Húsvéti készülődés-nagycsalád
Családi blog március 18th, 2008Mai napunk istenien telt, nálunk az oviban van tavaszi szünet, így könnyen készülődünk:)
Elmentünk ma tesómékhoz, már reggel 8kor, mivel bevittük apát dolgozni menetben… Naaagy tojásfestős buli volt, tojásleves és fánk volt az ebéd:D. Kifújtunk 30 tojglit, a nagyokkal írókáztunk is, a kicsik temperával nyomultak. Majd az összeset lefestjük lakkal, amitől gyönyörű fényesek… Az írókásaim elég jól sikerültek, én nem látom túl szépnek őket, de a lányok és Erika is nagyon dícsérték, kénytelen vagyok hinni nekik:). Nagyon klassz még üvegfestővel rajzolni a tojglira, pl én csináltam egy szép mintát arany kontúrral egy alap pirosra festett tojásra, szép lett az is.
Szóval valami varázslatos ám, ahogy ennyi gyerek összegyűlik, majd beállít Mama munka előtt 30percre, körészaladnak, ölelik, majd körbeüljük az asztalt reggelinél, ebédnél, és ugyan vannak apróbb konfliktusok, de alapvetően érzik ők, h várni kell a sorukra. Az ad mindenkinek vizet, aki vmiért feláll, vannak szabályok:). Hogy ki kinek segít… Aztán Tata munka után ugrik be, őt is körbeszaladják és hoz túró rudit, de ő hoz nekünk is, ami jó, mert nagyon szeretjük Erikával, csak sosem eszünk, hiszen ilyet egy családos már csak a gyerekeknek vesz, ha… (de inkább sütünk ugye:) ) Aztán letettük a kicsiket-közepeseket aludni, h a nagyokkal tudjunk igazán festeni, másra figyelés nélkül, de persze a közepesek nem alszanak, így engedélyezve egy mese. Egy kikötéssel: fekve nyugton kell nézni, mert aki hangoskodik, vagy minket akadályoz, az megy aludni:))). Persze volt affér is, Bogi felébresztette Pollát, de szerencsére visszaaludt. Hogy a legnagyobb rajong a legkisebbért, és könyörög, h hadd etesse, mondjuk gyakorlott, nem okoz gondot… 🙂 Hogy kiakad a kamaszunk, hogy miért nem ébresztettük fel, mikor odaértünk, pedig épp akkor értünk oda, és jól esett, h nem azért sípol, h hangosak vagyunk és felébreszjük:) Annyifélék, mégis mind annyira jó fejek:) Hogy hagy engem a tesóm, h fessek, amikor fennforgás van, hiszen figyelünk mi egymásra, mivel átérezzük egymás gondjait, a lehető legjobban.
Egy igen kedves barátomtól kaptam ezt az indián verset, 5 fia van, ő fogja érteni a fenti soraimat:). Ezzel kívánok mindenkinek Kellemes Húsvéti Ünnepet!
Nem érdekel, hogy miből élsz. Azt akarom tudni, hogy mire vágysz, és hogy mersz-e találkozni szíved vágyakozásával.
Nem érdekel, hogy hány éves vagy. Azt akarom tudni, megkockáztatod-e, hogy hülyének néznek a szerelmed miatt, az álmaidért vagy azért a kalandért, hogy igazán élj.
Nem érdekel, hogy milyen bolygóid állnak együtt a holddal. Azt akarom tudni, hogy megérintetted-e szomorúságod középpontját, Hogy sebet ejtett-e már valaha rajtad árulás az életben, és hogy további fájdalmaktól való félelmedben visszahúzódtál-e már. Azt akarom tudni, hogy együtt tudsz-e lenni fájdalommal, az enyémmel vagy a tieddel, hogy vadul tudsz-e táncolni, és hagyni, hogy az eksztázis megtöltsön az ujjad hegyéig anélkül, hogy óvatosságra intenél, vagy arra, hogy legyünk realisták, vagy emlékezzünk az emberi lét korlátaira.
Nem érdekel, hogy a történet, amit mesélsz igaz-e. Azt akarom tudni, hogy tudsz-e csalódást okozni valakinek, hogy igaz legyél önmagadhoz, hogy el tudod-e viselni az árulás vádját azért, hogy ne áruld el saját lelkedet. Azt akarom tudni, hogy látod-e a szépet, még akkor is, ha az nem mindennap szép, és hogy Isten jelenlétéből ered-e az életed. Azt akarom tudni, hogy együtt tudsz-e élni a kudarccal, az enyémmel vagy a tiéddel, és mégis megállni a tó partján és azt kiáltani az ezüst holdnak, hogy IGEN !!
Nem érdekel, hogy hol élsz, vagy hogy mennyit keresel. Azt akarom tudni, hogy fel tudsz-e kelni egy szomorúsággal és kétségbeeséssel teli éjszaka után, fáradtan és csontjaidig összetörten és ellátni a gyerekeket? Nem érdekel, hogy ki vagy, és hogy jutottál ide. Azt akarom tudni, hogy állsz-e velem a tűz középpontjában anélkül, hogy visszariadnál. Nem érdekel, hogy hol, mit és kivel tanultál. Azt akarom tudni, hogy mi tart meg belülről, amikor minden egyéb már összeomlott.
Azt akarom tudni,hogy tudsz-e egyedül lenni saját magaddal, és hogy igazán szeretsz-e magaddal lenni az üres pillanatokban.
március 19th, 2008 at 09:21
Szia Angi! Gyönyörü az írásod, és a vers is! Nehéz napokon vagyok túl, mert mind a 4 gyerkőc nagyon beteg volt, a húsvéti nyuszi hozott egy babakutyát, akiről egész őszintén állíthatom, hogy akár az 5. gyerekem lehetne. :))) Szóval kemény napok, nagy sírásokkal, már-már az utolsó tartalékaim is elfogynak, és akkor benézek ide, mert már régen hallottam rólatok és legalábbis, mintha egy lelki-welness hétvégén lennék túl. Egészen feltöltődtem ettől a sok szépségtől, amit írtál!! Angi, maradj mindig ilyen, kérlek! :))))
Sok-sok puszi a családnak!
Évi
március 20th, 2008 at 11:51
Évi! Örülök, h jobb kedved lett a soraimtól:) Jobbulást minden csemetének, remélem az ünnepek már egészségesen és jól telnek! Kutyus:))))). Bátor vagy, kalap emel:) Puszi Angi
március 25th, 2008 at 16:52
Technikai kérdéseim lennének: Milyen lakkal kened le a festett tojásokat? A pálcikákra valahogy rögzíted is őket, vagy egyszerűen egyik lyukon be és annyi?
március 25th, 2008 at 21:31
Szia Kati!
Csónaklakkal kell lekenni, hogy szép fényes legyen. De mi parkettalakkal kentük át. természetesen szabad levegőn és csak mi felnőttek! A pálcikákat ragasztópisztollyal rögzítettem a lukhoz fent és lent is! Lent mi mindig nagyobb lukat fúrunk,h könnyen át lehessen fújni, fent csak éppen, de arra elég, h egy hegyes saslik pálcát be lehessen illeszteni és egy pötty ragasztóval odafogni.
február 10th, 2017 at 06:05
In the coetaiclpmd world we live in, it’s good to find simple solutions.