Kiss családunk blogja

A 7végét székes fővárosunkban töltöttük, remekül éreztük magunkat:). Már az odafelé út sem volt egyszerű, sikerült a 10órakor kezdődő talira fél 12re odaérnünk, olyan kocsisor volt a nulláson, 1! sávot zártak le, ez ilyen torlódást okozott. Megint nyugtáztuk, h nem költözünk Pestre. A koraszülött találkozó remekül sikerült, a babák sokat nőttek, fejlődtek, jó dolog látni, ahogy a kis minibabákból gyerek lesz:). Fél 2kor indultunk el innen, a másik tetthely egy 5percre lévő másik bölcsőde lett volna, de miért is ne menjünk el arra a másfél órára a kenyába lévő ikejába, addig legalább elalszanak a gyerekek. Ahan, maradjunk annyiban, hogy Bogi pipa, Virág viszont jött velem az ikeába, Béla lent maradt Bogával. Végigloholtuk az áruházat, majd fél 3kor elindultunk vissza a roppant egyszerű úton, mindketten naaagy magabiztossággal konstatáltuk, h IGEN, erre jöttük, jó írányban vagyunk:). Ühüm, majdnem, csak épp az ellenkező irányba tartottunk, felmentünk egészen Krisztinavárosba, Budafok lett volna a cél, totál másik irány:(. Na, onnan naaaagynehezen kikeveredtünk, sikerült végre megtalálnunk a jó utat, megint konstatáltuk, h EZ AZ AZ ÚT, ott a léghajó, stb…, majd már túl régóta mentünk 110el az autópályán, nem történt semmi… Oksa, Érden lejöttünk a pályáról, ott egy frankó útlezárásnál még vesztegeltünk is, de mit kerestünk ott??? :D. Akinek ez nem mond semmit, Budától mégdélebbre, azaz megtaláltuk a jó irányt végre, de 2várossal odébb csúsztunk, autópáélya rulez:D. Kérem, mi vidékiek vagyunk;) Aztán szépen visszamentünk Budafokra, ahol lassan már egész jól kiiesmerjük magunkat:))). És nem vesztünk össze, ok, most én voltam a béna, Béla azt mondta, h tévedek magammal kapcsolatban, biztos az előző életemben tudtam tájékozódni, de már elmúlt:D Az a tali is szenzációs volt, igaz másfél órás késéssel estünk be ide is. Innen Reményékkel együtt indultunk haza, azaz hozzájuk, ahol az éjszakát töltöttük. Egy útlezárásnál szem elől tévesztettük őket, a Lágymányosi híd után 2felé ágazott az út, na, mivel nem láttuk őket, naaagy magabiztossággal tereltem Bélát a felüljáróra, hogy TUDOM, h arra kell menni, erre mutat le a mellettünk lévő útra “Ott suhannak Reményék” integettünk nekik:DDD. Na, akkor már nagyon nagyon nevettünk:))))))))) DE, slusszpoén, h hamarabb odaértünk hozzájuk, mint ők maguk, mondtuk is nagyképűen, h “ismerünk egy rövidebb utat”:) A gyerekek persze pörögtek, sajnos kevés volt a felnőtt a fényképezéshez, pedig tuti jó képek készülhettek volna. Együtt fürödtek mind, aztán a terv az volt, h Virág a fiúk szobájában alszik, de nem volt kedve elaludni. Így végigpróbálta Reményék összes ágyát, Gyuszi kb 6szor mesélt neki, amiket szépen végighallgatott, majd útjára indult:). FÉl_12kor aludt el, a Madár meccset nézve a mi ágyunkban. Persze reggel már kukorékoltak:)

Másnap kint játszottak az udvaron, persze sár volt, de nagyon élvezték:

Volt földön, sárban szőlőevés is:

Az ikrek, nyáron voltak 3évesek, gyönyörűen beszélnek, óvodába járnak, egyre együttműködőbbek, nagyon szeretik egymást és az öccsüket, kinőttek minden koradolgot hálisten, de még mindig irtó mozgákonyak:)

Apákok levezették (volna-ha lett volna idő) a feszültséget:DDD

Délben indultunk haza, lányok aludtak az úton hálisten:)