Úszás
Családi blog július 1st, 2005Járok úszni:). Így 5alkalom után ez kijelenthető? Nagyon jól esik, mindamellett, h nem tudok úszni:)). Illetve sem nem szépen, sem nem helyesen, sem nem haladok vele, de nekem jól esik:D. AKikkel megyek (barátnők, testvérem) mindenki lehagy, szal velem van a gond, most kezembe vettem a dolgot, ma figyeltem a jól úszókat a medencében és már össze tudom hangolni a fejem bedug, levegőt vesz és közben tempóz is kézzel-lábbal dolgot. Ami nem kis dolog:)) A mai úszás poénja: úszom szemben a barátnőmmel: Angi: Úszunk vazze? Évi: Úszunk vazze. Aztán hazamegyünk és fejünk vazze :DDDDD
NAgggyon jól esik visszacsöppeni az életbe. Az itthon olyannyiszor elhangzott mondás, miszerint keresem Angélát, akit valahol 3éve elvesztettem, szeretnék kicsit kettesben lenni vele, most kezd realizálódni. Egyre több időt teremtek magamnak a kikapcsolódásra, ebben a nyár sokat segít. Na nem a gyerekek teszik ezt lehetővé, hanem kizárólag este fél 9től tudok kitalálni valamit. Tegnap barátnőkkel traccspartiztunk nálunk, Béla moziban, mi iszogattunk, pletyiztünk:) Nagyon jólesnek ezek, másnap sokkal jobb a gyerekekkel együttlét is. Nem kell ebbe beleőrülni, már látom, h van élet a kisgyerekes idők után is! Sőt, mondok jobbat, már most érzem, h lesz idő, mikor visszasírom… Hiszen annyira édesek. Már egyikőjük sem egy kiabáló csomag, már mindketten működnek. Virág rengeteget beszél, amitől naponta szökik könny a szemembe, hiszen megélni azt, ahogyan értelem költözik belé és ezt le is tudja kommunikálni, valami hihetetlen csoda. Ahogyan pedig a testvérével bánik, az valami eszméletlen… Ha Ő kap valamit, feltétlen kér “Bogisz”nak is. Ő nevezte el így a kishugát:). Illetve még “Bogiá” -nak, illetve “Boga”-nak hívja:)). Boga persze néz rá, mint egy bálványra, és követi minden csínytevésben:). Bizony, már együtt pakolják a fiókot, már együtt kapcsolgatják ki-be a számítógépet, Virág adja a falatokat Boginak, sőt, a minap kanállal etette, aminek Boglicsek hihetetlen mód örült:)) Bogi pedig eszméletlen ütemben fejlődik. Már símán sétál kézenfogva, mászik, mint a villám, mindenhol feláll, leül, !!!pá-pá -zik… És nagyon anyás:)). Nem szabad eltűnnöm a színről, mert akkor botrány van:). Ám Mamát még nálam is jobban bírja!! Tőle még hozzám sem jön! Hálátlan:)) Szal így vagyunk, elvagyunk, mindig van programunk, délelőtt, délután, általában úton vagyunk. Várjuk a nyaralást, amikor apával össze leszünk zárva egy 7ig, miért kell neki dolgozni egyáltalán?:)