Az elmúlt 1 órában kísérték végső nyughelyére a zalai Mamámat, borzasztó érzés, hogy nem lehettem ott. Vhogy el sem hiszem, félek, hogy a temetés hiánya miatt fel sem fogom, hogy már nincs többé. Pedig sajnos így van. Szép kort megért, hirtelen, szívrohamban halt meg, kegyes volt hozzá a Sors/Isten, nem szenvedett. A végsőkig ellátta nem kevés feladatát, egy nagy családot etetett, gondozott egész életében, kertet és állatokat nevelt. Emlékeimben mindig nagyon ráncos, szikár, szigorú tekintetű, de meleg szívű pongyolás Mama él, aki egyszerű falusi asszony volt, akinek mindig megvolt a magához való esze és határozottsága. Ő irányította a családot, ő fogta össze, ő volt a meleg fészek. Mi lesz ezután?

Gyerekkorom legfinomabb, legkedvencebb étele a káposztaleves, amit csak a Mama tudott úgy elkészíteni… Anyu sokszor próbálta utánozni, de olyan sosem volt… És már nem is lesz. Édeskáposzta metéltre vágva, paradicsomlében megfőzve, belefőtt húsgombóccal. Érzem a számban az ízét:).

Mindig fájt a lába, de ez sosem vetette vissza a feladataitól, mindig mozgásban volt. Asszem sosem köszönte meg neki senki. Még csak nem is éreztették hálájukat. Az unokák is az anyjukat temették, hiszen jóformán ő nevelte fel őket. Csak remélni tudom, hogy a sok adás mellett néha magát is megajándékozta, és voltak boldog pillanatai.

A 2 óra óta az asztalon pislákoló gyertya, amit érte gyújtottam, hogy legalább egy kicsit vele legyek, már elaludt. Épp csak a kanóc on pihen némi izzó parázs, de lassan érzem, ahogy megnyugszik a gyertya is.

Szeretettel emlékezem Rád, sok szép emlékkel a fejemben, nyugodj békében, drága Mama! Sajnálom, hogy Abigélt már nem láthattad! És főleg azt sajnálom, hogy most nem lehettem ott!

Esztelen lett volna Abigéllel elindulni egy 2szer 5 órás útra… Gyerekkínzás. Őt pedig itthon hagyni még nem tudom, hiszen szopizik napjában többször még.

A Mamám és a Tatám nem az igazi nagyszüleim:). Apukám nagyon kései, 6. gyerek volt. A nagyszüleim bőven 100 éven felül lennének, de már 40-50 éve, hogy meghaltak, apukám még gyerekkorában lett árva. Testvérei mind sokkal idősebbek nála, így lett, hogy a testvérem még gyerekként elkezdte Mamának és Tatának nevezni őket, Tata tulajdonképpen a nagybátyánk:).

Cimkék: ,