Kiss családunk blogja

A 7végén Szeged napok rendezvény volt a városban, nem tudom, miért ezt a poszt címet adtam, mert ugyan kisétáltunk a hídi vásárba, de ennél jobban nem izgatott fel minket ez a program.

Ami ennél sokkal fontosabb, pénteken sikerült hosszan beszélnem a lányok ovónénijével, Zsuzsival és sok kérdésemre választ kaptam, aminek nagyon örülünk. A legfontosabb talán, hogy mindkét csajnak sikerült teljesen beilleszkednie, mindketten játszanak a többiekkel, keresik mások társaságát, ennek nagyon örülök, bár ezt magam is láttam. Bogi a legkisebb, ami nem feltétlen előny számára, bár ő csípi ezt a szerepkört. Ő ugyanis a baba:). Vele a lányok inkább babáznak, Zsuzsi szerint ő egy erős személyiség, határozott, ebben a csoportban nem tudna igazán érvényesülni, jobb lesz neki a korosztályában. Messzemenőkig 1et értek vele, sok szempontból jobb lesz újra járni a minit. Virág szempontjából azért, mert Virág meg pátyolgatja a hugit, gyakran öltözteti pl:), Zsuzsi szerint Virágnak elég csak magával foglalkozni, kár lenne, ha folyton Bogi pátyolgatására koncentrálna. Ez is igaz. Abban is egyet értettünk, hogy nyilván lesznek a váltásnak nehéz pillanatai, Boginak kvázi újra be kell szoknia szeptembertől:((, de most ez van. Beszéltünk VIrágról, a manuális képességei megfelelnek a korának, korához mérten rajzol fej-láb embert, azaz test nélküli embereket, de majd ráfekszünk nyárunk a rajzolásra is. Ami nagyon meglepő volt számunkra, hogy Zsuzsi kiemelte, hogy a tornában a lány bizony ügyetlen. Nagyon teli talpon jár, elég szélesen, és a tornán vhogy nem tud követni, vagy nem jól követ. Megbeszéltük, h majd itthon fogunk gyakorolni, törpejárás, oriásjárás, sarkon, lábujjhegyen járás, ilyesmi. No, hát ezek kivétel nélkül mentek Virágnak első szóra. Most megint elbizonytalanodtam, h vajon elég objektív vagyok e vele kapcsolatban?? Vagy egyszerűen ott vmiért nem megy neki, de csak mert sokan vannak és nem figyel eléggé. ??? Mindenesetre nyárra keresünk vmi foglalkozást, jó lenne pl úszni.

Az én péntekem ügyintézéssel telt, magyar bürökrácia, magyar egészségügy útvesztőiben jártam, ezúttal sem szerettem meg a dolgot. Jó hír, hogy a belgyógyászaton is minden rendben volt velem. A MÁKnál nem jártam sikerrel, hiába készültünk itthon és töltöttünk le (szerintünk) minden szükséges nyomtatványt, tulajdonképpen összesen 3 nekifutásra sikerült elintézni 2nap alatt, amit szerettem volna. Jóindulat, segítőkészség továbbra is nulla. Kezdem megszokni? A nap vicce volt, ahogyan kizuhantam a belváros közepén álló SZTK épületből. Konkrétan kigurult a kismama, a 2 miniatúr lépcsőfokról sikerült leesnem, mert beakadt a felsőbe a cipőm sarka:D. Úgy terültem ki lendületből, mint a nagyalföld. A 2 térdemre estem, majd a tenyerem csattant, aztán a fejemen átbucskázott a táskám, landolt a szemüvegem. Tottttál röhejes jelenet, ami max attól nem volt vicces, h terhes vagyok. De mivel a hasamnak semmi baja nem volt, én bizony kínomban röhögtem, mint a fakutya. A járókelők zavartan elkapták a fejüket, hála nekik, nem lett volna jó cikis összenézésekkel tetézni a kínomat:D. Anyu boltja 1perc onnan, beszaladtam vihogva, de anyu majdnem elsírta magát, ahogy elmeséltem. Pedig tényleg semmi bajom nem lett hálisten.

Szombaton hol esett, hol nem, így délelőtt itthon maradtunk. Síma orly csirkét sütöttünk petrezselymes újkrumplival. Du 4-re, amikor második felvonásban esett neki kis éhező családunk, mind elfogyott:D. Délután kimentünk a hídi vásárba, mert épp úgy tűnt, h feloszlottak a felhők. Nem akartunk költeni semmire, csak szétnézni. No de a gyerekeket a körhinta mellől elrángatni_nem lehet. 1 menet/2 gyerek 800 ft. Ugrálóvár 600ft. És megbeszéltük, h csak 1szer és választani kell. Naná, h  mentek volna még:(

Nagyon élvezték:)

  

Aztán vettünk jégkrémet, hogy kapjunk arcfestést:) (neveljük ki a jövő fogyasztói társadalmát!). BOginak ez volt az első alkalom, nagyon akarta, de végig kicsit bizonytalan volt a lánnyal, aki festette:). De az eredménynek nagyon örült, azóta is egyfolytában: ” a pillangómat akarooooom” . Virág pedig már “rutinosan” :))

    

Apa vajon meddig akarja még cipelni a lányait, ha azok ezt kérik tőle?? 🙂

Indulás előtt volt némi fennakadás, mert Virágnak ezt a barna gatyót készítettem ki. Egyszerűen nem akarta felvenni, mert hogy ez kérem, fiús nadrág. Sikerült meggyőznöm, h rózsaszín felsővel nagyon is csinos. Hűű, itt tartunk….

Vasárnap délelőtt egy ingyenes gyereknapi programra mentünk el a Squash club-Délmagyar szervezésében, nagyon jól sikerült. Szuper klassz udvara van a clubnak, gyerekparadicsom. Itt is volt arcfestés, némileg színvonalasabb, mint a szombati algidás:

      

Aztán türelmesen vártuk Grillus bácsit:). Nagyon jót zenélt nekünk ismét, mint mindig. Kívánságokat is teljesített, Virág kérte a Maszkabálból az orvost, el is énekelte Vilmos, jót mulattunk, csak nagyon-nagyon odatűzött a nap.

  

Koncert után tesóékhoz mentünk ebédelni, ahol is a Mama főzött nekünk sok finomságot:). Ebéd után gyorsan hazaindultunk, mert már elég késő volt így is az altatáshoz, Bogi így persze bealudt az autóban. Itthon frankón felébredt, innentől reménytelen volt, h pihenjünk kicsit… Kimentünk és kertészkedtünk egész délután. Vetettünk virágokat, apa nyírt füvet, én szegénynyírót játszottam egy ollóval:D (nincs szegélynyírónk, így a kerítés alatt és más kritikus helyeken egy ollóval vágtam le a felesleget), szép lett a kert:). SZépen nőnek a virágaim, olyan jó ezt látni…

Ha kinézünk a nappaliból, vagy kilépünk a teraszra, balra az erdőt látjuk, szembe pedig ezt a csodás pipacsmezőt látjuk. A madárcsiripelést, hangos békakuruttyolást, tücsökciripelést tessék hozzáképzelni. Imádunk itt lakni…