó:). Igazán nem is voltak konfliktusok köztük, édesen viselkedtek, vagy haramiáskodtak:))).

A játszóházban Virág kirakózik:

Apa kissé elmélyült egy 50db-os mesepuzzle kirakásában:D. Lesifotóóó:

Gyöngyöt is fűztünk:

Még 1 kis játszóterezés, majd igyekeztünk haza, hiszen gyerektelen barátaink ebéddel vártak minket:). Brassóit készítettek. Nagyon finom lett. Bár a krumpli elég kevés volt, így vettünk még hozzá rizst és mexikói zöldségkeveréket a boltban. Lányok nagy evés után mentek aludni. Mi pedig a sziesztát fényképnézegetéssel töltöttük…

Délután élményfürdő, Gábor és Andi elkísérték Bélát és a lányokat, pancsoltak egy utolsót. Mi pedig előkészültünk az esti bulihoz. Szalonnasütést terveztünk, ami sajnos meghiúsult, mert annyira viharosan fújt a szél, nem reckíroztuk, hogy esetleg felgyújtsuk a parkot. Így csak kolbászt sütöttünk, finom görög salival. Vendégeink is érkeztek, hiszen nem messze innen laknak régesrégi közös barátaink, Pitkiláék. Ők ztán sok finom földi jóval érkeztek, biokertészkednek és nem esznek húst, így a reformkonyha finomságait hozták el nekünk. Köles- és lencsefasírtot, salátát, kemencés kalácsot, zabpehelysütit. Senki nem maradt éhes:). Nagyot beszélgettünk, jól telt az este, sajnos kép nem készült:(

Vasárnap kényelmesen összepakoltunk, elrendeztük a szállást, jött a tréler a bociért, megkaptuk a zafirát, bepakoltunk és 11körül irányba vettük az Állatkertet. Gáborék mentek előttünk, kissé sportos “convojunkon” mulattunk Bélával:). Gábor ide-oda vágott egyik sávból a másikba, mi pedig próbáltuk követni, sikerült. Parkolót találni annál nehezebb volt, bár mikor beláttuk, hogy tudunk néhány 100métert gyalogolni, akkor kényelmesen leparkoltunk az Örs vezér tér mögött, majd odakutyagoltunk az Állatkerthez.

Nagyon reménykedtem, hogy lehet némi bérleti díjért kis motort, bicajt, vagy bármilyen gyerekjárművet kölcsönözni, de sajnos nem:(. Félelmem beigazolódott, Bogi elég rosszul viselte a hosszúra nyúlt sétát, én épp most próbálom őket leszoktatni arról, h felveszem őket, Béla pedig hosszan nem tudja őket cipelni… Így Bogival volt harcunk, 2 is, sajnos én sem a legtürelmesebben álltam hozzá, bár azon a ponton már mind1 volt, ő ki akart akadni:). Először símán csak ellenkező irányba akart menni, másodszor pedig chipset akart enni, amit ebéd előtt egyszerűen nem és nem lehet. Így volt olyan, hogy miután kicsit megcsapkodott a táskájával sarkon fordult és elindult a chipsárus irányába ordítva, én pedig követtem, kíváncsi voltam, meddig megy el. Hát bizony végig, kitartóan, elment a chipsárusig. (tiszta én, ezért is kezeljük nehezen a konfliktusainkat)

Nekünk Szegeden csodálatos, sajátos hangulatú, igazán természetes Vadasparkunk van, amit feltétlen szerettünk volna a lányoknak megmutatni, az a zsiráf és az elefánt. Ez sikerült, meg persze ezeken kívül is sok-sok állatot láttunk, de nem sikerült bejárni az Állatkert talán 30%-át…

Lányoknak nagyon-nagyon tetszettek az állatok, Bogi hangosan kacagva közelített minden új állathoz, aztán ahogy csillapodtak kezdtek komollyá válni és megfigyelni, majd pedig kérdezni. Nagyon jókat kérdeztek, jó, hogy már ilyen nagyok:)

A csimpánzok nagyon jó fejek voltak, vagy 20percig bambultuk őket, ahogy kergették egymást:). És nem siettünk egyik állattól a másikig, inkább kivártuk, hogy a lányok induljanak el, majd bejárjuk a többi részt egy másik alkalommal.

Ebédeltünk irtó drágán vacakot, a helyi étterem, khm, inkább nem mondok semmi rosszat:). Éhesek voltunk, így jól esett. Megnéztük a fókákat, pingvineket, nagyon tetszett a lányoknak és nekünk is. Majd a beígért ottani játszótetet vették birtokba a lányok. Nagyon klassz volt az ugrándozó majmok mellett játszózni:)

A tó mellett még nézegettük a kacsákat, vettünk egy kürtőskalácsot, sikerült kompromisszumot kötnünk szívószálas üdítő ügyében, miszerint csak otthon isszuk meg:).

Hazaindultunk, csajok kaptak cumit és takarót (alvókás), nem hagytuk még el a fővárost, amikor mindketten beájultak:)). Szegeden ébredtek csak fel, 5óra volt ekkor. Szaladgáltak egyet az udvaron még, aztán bent mesenézés, és a késői kelés ellenére nem volt gond este, 8-kor rend szerint aludtak. Hiába, jól kifáradtak:)