Szombat délután nagy családi banzáj volt, a nagynéném férjhez ment újra, ezt ünnepeltük:). Remek hangulat volt, kerti parti, gyerekeink elég nyűgösek voltak sajna:(, pedig sok gyerek szaladgált körülöttünk… Aztán szép lassan felóldódtak (mire este lett:D), a végén a zenekar előtt ropta a táncot, úgy kellett hatalmas könnycseppek árán az autóba imádkozni, már nagyon fáradt volt, a szúnyogok is nagyon csíptek, nem volt mese, haza kellett jönni. De még ma is emlegette, h “Ijénkével futottunk, szaladtunk” 🙂 Vasárnap aztán indult a pechsorozat már délelőtt. Sütöttem-főztem, pakoltam, közben táncoltunk, ment a meseovi CD (nagy sláger nálunk), elkezdte felhíngosítani, majd már üvöltött:(, BÉla gyors felpattant, belelépett egy játékfémsípba, aminek az oldallemeze beszakadt a súlya alatt és jól elvágta a talpát:(. Ömlött belőle a vér, nagyon megijedtünk… FInom volt az ebéd, ettek a is, mentek a menetrendszerűen aludni. Ahhan, csakhogy nem és nem akart aludni. FÉl 3kor Bogit is felébresztette:(. Szal alvás nem volt… Este, miután kimostam 2adag ruhát, teregetni kezdtem (a szárítógép már 2hete tönkrement-nem lesz mostanában új brühühü) , már majdnem kész voltam, mikor a 2hete vásárolt fregoli megrogyott és összeomlott a ruhák alatt:((. Kiakadtunk jól apával… De a változatosság kedvéért este sem akart elaludni. Játszott a szobába, BOgit macerálta, stb… Majd, mivel már több, mint 12órája fenn volt, egyszercsak így találtunk rá:

Virág:)

Elaludt az ajtó elött közvetlen, AUTÓZÁS közben:DDD.

Cimkék: , , , ,