Most nehéz…
Családi blog október 13th, 2007Nem tudom utolérni magam, és az egész olyan, mintha határidős melóm lenne:), pedig ez csak háztartás. De tudom, hogy senki nem csinálja meg helyettem, meg fog várni, sőt, csak gyűlik-gyülik. Illetve mivel mindig megcsinálom, ezért fáradt vagyok, nulla időm marad kikapcsolódni,pihenni.
A gyerekek: mindenki fontos, próbálom úgy terelni a nagyok kis életét, hogy ne szenvedjenek hátrányt a kicsi miatt. A héten először ment Béla értük, negyed 5kor. Ezért nem mentem el fél 6kor röpizni, mert teljesen lelkiismertfurdalásom volt, akkor alig lettem volna velük egész nap. Viszont az első napom volt már réges régóta, h nem kellett egész nap elmennem itthonról, sem reggel, sem délután. Na, ennek örömére fél nap vasaltam:). Asszem túlzás, ahogy próbálom irányítani az életüket, ahogy minden percét uralni akarom, hogy minden idő tartalmasan, értelmesen teljen el, hogy eleget legyenek levegőn, ez mind-mind számon tartva a fejemben. Ugyanis gyakran feszült vagyok ezek miatt, és a vége az, hogy akiknek a legjobbat akarom a legrosszabbat kapják, egy ordibáló anyát:(((. No, emiatt jöhet a jó öreg lelkiismertfurdalás, és már frankón szar is az élet, mert én rossz vagyok, nem is vagyok anyának való, blabla…
De közben úgy érzem, ez a dolgom, ezt diktálja a szívem is, hogy minden figyelmemet, ami belefér megkapják. Egyszerűen nem tudok lazítani. Próbálok figyelni másokat, sok helyen nőnek a gyerekek, mint a dudva anélkül, h leülnének velük festeni, és velük talán nem ordibál sosem az anyjuk:(.
Totál káosz van most a fejemben, úgy szeretnék mindenhol, minden téren megfelelni, jó lenni azoknak, akiket a legjobban szeretek, de most azt érzem, ha megfeszülök sem megy, és ez abszolút kudarc:(. Ráadásul igaz, most szültem, de akkor is marhára idegesít a túlsúlyom, semmi nem jön rám, és nincs lelki erőm elmenni venni egy nadrágnak nevezett sátrat, pedig az lesz, mert a fogyás olyannyira várat magára, h most még híztam is:(. Pedig annyira próbálok figyelni, én vagyok a természet vicce, komolyan, szoptatás alatt hízok. Állandóan éhes vagyok, fél vödör salátát eszem meg vacsira:D. Mozgásra lehetőségem a röplabda lenne, no de kire bízzuk addig gyerekeket? Bélát pedig hívták versenyre, minden babér a pasiknak terem, nekünk pedig senki sem köszöni meg, h tiszta a padló, vagy rend van, a kaját igen, az azért hálás munka:).
Itt is van 2 megjelent receptem, ebben legalább van köszönet:)
http://mindmegette.hu/index.php?apps=recept&recept=12666
http://mindmegette.hu/index.php?apps=recept&recept=12667
Szóval keresnem kell a lehetőséget a kikapcsolódásra, mert az nem állja mostmár, hogy este elpakolás, gyerekek, utolsó maratoni szoptatás (ezt imádom) után bedőlök az ágyba és végem van:). Még jó, hogy Bebus alszik reggelig, annyira édes, 6-fél 7 körül ébred először.
No, ilyen panaszos levélnek is helye van itt, én mondom, mert én írom:), az ember tartja magát és mindig arra gondol, hogy mennyi nehéz sorsú ember él körülöttünk, és örüljek mindannak a csodának, ami körülöttem van, de ez is én vagyok, aki néha besokall.
október 14th, 2007 at 12:07
egyfelől megértelek /tudod, hasonló anyagból vagyunk gyúrva ezen a téren :)/, másfelől, tényleg relax! legyenek a gyerekek az elsők, a házimunka várhat. bagoly mondja verébnek…. 🙂
/asszem, ez örök problémánk marad, folyton egyensúlyozunk majd./
október 14th, 2007 at 19:23
Semmi esély arra, hogy legalább egy héten egyszer jöjjön egy takanyó, és segítsen? Legalább vasalni, vagy pl fürdőszobát is elég egyszer egy héten takarítani.
október 15th, 2007 at 13:23
Lányok, köszönöm:) Iricc, van néhány hete egy lány, aki heti 1szer jön és sokat segít. De ettől még a mindennapos meló, a vasalás, főzés megmarad.